Miért kezdtél el művészettel foglalkozni?

A gimnáziumban rájöttem arra, hogy a kreativitás és önmagam kifejezése foglalkoztat annyira, hogy egy életen át csinálni tudjam. Kezdetben persze önmagam szórakoztatása volt cél, később alakult ki bennem az, hogy ez egy jó kommunikációs lehetőség. Meg persze az emberben van egy belső késztetés, hogy valami szépet alkosson, de talán ezt tudom a legkevésbé megfogalmazni.

Aktuálisan mi foglalkoztat leginkább?

Most és a következő időszakban a saját helyem a világban. Azok a kérdések: ki akarok lenni? Milyen ember akarok lenni? Talán ez egy enyhe „kapunyitási pánik”.

Ki és mi inspirál?

Vizuálisan a közvetlen környezetem az egyetemen, és persze az alkotók, akikkel órákon vagy kiállításmegnyitókon találkozik az ember. Témák viszonylatában pedig főleg olvasmányok, mint például Szerb Antal, Sławomir Mrożek és még sokan mások. Ezek mellett aktuális témák is folyamatosan cikáznak a fejemben, amiket persze kellő körültekintéssel integrálok a művészetembe.

Szerinted mi adja egy mű értékét?

Nekem fontos, hogy legyen mit nézni egy alkotáson, a látvány, ami elsőre megfogja a befogadót. Manapság nagyon sok vizuális inger éri az embert, de akkor működik jól az alkotás, ha van mögötte koncepció, üzenet. Ennek a két dolognak az egyensúlya lehet a kulcs a jó műalkotáshoz.

Mi okozza a legnagyobb kihívást az alkotás során?

Azt az irányt meghatározni, hogy ütős és konkrét, esetleg elvontabb legyen valami, finoman adagolja-e az üzenetet. Sokszor szeretek sietni, gyorsan túl lenni az ötletelés fázisán, és már csak darálni a munkát, az az izgalmas része. Rá kellett jönnöm, hogy hagyni kell érni gondolatokat, mert így jöhet létre a többszörös és mélyebb kapcsolás a koncepcióban.

Milyen szerepet tölthet be egy művész a társadalomban?

Szeretek úgy gondolni a művészre, mint egy tükörre, aki a társadalom közhangulatát, érzelmeit reflektálja. Ám mivel ez nehéz, és nem is kell objektívnek lenni mint egyéni alkotó, ezért fontos, hogy sokan legyünk, akik ezzel foglalkoznak. Reflektáláson kívül pedig lenyomat az utókornak. Itt nem arra gondolok, hogy mindenkinek néprajzi és társadalmi témákkal kell foglalkoznia, pont az lesz az érdekes 100 év múlva, hogy fiatal művészek mennyit foglalkoztak például a szexualitás vagy a tudatmódosító szerek kérdésével, vagy akár sokkal komolyabb témákkal.

Ha nem művészettel foglalkoznál, akkor…?

Mára már ezt nehéz elképzelni, de megpróbálom. A sport az, ami nagy szenvedélyem volt sokáig. Ezt sajnos sérülések miatt abba kellett hagynom, de a gyerekekkel való foglalkozás is érdekel, és mindkettőt sokat csináltam már. Én csak olyan dolgokkal tudok foglalkozni hosszú távon, amik 110 százalékosan érdekelnek, ilyet persze nehéz találni.

Mit olvastál utoljára?

Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című könyvét. Addig még nem találkoztam Márai írásaival, pedig már érett. Ajánlani tudom mindenkinek, sokat adott, de el is vett valamit belőlem, lehet ez egy jó könyv ismérve.

Mit jelent számodra a Képző?

Jöhet a nyáltenger, de viccen kívül. Egy felnőtt játszóteret, ahova reggel bemegy az ember, és azt csinál, amit szeretne. Ezért is érzem a műtermet második otthonomnak, amit persze az ott lévő emberek tesznek azzá. A közösség nagyon sokat ad nap mint nap, én is szeretnék minél többet visszaadni és segíteni, akinek tudok a közvetlen környezetemben. Ez a közösség olyan stréberré tett, hogy jobban várom a bent töltött napokat és munkát, mint a nyári szünetet. Persze az sem jön rosszul, de a bulizás és az egyetemre járás nem zárja ki egymást.

Fejezd be a mondatot: Egyedül a művészet…

ben érzem azt, hogy én irányítok teljesen.

Hogyan képzeled el az életed tíz év múlva?

Úgy, hogy annyi időm sincs, hogy erre válaszoljak, mert éppen a Sotheby’s aukcióra megyek az ötméteres fametszeteimmel, és a Kossuth-díjamat sem tudom, hogy mikor lesz időm átvenni. A realitások talaján maradva, remélem tudok olyan anyagi hátteret biztosítani magamnak, hogy életvitelszerűen tudjak a művészettel foglalkozni, időnként kiállítani, és egyebek. Azt reálisnak tartom, hogy valami kreatív, mégis pénzt termelő munkát végezzek, például tervezőgrafikai vagy egyéb kreatív szakmát, de a tanítást sem vetettem el, bár ez még csak gondolat, a szándék még nem született meg bennem teljesen.

+1 … Milyen szavakat vagy kifejezéseket használsz túl gyakran?

Amúgy, tök, valami, én, nyomdafestéket nem tűrő káromkodások sora.