A Biennálé programjában egy szimpózium is helyet kapott, ahol a Common Jam projekt kapcsán a köztér használatának változásai és a légszennyezettség kérdése is előkerült. Beszámoló. 

A 2023. október 10-ei szimpózium meghívott vendégei voltak:
• Dr. habil Alföldi György DLA egyetemi docens, a BME Urbanisztika Tanszék vezetője;
• Varga Imre, városgazdász és építészmérnök;
• Lits Levente, a Corvinus Egyetem közgazdász hallgatója; valamint
• Szegő Judit, a Levegő Munkacsoport munkatársa 

A Common Jam projekt

Az urbánus édenkert feltárása tíz éve kezdődött. Szabó Eszter Ágnes és Fajgerné Dudás Andrea 2013 óta minden nyáron szüretel köztéri gyümölcsfákat, a begyűjtött termésekből pedig lekvárt főznek be. A meghirdetett eseményhez bárki csatlakozhat, így a gyümölcsszedés és a befőzés közösségi élménnyé-, a létrejött dzsemek pedig műtárggyakká válnak. Ezeket minden évben más-más szervezetnek ajánlanak fel.

Lekvár mint művészet?

Az Eat Art fogalma Daniel Spoerri nevéhez fűződik, aki az ételt, illetve az étkezést kezdte használni művészeti eszközként a hatvanas években. Asszamblázsain asztalon hagyott evőeszközök, poharak és tányérok rendezetlen kompozícióját látjuk a falra függesztve, mintha csak egy baráti vacsora maradékát merevítette volna ki. 

Ha a hazai eat artra gondolunk, Szabó Eszter Ágnes intermédia művész alkotásai juthatnak eszünkbe, aki az 1999-es napfogyatkozás alatt feketeszeder dzsemet főzött be Szentbékkálán. A sötét színű lekvárral együtt a napfogyatkozás pillanatát is tartósítani tudta, így a befőzés egyszerre értelmezhető mint rituálé és művészeti akció. Az eltett lekvárok egyikét később a Tilos Rádió számára ajánlotta fel, ahol az 25 ezer forintért kelt el. Máskor pedig egy képre cserélte a dzsemet, ahogy azt hímzett falvédői is megörökítik. Habár egykor a képzőművészeti életben is megszólaltak szkeptikus hangok, ezzel bebizonyította, hogy egy üveg lekvár is lehet műtárgy.

Fajgerné Dudás Andrea a festészet felől közelített az eat arthoz. Munkáinak központi motívuma a nőiség és női identitás, melyről ebben a cikkben olvashatsz bővebben. Önarcképeivel különböző női szerepekbe bújik, hol háziasszonyként, hol három gráciaként látjuk a festményeken visszatérő alma motívummal együtt. A tiltott gyümölcs és a háziasszony szerep közös metszete pedig maga a befőzés lett. „Mint Évák az urbánus édenkertben, a tudás fáját keressük és almát szüretelünk róla“ – foglalta össze. 

A Common Jam projektben a gyümölcsszedés nem csak akcióként jelenik meg, Fajgerné az eseményeket fotókkal és festményekkel is dokumentálja. Ezzel olyan városi almafákat is megörökített, amelyek azóta már kiszáradtak vagy nem teremnek. Ilyen az a nyolcsávos autóút közepén álló almafa is, amely eddig roskadozott a gyümölcsöktől, idén viszont csak egyetlen szem almát tudtak szüretelni róla. 

A gyümölcstérkép

Bíró Anna a tizenegyedik kerületben nőtt fel, édesanyja mutatta meg neki, hogy mely fákról szüretelhetnek ehető terméseket a Gellért-hegyen. Ez motiválta arra, hogy képzőművészként egy interaktív térképet fejlesszen, ahol bárki hozzáadhatja a város közterein található szüretelhető fákat. A három művész munkája ezzel összefonódott, és a térképen már nem csak a kerületből, hanem Budapest teljes területéről találunk fákat. A projekt hosszú távú célja egy országos gyümölcsfa-térkép megalkotása.

Szennyezett levegő = szennyezett gyümölcs?

Egyáltalán egészséges-e a városi környezetben talált gyümölcsfáról szüretelni – merült fel a kérdés. Szegő Judit, a Levegő Munkacsoport munkatársa felhívta rá a figyelmet, hogy Magyarországon évente 13 ezer idő előtti halálesetet okoz a légszennyezettség és ezt elsősorban a tüdőnkbe jutott apró, nanométeres szennyeződések okozzák. Azonban a légszennyezettség a város egy adott pontján nem csak az ott kibocsátott kipufogó gázoktól, hanem a szélerőtől és széliránytól is függ. Így például a Szentendre felé vezető nyolcsávos út levegője az északi szél által sokkal tisztább is lehet, mint egy sétálóutcában. 

Habár a legnagyobb veszély a szennyezett levegő belélegzése során leselkedik ránk, érdemes meghámozni az utcán szedett gyümölcsöket befőzés előtt – a Common Jam is így készül.

Gyümölcsfák a városban 

A szüretelhető fák más szerepben jelennek meg mint a többi fa, mert okot adnak arra, hogy összegyűljünk, ezzel cselekvésre ösztönöznek minket. (Habár a közteresek néha vandáloknak hiszik a fára mászókat, de ez ne tartson vissza!). Így nem csak a levegő minőségét javítják és a hőszigetek elkerülését segítik árnyékukkal, de bárki számára elérhető hasznot is hoznak. (De tényleg, megérdemled azt a gyümölcsöt, ha már felmásztál érte!) 

A gyümölcsfák azonban nem aratnak egyöntetű sikert a városlakóknál; vannak, akik állandó kellemetlenségként élik meg az ezzel járó „szemetet” és munkát. Alföldi György szerint a gyümölcsfákról sokan úgy gondolkodnak, mint a hajléktalanokról: csak az ő házuk előtt ne legyenek. Sajnos rengeteg fa esik annak áldozatául, hogy a ragacsos termések vagy virágok miatt az autótulajdonosok kivágatják őket.

Varga Imre hozzátette, hogy Mária Terézia idején az utak mellé kifejezetten gyümölcsfákat telepítettek. Habár az utakat ma már másképp használjuk, mégis érdekes szociális programnak tűnik, hogy az utazók eleséget találhatnak az út mentén. 

Köztér, közöm?

A köztér használata megváltozott az utóbbi évtizedekben, és ebben nem csak a neoliberalizmus elidegenítő hatása játszott fontos szerepet, hanem a pandémia is. Lits Levente szerint meg kell találnunk azt a módot, hogy városainkban polgárokként tudjunk egymás mellett élni, és erre a kultúra a legerősebb eszköz a kezünkben. A neoliberalizmus okozta válságra egy válasz maga a Flaszter biennálé is. 

A Common Jam projekt utolsó akciója a Flaszteren egy közös almafa ültetés lesz a Gellért-hegyen, 2023. október 18-án, 17 órakor. Ezt követően a Gellért-hegy faunáját és történelmi sajátosságait ismerhetik meg vezetett séta keretein belül a látogatók.