Az OFF Kijev Biennálé (2024. február 1-3.) egy non-profit művészeti rendezvénysorozat volt Szigetmonostoron, ahol helyi kötődésű alkotók reflektáltak a háborúra műalkotásokkal és performanszokkal. A szolidaritási megmozdulás megnyitóbeszédét Szása Szkocsilenko aktivista művész írta, akit azért ítéltek hét év börtönbüntetésre, mert egy áruházban háborúellenes üzenetekkel cserélte ki a árcédulákat.

A művész a börtönben technikai eszközöket nem használhat és csak ügyvédeivel találkozhat, így Kozák Zsuzska, az OFF Kijev Biennálé kurátora az Amnesty International segítségével tudott kapcsolatba lépni a letartóztatott művésszel. A megnyitón mesterséges intelligenciával generálva hallgathattuk az orosz beszédet, amelynek magyar fordítását az alábbiakban közöljük.

Jó napot! Szása Szkocsilenko vagyok. Annak ellenére, hogy hét év börtönbüntetést kaptam, és majdnem két évet töltöttem börtönben egy háborúellenes demonstrációm miatt, még mindig nincs teljes jogom beszélni a folyamatban lévő háborúról. E két év alatt sok erőszakot tapasztaltam, de mindez semmi ahhoz képest, amennyit azok szenvedtek, akik közvetlenül szembesültek a háborúval. Betegségem miatt éhségsztrájkra kényszerültem a börtönben, de ez semmi ahhoz képest, amit egy ostromlott városban élő személy érezhet. Szenvedek attól, hogy elszakítottak a szeretteimtől, de néha láthatom őket az üvegen át. Összehasonlítható-e ez a háború által szétszakított családok fájdalmával? Régóta nem jártam otthon, és hiányzik a szülővárosom, de mi ez ahhoz képest, ha az otthonodat a földdel teszik egyenlővé? Valószínűleg hosszú ideig börtönben maradok, de ez semmi ahhoz a fenyegetettséghez képest, hogy egy lövedék vagy repesz ölhet meg valakit. Félek és aggodalommal nézek a jövőbe, de ez semmi ahhoz képest, hogy milyen rémülettel bújik el valaki a katonák elől egy pincében.

Tehát börtönben vagyok, hogy elmondhassam: jobb börtönben lenni, mint néma csendben nézni mindent, ami most történik a világban. Nincs teljes jogom beszélni erről a háborúról, de elmondhatok valamit az művészetről. Úgy gondolom, a művész fő feladata az, hogy válaszoljon a kor kihívásaira, bármilyen nehéz legyen is ez. A kreativitás az emberi erkölcs motorja. Egy filozófusnak egész kötet kellhet egy erkölcsi probléma leírásához, de egy kis műalkotás is képes lehet a probléma bemutatására úgy, hogy ezernyi ember gondolkodjon el rajta. Egy tehetséges fotográfia hatékonyabban terjedhet el a világban, és hívhatja fel a figyelmet egy társadalmi problémára, mint egy nagy tüntetés. A művészet gyógyítja a társadalmat. A művészet képes erőteljesen kifejezni azt, amit szavakkal közvetíteni nem lehet. És ami még fontosabb, a művészet reményt ad még abban a pillanatban is, amikor minden észszerű érv elfogyott.

Senki sem érti teljesen, miért történt ez a katasztrófa. Mi vezette az embereket arra, hogy elinduljanak más embereket megölni, elfelejtve, milyen fontos és értékes minden egyes ember élete? Miért kezdték az emberek nukleáris fegyverekkel, a Föld legveszélyesebb erejével fenyegetni egymást? Hogyan élhetjük túl az emberiségnek azt a válságát? A második világháború óta sok idő telt el, így a művészek kevésbé hajlamosak a háború témáját tanulmányozni. Ezért a kiállításotok fontos hozzájárulás az őrület megállításához, képviseli és erősíti a szolidaritás érzését azokkal, akik tragédiával néznek szembe, és természetesen elősegíti az ilyen események megelőzését. Talán képtelenségnek hangzik, de a művészet az a megfoghatatlan, csodálatos erő, amely képes elérni a lehetetlent.

Sajnálom, hogy nem leszek képes látni a kiállításotokat, és örülök mindenkinek, aki megteheti.