Réti Virág intermédia-művész alkotásai a képi és hangélmények egyedi összjátékára épülnek. Alkotóként a digitális eszközök határait feszegeti és az újmédiás kifejezésmódok lehetőségeit vizsgálja. Az újmédia-művészet az elmúlt évtizedekben radikálisan megváltoztatta a művészi kifejezést, ahol a statikus művek helyét egyre inkább dinamikusan változó rendszerek veszik át. Virág munkái ezt a tendenciát követik, új dimenziót nyitva a kísérletezésben.

A Képzőművészeti Egyetem intermédia szakos hallgatójaként Virág a fotó, a videó, az installáció és az animáció eszközeit használja. Munkáira jellemző a talált tárgyak és anyagok átértelmezése: lomtalanításokon felfedezett kamerákkal dokumentálja a város elrejtett részeit, vagy régi, kidobott fotóknak ad új jelentést. 

Legújabb munkáiban elektronikus zenével kombinált absztrakt videókat készít, ahol a ritmus és a képi hatások mozgó festménnyé állnak össze. Inspirációinak forrása a hazai kísérleti elektronikus zenei szcéna és az általuk szervezett események. “Ahhoz, hogy igazán belemerüljek a hangok és a vizuális művészet világába, rengeteget hozzátett, hogy eszméletlen tehetséges és inspiráló emberek vesznek körül.” 

Olyan kollektívákat, kiadókat és platformokat követ, mint a Family Fast, a Marmint Agency, a ZAJ+ vagy a Daddypower Records, és művészetére olyan alkotók hatnak, mint Hogett, klpflrtpr, pyylen, vonal_64, yibai, valamint vizuális művészek, például Sakr, output, dynanon vagy Görcz Andrea. Számára a zenehallgatás nem csupán inspiráció, hanem a művészetének alapvető része, és a jövőben szeretne zenészekkel is együtt dolgozni, hogy közösen alkothassanak.

Munkamódszerét a glitch-esztétika, valamint a digitális torzítás és rétegzés használata jellemzi. Tudatosan használ olyan applikációkat, amiket eredetileg közösségi média-tartalmak készítésére fejlesztettek, de ezeket az eszközöket szándékosan túlterheli, torzítja, kiterjeszti, hogy egy egyedi képi nyelvet hozzon létre, ami a funkcióvesztés és a képi dekonstrukció esztétikájára épít. Ez a módszer reflektál a kortárs újmédiás művészet technológiai dekonstrukciós hagyományaira, amely már olyan alkotóknál is megjelent, mint Nam June Paik vagy Cory Arcangel. Az eszközhasználat szétbontása és a funkciók kifordítása esztétikai gesztus, illetve a digitális médiumok határainak kérdésfelvetése is.

“Általában van egy pillanatnyi hangulat, ami magával ragad, amihez elkezdek hallgatni egy adott zenét, majd megjelenik bennem egy kép. Ez a kettő együtt inspirál – így születik meg végül a mozgókép.”

Kísérleti videóit különböző alkotói folyamatok során hozza létre: egyesek hangulatalapú impresszióként születnek, míg mások egy személyes élmény vagy emlék vizuális lenyomatai. Vannak munkái, amik együttműködés eredményeként jönnek létre, és olyanok is, amik egy korábbi, befejezetlen projekt végső formájává váltak. Alkotásait az is megkülönbözteti, hogy saját vagy más alkotók zenéjére épülnek. Gyakran előfordul, hogy egy saját zenéje felidéz benne egy emléket, és ebből kiindulva próbál visszakeresni képi vagy videós alapanyagokat, hogy azokkal építse tovább a narratívát. Virág az elmúlt fél évben kezdett el zenét is készíteni: finom ambient kompozíciói mesebeli tájakat és alakokat idéznek meg. Ezekhez gyakran készített felvételeket erdőben vagy tóparton, amik misztikus és meditatív hangulatot árasztanak. Saját hangjának növekvő szerepe mutatja, hogy művészete egyre inkább összművészeti irányba mozdul el, ahol a digitális kép és a hang szervesen egymásra épül.

A Boards of Kaposvár című videója jól példázza, hogyan formálódhat egy zenei élmény vizuális impresszióvá. Egy kedves barátja, Hogett zenéjére készítette; hallgatása közben ismétlődő hullámzást látott maga előtt, és ezt a ritmikus mozgást ültette át képi megjelenítésbe. A képek fekete-fehérben rajzolódtak ki előtte, amikben néha váratlan színfoltok jelennek meg. Alkotás közben egy kis helikopter képe jelent meg előtte, ami Kaposvár felett repült. Miközben a videó textúráit alakította, egyre inkább úgy érezte, hogy azok a magasból látható látképekre hasonlítanak. A videó fekete-fehér világa nosztalgikus hangulatot teremt, ami szépen illeszkedik Hogett álomszerű, lebegő zenéjéhez. A minimalista, mégis folyamatosan változó képek a természetes hullámmozgás és a digitális torzulások határán egyensúlyoznak. Az időnként felvillanó színes foltok megtörik a monokróm képeket – mintha emlékek vagy érzések szűrődnének át a rétegeken. Ez a finom játék fokozza a videó hipnotikus hatását. 

A Szabadkikötős sejtek sorozata egy pécsi esemény lenyomatai. 

„2024. december 6-án részt vettem a Pécsi Elektronikus Zeneszak Szabadkikötős eseményén, ahol minden fellépőről készítettem videófelvételeket, hogy két barátom, akik nem tudtak eljönni, mégis átélhessék az estét. Az ott rögzített videókat később torzítottam, effekteztem és tovább formáltam, így önálló munkákká alakultak.” 

A sorozat amellett, hogy egy esemény absztrakt dokumentációja, annak atmoszféráját újraalkotó, érzéki lenyomata is. A torzítások és digitális effektek révén a videók egy valóság és emlék közötti állapotot teremtenek.

Réti Virág alkotói folyamata során saját hangulatait, érzéseit és emlékeit vizsgálja. Munkái olyanok, mintha naplójának egy-egy lapját tárná elénk, ahol a képi és hangrétegek egyszerre rögzítenek és folyamatosan átalakulnak. Egy organikusan épülő univerzum, ahol a hang és kép egy közös áramlásban fejlődik, újraértelmezve a személyes archívumok és a médiaművészet kapcsolatát. Munkái így nemcsak a jelen digitális esztétikájára reflektálnak, hanem arra is, hogyan válhatnak a technológiai eszközök az érzékelés folyamatosan változó médiumává.

Hajdu Léna