Éppen ezért is akadt figyelmembe az index-link című füzet, ami kéthavonta fellistázza a kortárs galériák, kiállító terek aktuális kiállításait. Melléklete a link, ahol bővebben tárgyalják az adott hónap(ok) egy témáját, kiállítását. Azonnal tudtam, hogy ez nem csupán egy prospektus és gyűjteni kell. A március-áprilisi számban olvashattuk, hogy az index maga 25, melléklete a link pedig 18 éves („nagykorú”) lett. Ennek apropóján, (és mert piszkosul érdekelt a története), felkerestem a lap egyik alapítóját és főszerkesztőjét, Menesi Attila képzőművészt, hogy beszélgessünk arról, milyen visszatekinteni 25 év távlatából a galériák helyzetére, nyomtatott sajtót készíteni a digitális technika korában, és honnan is indult el ez az egész.

Dömötör Kristóf: Hogyan emlékszel vissza, lényegét tekintve mennyiben volt más akkoriban a galériák, kiállítóterek helyzete?

Menesi Attila: A helyzetük nem igazán foglalkoztatott bennünket, sem akkor, sem most, a szerkesztés folyamatában azonban megismertük az egyes intézmények kommunikációját, együttműködési potenciálját vagy adott esetben érdektelenségét. 1999-ben az volt a célunk, hogy lehetőleg minden helyszín, a teljes szcéna belekerüljön az indexbe, nagy és kis intézmények egyaránt, állami, városi, kereskedelmi és azok is, amelyek valószínűleg egy fizetős guide változatban nem tudnának megjelenni. Akkoriban nagyjából három artist-run space működött, nem volt már Tűzoltó utca 72 és nem volt még Impex, de volt például U.F.F. Galéria, illetve többek között a Liget Galéria vagy a Stúdió Galéria sem tudott volna akkoriban fizetni a megjelenésért. Az FKSE most újra nem, de nem hagyjuk ki, mert szeretjük.

D.K.: Nagy a szakadék az egykori és mai szabadságfokok között?

M.A.: Az index, a művészet helyszínei megjelenésekor nem volt ilyen platform, a teljes szakma üdvözölte és élt vele. Többször elmondtam már, de mindig tanulságos az a médiatörténeti adalék, hogy a részben névazonos index.hu 1999. május 18-án indult, mi pedig néhány héttel korábban, április 26-án jelentünk meg. De Berlinben is megjelent INDEX néven később egy kiadvány, ma is létezik. Az NKA 1999-től támogatta a megjelenést, bár a kollégiumi tagok sokszor összekeverték a következő évben indult, hasonló nevű exindex-szel vagy az ikOn-nal. A támogatás 2014-ben szűnt meg, ebből az időből származik az egykori elnök kedves levele, amelyben a papírméreteket is jobban ismerve a szabványnál, „hajtogatott A2-es lap”-ként aposztrofálja a kiadványt. Ennyit a szabadságfokokról.

D.K.: Hogyan szereztek azóta támogatást, milyen finanszírozási lehetőségek vannak?

M.A.: A kiadványban szereplő helyszínek éves díjából jelenünk meg. Ezt már a 2000-es évek elején, a helyszínek javaslatára vezettük be és differenciáltuk az intézmények számára. Az éves díj 39 000 Ft és a 60 000 Ft között van, ami azt jelenti, hogy egy kiállítás megjelentetése körülbelül annyiba kerül, mint egy sajtos-tejfölös lángos Normafán. Nincs 3 000 Ft.

D.K.: Mennyire beszélhetünk ma biztonsági művészetről? Változott-e azóta valamilyen irányba az elmúlt, akár 25 évben?

M.A.: A biztonsági művészet kifejezést a mostani korszakra használom, amióta 2010-től kezdve folyamatosan átalakult az intézményrendszer. Egyrészt felülről egyértelműen irányítottabbá vált, másrészt igazodás és öncenzúra jellemzi. Nemrégiben megnéztem az egyik csúcsintézmény weboldalán az éves kiállítások protokollját. 2013 óta tavaly, 2023-ban volt az első olyan év, amikor nem volt jelen államtitkár, miniszteri biztos vagy politikus megnyitón. Másik példa: kis országunkban előfordul, hogy az utcán kerül felolvasásra a megnyitó szövege, mert a belső térben az nem kívánatos. A korszak számos további ambivalens jellegzetessége megfigyelhető.

D.K.: Ehhez a jelenséghez kapcsolódva melyek a legjellemzőbb strukturális átalakulások?

