A „meta” szó az angol „metadata” rövidítése, amely a digitális világban adatokat ír le. Azonban a művészeti életben a meta fogalma jelentheti a művészet önmagára vonatkozó gondolkodását, az alkotói folyamat tudatos elemzését, vagy akár az egyes műalkotások szerepét a nagyobb művészeti kontextusban. Az egyes művekben lehet látni olyan elemeket, mint a reflexió, az önvizsgálat, az önreflexió, a szimbólumok használata, valamint az alkotói folyamat egyedi megjelenése.

Ez a kiállítás olyan műalkotásokat mutat be, amelyek a modern kor szimbólumain és jelképein keresztül a valóságot és a fantáziát ötvözik. Lehetőséget teremt számunkra, hogy megismerjük és megéljük a művészet erejét és sokszínűségét. Az alkotások megnyitják előttünk a világunkat, az érzéseinket, az álmokat és a kreativitásunkat, így lehetővé teszik számunkra, hogy egy mélyebb kapcsolatot alakítsunk ki önmagunkkal és a körülöttünk lévő világgal. Lehetőséget nyújt arra, hogy megvizsgáljuk a művészeti alkotások mögött megbúvó szimbolikus és érzelmi jelentéseket.

A META című tárlaton a látogatók arra lesznek ösztönözve, hogy újraértékeljék az életüket, és azon gondolkodjanak, milyen jelentősége van a művészetnek az életükben. Ez a kiállítás mindenki számára nyitott, aki szeretné megtapasztalni az emberi élet misztériumait. A művész ebben a kiállításban új értelmet és jelentést kölcsönzött a mindennapok jelképeinek és metaforáinak, hogy mennyire hatékonyan kommunikálhatnak velünk, akár tudat alatt is, és hogy milyen mély hatást gyakorolhatnak az életünkre és a gondolkodásunkra.

Az itt bemutatott művek megjelenítik az időtlen és határtalan természetet, amely a metafizika különleges területét képviseli. A kiállítás keretében megismerhetjük az általános emberi élményeket, mint az öröm, a fájdalom, a szeretet, az élet és a halál jelképes ábrázolásait. Ezt dobta a gép…

A Meta alapjelentése előtagként: után, túl, mögött.

Amúgy egy patak az olasz Borgo Pace községben; Kolumbia egyik megyéje, majd akkora, mint Magyarország, egymillió lakossal; az Orinocó több mint 1200 km hosszú baloldali mellékfolyója Dél-Amerikában; a gamer szlengben a játékban az éppen legjobban működő stratégiák; litván ruhamárka.

Magyarul a META Mesterek és Tanítványok Művészeti Központ (helyben vagyunk), illetve Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság – ebben mi nem vagyunk benne.

Az Instán a következőket találjuk: metanimfa alias sátánjézus; metahaven, egy szép, hullámos barna hajú művészlány az amszterdami Rijksakademie-ről; metallica már régi közhely; metamorfuck egy fokkal jobb; metagrafik, ez ismerős; metaflora metalajos csaja, metahaiku-kat költ metadozis-ban; metamorart fedőnév alatt pedig a szintén firkász, vagyis író és rajzoló Szemethy Orsi lapul.

Meta – sajnos nincs ilyen női név. Zsófi viszont fantáziadús, intuitív és inspirált metalány, aki nagy energiával, intenzíven metakommunikál. Tehetsége a művészet különféle bugyraiba árad szét: táncol, énekel, kiváló színészi képességei vannak, prózát és verset ír – néhány itt olvasható a falon –, de most a műalkotásaival ismerkedhetünk meg: finom, érzékeny, szürreális rajzaival és vászonra nyomtatott fényképeivel.

Bármely kép – de különösen a digitális – maga is metaadat (adat az információról, információ az adatról), tartalomcsomag, ráadásul ez a fogalom szorosan összefügg a layerekkel, tág értelemben a metaadat helyesebb elnevezése a lételmélet vagy séma; azt írja le, hogy mi az, ami valamilyen célból létezik.

A művészet élvezete azonban metanoiát okozhat, alapvető mentális változást, az attitűd és az értékek megváltoztatását, de kihathat az anyagcserére, azaz a metabolizmusra, ami egy orvosi és biokémiai fogalom: az élő szervezetekben végbemenő anyag-, energia- és információáramlásra utal, vagyis lebontásra és elemekből való újraépítésre; tehát nincs messze a művészi alkotómunkától sem.

Nem árt, ha tudjuk, Zuckerberg 2021. október 27-én átnevezte a Facebookot Meta-ra. És az is figyelemre méltó, hogy övé a legnagyobb virtuálisvalósághardver-fejlesztő cég, az Oculus – vagyis Szem. A Meta segít egy olyan jövő építésében, ahol az embereknek több lehetőségük lesz a játszani és a metaverzumhoz kapcsolódni. Nem is rossz…

Zsófi könnyedén mozog a metaverzumban (korábbi neve: Second Life), vagyis a jövőbeli virtuális és kiterjesztett valóságban, hiszen ezt a látszatéletet a digitális szociális hálón keresztül köti össze a való világgal. A távolságot mint üveggolyót, a valóságot mint hagymahéjat, vagy mi… A világ mint burkok végtelen sora, látható és láthatatlan halmazok és halmok egymás hegyén-hátán. Ezért is látjuk az általa készített fotókat digitális nyomatokon rétegekben, amelyeken a layerek egymástól távol eső dolgokat egyesítenek. Ez voltaképpen metamorfózis, alakváltás, átalakulás, átváltozás egyik formából a másikba, ami igen gyakori Zsófi munkásságában.

Ha lehet, ne keverjük a metaphysist a metafizikával. Előbbi ugyanis a hosszú csöves csontok része, a meta ta phűszika pedig mindaz, ami a természeten, a létezőkön túli, tehát a végső valóság tudománya, amely a létezés alapját, eredetét vizsgálja; a világ érzékszervekkel fel nem fogható részeit kutatja. Szóval nem képzőművésznek való vidék. Sokkal jobb neki a metafora, vagyis átvitel, képmásítás, szókép, mely hasonlati átvitelen alapul. Ilyeneket alkotunk, amikor „felindulásunkban, vagy egyébféle érzelmi állapotban, midőn a képzelet élénkebb működésbe jön”. „Két fajtája különösen szemléletes. Egyik, mikor érzéki tárgyat fejezünk ki hasonló érzékivel; a másik, midőn gondolati dolgot fejezünk ki érzékivel (…); az elvont dolog mintegy testet ölt”. A kettő összekeverése a képzavar, a kép és a tárgy össze nem illése – jobb lesz vigyázni…

Történt egyszer, hogy nagyszerű tanáromnak, Baranyay Andrásnak a kiállítását Esterházy Péter nyitotta meg. A művész az író mellett állt, és belenézve a papírjába, azt vette észre, hogy a szöveg különböző helyeiről összevissza olvas föl részleteket. Utána megkérdezte, hogy miért csinálta ezt. Nem érdekes – mondta Esterházy – úgysem figyelt senki.