Az ukrajnai események fényében szeretnénk bemutatni a veszélybe került ukrajnai művészeti szcéna néhány alkotóját. A kék meg a sárga cikksorozatunk következő írását Arányi Dorottya (MOME, designkultúra BA, első évfolyam) tollából olvashatjátok.

Elena Subach és Viacheslav Poliakov ukrán művészek egyéni munkáiban kiemelt szerepet kaptak Ukrajna tartományi városai, illetve a vidéki körzetek sajátos világának felfedezése és bemutatása. Első közös kollaborációjuk során Katowice – Dél-Lengyelországban található – városának többarcúságát tárják fel, egy képekből és kollázsokból álló portrésorozatot létrehozva.

Katowice, virágzó szénbányászatának köszönhetően, a sziléziai régió egyik legjelentősebb ipari központja volt a késő XIX. században. Az ipari múltú városban napjainkig fennmaradtak a különböző, bányászathoz kapcsolódó mítoszok és legendák, melyek a bányát, mint a pokolhoz közeli, földalatti világot; a bányászokat pedig, mint a gonosz ellen mindennapos harcot vívó hősöket jelenítik meg. Ennek köszönhető a bányászok vallásossága és védőszentjük, Szent Borbála tisztelete is, ami a terület régi és modernebb kerületeiben egyaránt visszaköszön.

A vallásos és ipari múlt dicsőségét hirdető világ furcsa ellenképe, a modern nyugati gazdaság irányába helyezkedő város, ami, a szinte már márkajelzésként használja virágos kertjeit és zöldellő területeit. (Ez a jelenség a régióban egyáltalán nem egyedülálló, az alkotókat is több általuk ismert, ukrán, ipari berendezkedésű városra emlékeztette, melyek szintén ezt az ellentmondásos helyzetet közvetítik).

Ezt a kettősséget tükrözi Elena Subach és Viacheslav Poliakov közös projektjének nemcsak tematikája, hanem címe is – City of Gardens. Fotósorozatuk főszereplői napjainkban is a régióban élő emberek és az ő életük.

Világuk rétegzettségének leképezése a történeteik, szokásaik és hagyományaik alapján, mindezt a 21. század ritmusára formálva. Az alkotók célja volt, hogy ennek a sajátos valóságnak az észlelését közvetítsék, amihez olyan jellegzetes tárgyakat, motívumokat és helyzeteket kerestek, melyek esztétikailag egyedülállóak a régióban, legyenek napjainkban akár giccsesnek vagy régimódinak tűnők, mindemellett a maguk módján szépek és különlegesek.

Ezt az esztétikai egyediséget, a motívumok halmozásával és a több objektumból álló, ambivalens érzéseket keltő kollázsok segítségével érik el. A sorozat dokumentációs jellegű, néhol kaotikus árnyalatokat felsorakoztató színvilága is Katowice jellegzetes hangulatát idézi.

Bár az érintett területen a fotók eltérő befogadásra találtak, vitathatatlan, hogy céljukat elérték; sikeresen jelenítik meg Katowice múltjának, jelenének és jövőjének látható és láthatatlan összefonódását.