M.A.: A mostani lapszámban egymás mellé tettük az 1999-es és a 2024-es térképet, amin jól látszik az elmúlt 25 év intézményi mozgástere. Jelenleg például nincsenek a térképen a Hősök tere és környéke intézményei, a kortárs képzőművészet egykori csúcsintézménye, a 14 éve folyamatosan bővítés alatt álló országos múzeum, az annak időközben önálló osztályává vált avantgárd és kortárs művészeti archívum, az Andrássy úti palotasor régiós és „újvonalas művészeti kezdeményezése” sem. Jelenlétük és hiányuk is a szcéna tükre. Egy másik jellegzetesség, hogy a kiadványban 10 alatti azoknak a helyszíneknek a száma, akik akkor is és most is benne vannak, és kb. 5 az, amelyik folyamatosan, minden lapszámban benne volt. Ebben van költöző intézmény is, akik más helyen voltak 1999-ben, épp a Stúdió Galéria például, ami akkor a Képíró utcában volt. Az elmúlt 25 évben számos helyszín szűnt meg, többek között az index, a művészet helyszínei kiállításának és a kiadvány első lapszáma bemutatásának helyet adó Balassi Könyvesbolttól kezdve a Demón át a Dorottya Galériáig. Nincs már 1×1 tábla, Budapest Kiállítóterem, Ernst Múzeum, Józsefvárosi Galéria, Videospace Budapest. De vannak pozitív változások is, megnyílt a CEU Nyitott Galéria, van olyan, hogy Lehetőségek tere, új lendületben van a Liget Galéria és ahogy a kezdetektől, még mindig fontos, a teljesség igénye nélkül a Knoll, a Trafó és a Várfok számára, hogy benne legyenek az index-linkben.

D.K.: Mennyire van hatással a galériák (közvetítő) szerepe társadalmunkra?

M.A.: A kiállítás műfajnak és a kiállítási intézményrendszernek kevésbé van jelenleg társadalmi hatása. Izgalmasabb az utcán, egy faluban vagy közösségben művészettel találkozni. Vagy bevinni az egyetemek különböző tanulmányi területeire, ahogy azt a független képzőművészeti tanszékkel 2013 óta tesszük, új nyilvánosságokat teremtve. Sokféle aktivitás ismeretes ebben a témában, új szakok jelentek meg például az utóbbi időkben, de sajnos a végzett szakemberek ugyanabba a puha szcénába kerülnek vissza. Az egyik első link mellékletben, már 2007-ben téma volt ez, annak kapcsán, hogy például egy állami intézmény a múzeumpedagógia foglalkozásai végén, amiket összkomfortos helyiségeiben tart, elmehetne a résztvevőkkel egy nonprofit kisgalériába kiállítást nézni. Kényelmetlenebb, ugyanakkor ez a saját működésének a kiterjesztése is lehetne, felismerve azt, hogy az underground-ból kanonizálódik majd a saját falaikra az, amit ott látnak.

D.K.: Az index műtárgyként indult, médium lett belőle. Vagy még mindig műalkotás?

M.A.: Még mindig az. Jelenleg a harmadik korszakban vagyunk, 2021-ben hajtogattuk újra a kiadványt (új hajtás). A műtárgy és a médium szimbiózisban él egymással. A több mint 100 szerző által szerkesztett diskurzusok mellett az index-link volt már biankó tüntetőtábla vagy saját ELNÉZÉST felirat Sugár János munkájának expanziójával. Többször jelen volt a kiadvány a Sziget Fesztiválon, de Paul Auster magyarországi recepciójának helye, és a Tilos Rádió Alkotás útja adásnaplója is. Kutatás alapú lapszámok jelentek meg az OFF Biennále vagy a Milyen színben látod Magyarországot? projekt alkalmából. 2020. május-júniusi lapszámunkban egyetlen megnyitó időpont sem szerepelt. A Covid19-világjárvány és az annak kapcsán született intézkedések miatt a teljes intézményrendszer zárva volt. Az index-linkben ennek következtében, remélhetőleg soha vissza nem térő pillanatként azt láthattuk, amit éppen nem láthattunk: Az index-linkben még mindig sok lehetőség van, a szakma röplapja vagyunk.

D.K.: Gondoltad volna, hogy kinövi magát ilyen léptékűre?

M.A.: Soha nem volt cél, hogy nagyobbak legyünk. Nem is vagyunk azok, sőt a példányszám is egyre kevesebb. De ott vagyunk iskolákban, kocsmákban és más kulturális helyszíneken is. Az az idő ugyanakkor sajnos már a múlt, amikor kora reggel azzal hívtak fel rendszeresen vezetékes telefonon, hogy megjelent-e már a kiadvány.

D.K.: Mi a véleményed arról, hogy mostanra szinte minden az online térben történik, mit gondolsz van-e jövője a nyomtatott sajtónak ilyen formában?

M.A.: Ez a kérdés évről-évre felmerül, de mindig az a vége, hogy igen, van jövőjük a nyomtatott platformoknak. Kevés kivételtől eltekintve nem is érhetőek el a tartalmaink egyelőre online, mert hiszünk abban, hogy oda kell menni és „meg kell érinteni”. Május-júniusi lapszámunkban megjelent az index-link LESS POWER! (poor magyar power) rajzos montázsa. Keressétek a művészet helyszínein.