Aktuálisan mi foglalkoztat leginkább?

Mióta az egyetem hallgatója vagyok, leginkább a családi és az egyéni emlékezet feltérképezésével foglalkozom, azon belül is kiemelt figyelmet fordítok az emlékek gyerekkori aspektusára. Az első évemben főként a sokszorosító grafikai eljárásokban merültem el, azonban a karantén és a covid helyzet egy kicsit más irányba fordította az érdeklődésemet. A 2020-as év őszi félévében egy szobrász kurzus kapcsán a fém megmunkálásának különböző módjaival kezdtem el ismerkedni. Az egyetemi zárást követően folytattam otthon a fémmel való munkát és garázsunk egy részét műhellyé alakítottam. Izgalmasnak találtam, ahogy a felnagyított kiskori rajzaim testet öltenek vasszobrok formájában. A grafikák térbeli megjelenítésének a kérdését próbálom körül járni és jelenleg is hasonló fém munkákon dolgozom.

Ki- és mi inspirál?

Anélkül, hogy nagyobb neveket említenék és lehet, hogy közhely ilyet mondani, de engem a közvetlen környezetem inspirál. Ha az embert egy elfogadó és támogató közeg veszi körül, az adhat egy alapvető motiváltságot, hogy azzal foglalkozzunk, amit szeretünk. Viszont azt gondolom, hogy a „belső motor” hiánya nélkül nehezen juthatunk egyről a kettőre. Vagyis a legfontosabb, hogy elsőként magunknak akarjuk megfelelni és ez legyen az inspiráció, ami előre visz az alkotásban.

Mi okozza a legnagyobb kihívást az alkotás során?

A kisebb lépésekben való fokozatos építkezés szerintem egy elengedhetetlen része az egészséges fejlődésnek. Néha hajlamos vagyok túl magasra tenni a saját lécemet és nagy elvárásokat állítani magam elé ahelyett, hogy elfogadnám az alkotás átmeneti szakaszait. Emiatt például a vázlatozás is nehezen megy. Jobb szeretek inkább egyből nekiesni egy munkának.

Mik a legjobb és legrosszabb aspektusai a művészlétnek?

Azt gondolom, hogy igen előnyös helyzetbe kerülhetünk, ha magunk tudjuk beosztani az időnket. A képzőművészeti világ „szerencsésebb” területein ez így is van. Nincs egy meghatározott munkaidő, amikor dolgozni kell. Egyébként is egy művész a nap minden percében művész, és mindig minden helyzetben keresi a kapaszkodási pontokat a saját művészi énképnek formálásához. Ami viszont szerintem fontos és nélkülözhetetlen része a karrierépítésnek, az az, hogy állandóan jelen legyünk, képviseltessük magunkat a műveinkkel. A művészlétnek ez az oldala néha kicsit fárasztó tud lenni, de ezt sem mondanám feltétlen negatívumnak.

Szerinted mi adja egy mű értékét?

Egy műnek nyilvánvalóan van egy anyagi értéke, aminek az összegét legtöbb esetben nem lehet egzakt módon megszabni, ha több szempontot is figyelembe veszünk. Mindenki másképp és másban méri egy alkotás értékét, és ez nagyban függ attól, hogy ki a szemlélő. Azt hiszem elsősorban, a műhöz legközelebb álló embernek, magának a művésznek kellene ezt meghatároznia, mert ez adhatja ki legreálisabban nemcsak a pénzbeli, de a szellemi értékét is egy adott műnek. Ki más mondhatná meg, hogy mennyit ér egy munka, ha nem az alkotója?

Mit jelent számodra a Képző?

Számomra a Képző olyan, mintha a második otthonom lenne (ha nem az első). De erről valószínűleg az egyetem többi hallgatója is hasonlóképpen vélekedik. Sok időt töltök az egyetemen, főként a műteremben, ahol szerencsémre nagyon tehetséges szaktársak vesznek körül, akik nem mellesleg remek emberek is. Tudom, hogy bármilyen problémával fordulhatok feléjük, legyen az egy alkotói válság, krízis vagy akár személyes lelki gondok. Mindig akad olyan, akivel ezeket megbeszélhetem.

Hogyan képzeled az életed tíz év múlva?

Erre nehéz konkrét választ adni, mert soha nem lehetünk biztosak abban, hogy úgy alakul az életünk, mint ahogy eltervezzük. Természetesen örülnék, ha 10 év múlva aktívan jelen lehetnék a művészeti életben. Emellett érdekel például a tanítás, szívesen töltöm az időmet gyerekek társaságában és szeretnék a későbbiekben velük foglalkozni, ha nem is feltétlenül intézményi szinten, de mondjuk egy szakkör keretein belül jó lenne kipróbálni magam.

Ha nem művészettel foglalkoznál, akkor?

Őszintén szólva nem igazán tudom elképzelni, hogy ne művészettel foglalkozzak. Középiskolában kerámia szakra jártam, itt kóstoltam bele a tárgyalkotás világba, ez adott is egy olyan technikai tudást és térbeli látásmódot, amit a képzőművészetben jól tudok kamatoztatni. Esetleg egy kerámia ékszerekkel, kisebb ajándéktárgyakkal foglalkozó vállalkozást szívesen működtetnék.

Mit olvastál utoljára?

Nemrég kezdtem el olvasni Babarczy Esztertől „A mérgezett nő” című novelláskötetet, ami a női szerepeket és a nővé válás folyamatát járja körül. Sok mindennel foglalkozom egyszerre, emiatt sajnos nincs mindig időm hosszabb könyveket elolvasni, viszont a tömegközlekedéshez kiváló műfaj a novella.

Fejezd be a mondatot: Egyedül a művészet …

létezik határok nélkül és mutat utat önmagunk megtalálásához.

+1 Van olyan képzőművészeti alkotás, amit kifejezetten utálsz?

Alapvetően nagyon kritikus tudok lenni egy-egy műalkotás megítélésekor és ezt a barátaim is mindig megjegyzik. Vannak olyan munkák, amiket csak szimplán közömbösnek találok és akadnak olyan művek, amik valószínűleg soha nem lesznek a szívem csücskei. Ennek ellenére egyik alkotásnál sem használnom szívesen az utálat jelzőt, nem szeretek utálni dolgokat.