Aktuálisan mi foglalkoztat leginkább?

Az utóbbi hónapokban a taktikus média és a poszt-internet művészet kutatásával foglalkoztam. De a művészetemben érdekelnek még a hálózati kultúránk rejtett zugai, például az online szubkultúrák vagy a mémek. Gyakran gondolkozom a gépi tanulóalgoritmusokon és a mesterséges intelligencián is, a legutóbbi munkáim ezzel foglalkoztak.

Ki- és mi inspirál?

Elég gyakran merítek inspirációt a munkáimhoz a mémkultúrából. A mémekkel való napi szintű találkozás az online térben az egyik alapélménye a generációnknak, és szerintem érdekes és mindig up-to-date indikátorai a különböző társadalmi és személyes problémáinknak. Inspirálnak és motiválnak még a szabadon hozzáférhető tudásforrások, eszközök, DIY technológiák a művészetben és a tudományban mint az együttműködés, az újragondolás és a remixelés elősegítői.

Mi okozza a legnagyobb kihívást az alkotás során?

Leginkább a túlzott kritikus-analitikus hozzáállás az, ami képes megfojtani az ötleteket hamarabb, mint hogy azok megszülethetnének a valóságban. De ez néha talán nem is baj. Ilyenkor érdemes lehet felcsapni John Cage diákoknak és tanároknak írt 10 szabályát.

Mik a legjobb és legrosszabb aspektusai a művészlétnek?

A legjobb a rugalmasság és a referenciák szabadsága, a művészet megengedi, hogy bármivel foglalkozz akár anélkül, hogy annak kitanulására hosszú éveket vagy esetleg egy egész életet áldoznál. Ennek a kvázi luxustevékenységnek a prekariátus lét, a létbizonytalanság az ára.

Szerinted mi adja egy mű értékét?

Bár nincs rájuk objektív mérce, szerintem az őszinteség és a megalapozottság. Plusz a lokális és globális kontextus tudatosítása, amiben az adott mű megszületett. Releváns kapcsolódási pontok keresése a minket jelenleg körülvevő világgal.

Mit jelent számodra a Képző?

A legfontosabbnak az oktatókkal, művésztársakkal való kollaborációt és egymástól való tanulást tartom, akár szakkollégiumi, akár informális keretek között. A Képzőre, de legfőképpen az Intermédiára igyekszem szellemi- és alkotóműhelyként tekinteni, tapasztalatom szerint az intézményi-bürokratikus háttér ennek gyakrabban megnehezítője mint elősegítője.

Miért kezdtél el művészettel foglalkozni?

Azt hiszem, gyerekként a kreatív önkifejezés meg a menőzés lehetősége vonzott a művészetben (főleg a rajzban és a zenében), de ez azóta nem igazán érdekel. Sőt.

Hogyan képzeled az életed tíz év múlva?

Ha sikerül addig nem elpusztítanunk magunkat, legszívesebben művész-kutatóként, kutató-művészként képzelem el magam, de az egyetemi és az alternatív oktatási platformok is érdekelnek.

Ha nem művészettel foglalkoznál, akkor?

Valószínűleg természettudományokkal vagy computer science-szel, azon belül is főleg a gépi tanulás és a hackelés érdekel. Szóval végül is így is-úgy is művészettel foglalkoznék valamilyen szinten, azt hiszem.

Mit olvastál utoljára?

Legutóbb Angela Nagle Kill All Normies című könyvét olvastam újra a szakdolgozatom kontextusában, ami kritikusan foglalkozik az internetkultúrával, az online kultúrharccal és a platformjaink politikailag radikalizáló erejével.

Fejezd be a mondatot: Egyedül a művészet …

👌👀👌👀👌👀👌👀👌👀 good shit go౦ԁ sHit👌 thats ✔ some good👌👌shit right👌👌there👌👌👌 right✔there ✔✔if i do ƽaү so my self 💯 i say so 💯 thats what im talking about right there right there (chorus: ʳᶦᵍʰᵗ ᵗʰᵉʳᵉ) mMMMMᎷМ💯 👌👌 👌НO0ОଠOOOOOОଠଠOoooᵒᵒᵒᵒᵒᵒᵒᵒᵒ👌 👌👌 👌 💯 👌 👀 👀 👀 👌👌Good shit

Jártál olyan kiállításon, ami különösen megfogott? Ha igen, mesélnél róla?

Nemrég Tra Nguyen doktori diplomakiállításán, a CRACK-en jártam, ami többek között az adatalapú megfigyeléssel, a mesterséges intelligencia, az automatizáció és a globalizáció által létrehozott problémákkal foglalkozott, szerintem elég izgalmas installációkon és objekteken keresztül. De az utóbbi hónapokból említhetném akár Pataki Luca Do You Really Want to Live Forever? című kiállítását, ami egy furgonban volt, vagy Papp Sándor Dávid Dummy-ját a PINCÉben, ezeket is elég jónak és izgalmasnak találtam.