Gyermekkorunk meghatározó tárgyai a szeretett játékaink, amik az idő előrehaladtával egyszer csak kikopnak a mindennapjainkból. Azonban felnőttként is képes egy-két kedves figura elnyerni a szívünket, és újra visszarepíteni minket az időben. Kiváló példa erre az ukrán alkotópáros, EvaMaria munkássága. A két művésznő felnőtteknek készít játékokat, amivel újraértelmezik a játékok tradicionálisan edukatív jellegét.

„Az alkotás mindig is fontos szerepet töltött be az életünkben, kezdetben plüssmackókat terveztünk, amik egy darabig ki is elégítették a kreatív igényeinket. Azonban idővel rájöttünk, hogy valami fontosabb üzenetet is szeretnénk megfogalmazni, és így kezdtünk el játékokkal, mint objektumok foglalkozni.”

A plüssmackók között aztán megjelentek nemiszervek is, vulvák és péniszek. Ebben a kontextusban újabb teret kap a játékok tanító funkciója, ami igyekszik megtörni a még ma is köztünk lévő szégyenérzetet az intim részeink miatt.

Beszélni szeretnénk arról, amiről eddig tilos volt.

Manapság a fejlettebb országokban nem kell bemutatni, hogy miért is fontos ezekről párbeszédet folytatni. Lehet szó akár kultúra, vagy a szigorú neveltetés hatásairól, a női test tárgyiasításán át egy elejtett mondatról, amelyben „punci” helyett valaki „csúnyácskát” használt. Ezek a tapasztalatok nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy sok ember életében pszichoszexuális zavarok üssék fel a fejüket, és problémákat okozzanak a párkapcsolatokban akár évekre, amelyek fájdalommal és szorongással is járhatnak.

Mi a munkátok célja?

Nőkként szeretnénk megértetni mindenkivel, hogy testünk ezen részei is rendben vannak, és a fedetlen emberi test önmagában nem egy obszcén jelenség. Mindegyik punci, kuki különböző, és ettől lesznek gyönyörűek. Ők is velünk vannak, és szeretni kell őket pont úgy, mint egy számunkra kedves plüssfigurát.

Továbbá nem mehetünk el amellett sem, hogy a társadalombeli megítélésben miként gondolkodunk a férfi-női nemi szervekről. Általánosságban elmondható, hogy a férfiak sokkal szabadabban nyílnak meg arról, hogy milyen kapcsolatban állnak az intim testrészükkel. Emiatt is lényeges, hogy a plüsspuncikat, kukikat egymás mellett, egyenlőként szerepeltessük. Fontos célunknak tartjuk, hogy lazítsunk a szexualitás köré épült feszültségeken, és elfogadást, szeretetet tanítsunk az embereknek saját magukkal, és egymással szemben.

Hogyan birkóztok meg művészként a háborús helyzettel? Érkezik valahonnan segítség?

A kezdeti sokk után szépen lassan visszatértünk a munkához. Vannak, akik a stressz miatt nem tudnak dolgozni, mások pedig ezt választják menedékként. Mi a második csoportba szeretnénk tartozni, mert jelen helyzetben ez az egyetlen, amit irányítani tudunk. Szerencsére hatalmas támogatás érkezik külföldi galériáktól és művészektől, amiért hihetetlenül hálásak vagyunk. Sokan kérdezik, hogyan tudnak segíteni, és így érezzük, hogy nem vagyunk egyedül. Az ukrán művészekkel is tudunk kommunikálni kisebb csoportokban, habár sokan elhagyták az országot.

Otthoni intézményektől kaptok anyagi segítséget?

Nincsenek szerződéseink hazai intézményekkel, így ebben az esetben nem kapunk tőlük segítséget. Ami tovább nehezíti a művészek helyzetét, hogy a háború miatt nincs postaszolgálat, így nem tudunk eladni. Jelenleg online letölthető képeket árulunk a kis plüssjátékainkról, és ezzel próbáljuk magunkat fenntartani ebben a nehéz időszakban.

Mi az, ami most erőt ad?

Ez a háború nagyon fontos a nemzetünk számára. A szabadságunkért, a kultúránkért, a történelmünkért és identitásunkért harcolunk. Megvédjük az országunkat, az otthonunkat. Küzdünk azért, akik mi vagyunk. Ez az, ami most erőt ad, és bátorságra sarkall.