2025. november 24-én egy jelentős esemény, a Printfest vette kezdetét a Magyar Képzőművészeti Egyetem főépületének első emeleti folyosóin és műtermeiben. Sokan talán nem is sejtették, mennyi esemény előzte meg ezt a hetet, mennyi véletlen fordulat és találkozás, mennyi elhatározás és munka. Az együttműködés a Magyar Képzőművészeti, az Akademie der Bildenden Künste Wien és a Vysoká škola výtvarných umení v Bratislave egyetemek közös szervezésében valósulhatott meg, melynek köszönhetően vendégül láthattuk ugyancsak sokszorosító grafikára specializálódott hallgatótársainkat. Renata Darabant, Gyenes Gábor és Pézmann Andrea pedig tanárokként kísérték végig a készülő projekteket. A képgrafika szak hallgatóiként szerencsések vagyunk, hiszen már nem csupán oktatóként, hanem régi barátként érkeztek hozzánk, mivel évek óta újra meg újra találkozunk és dolgozunk közösen különböző workshopokon, kiállításokon valamint művésztelepeken.
Természetesen, ha az alább bemutatott események közül akár csak egy is kimarad, ilyen formában nem valósulhatott volna meg a Printfest és grafikai kiállítás a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Az esemény még a fent említett erdélyi származású grafikusművész, Renata Darabant ötlete volt 2023-ban. Ő akkor egy nyitott műhelyt vezetett Bécsben, és oktatóként dolgozott az Akademie der Bildenden Künste Wien képgrafika szakán. A sokszorosító technikák népszerűsítésének új platformját akarta megalkotni, amely azonban kinőtte magát: először nemzetközivé, majd az Európai Unió által támogatott programmá vált (BIP program).
Az első Printfest-et tehát még 2023 decemberében Renata Darabant rendezte saját erőforrásból a bécsi egyetemen.
A következő lépcsőfok előzményeként történt, hogy fél évvel ezelőtt Pézmann Andrea és Gyenes Gábor, a pozsonyi Vysoká škola výtvarných umení v Bratislave egyetem képgrafika szakának oktatói művésztelepet szerveztek a magyar grafikushallgatók együttműködésével Tihanyban, az őket mélyen foglalkoztató land-art témájában. A magyar csoport hungarocellből kifaragott és lefestett hatalmas majomfeje, illetve az első grafika megszületését prezentáló performansza olyan mély benyomást tett rájuk, hogy a hosszas beszélgetések kimeneteleként megegyeztek, tartani fogják a kapcsolatot velük. A viszontlátásra nem kellett sokat várni, decemberben a magyar hallgatók meglátogatták a pozsonyi egyetem kipakolását Gyenes Gábor és Pézmann Andrea vezetésének kíséretében.
A magyar csoport egyik tagja, Öllinger Péter Zoltán Berentz Péter tanszékvezetőnek köszönhetően 2024 januárjában a bécsi képzőművészeti egyetem kipakolásán ismerkedett össze Renata Darabant-tal, mely eseményre a grafikus hallgató Gyenes Gábort és Pézmann Andreát is elhívta. Péterrel tartott a tanszékről két mester, Dobó Bianka és Barta János is, akik segítettek kiépíteni az utat az együttműködés számára. Ez volt az alapja a három intézmény együttműködésének: egy két éve történt kötetlen beszélgetés, ötletelés.
Renata végül még akkor meghívta a magyar képgrafika szak hallgatóit Bécsbe, hogy a 2024 májusában létrejövő Printfest-en vegyenek részt. A meghívást elfogadva Öllinger Péter Zoltán és szaktársa, Dicső Eszter Nóra közös erővel megszervezték az egy hetes utat. A bécsi út során minden résztvevőnek lehetősége volt egy 40 cm x 40 cm-es linódúcot elkészíteni. Készült egy 2 méter magas közös alkotás is, melynek célja kifejezni azt, hogy a grafika mennyire összeköt bennünket. Az itt készült dúcokat a szervezők később úthengerrel nyomtatták le Linzben.
Bár a pozsonyi egyetem ekkor még nem vett részt az eseményen, az előző év mintájára ismét megrendezésre került a tihanyi workshop, ezzel immár hagyományt teremtve.
A három egyetemen egyszerre fogalmazódott a közös Printfest ötlete, és mivel a magyar hallgatók kötötték össze a két intézményt, egyértelmű volt, hogy a következő alkalommal magukra vállalják a házigazda szerepet. Ez végül Dobó Bianka szervezésével valósulhatott meg, melynek következtében először létrejöhetett a Press Play című, a Printfestet előkészítő csoportos kiállítás az Eötvös10 Galériában. A 2024 decemberében megvalósuló közös tárlaton mindhárom egyetem hallgatóinak egyéni alkotásai mellett egy nagy közös grafika is helyet kapott, amely a művészek saját, együtt kifaragott nyomdáiból állt össze. A Press Play célja a Printfest célja is egyben: mint a neve is mutatja, közelebb hozni, interaktívabbá tenni a sokszorosító grafikát.
A pozsonyi egyetem párhuzamos tihanyi workshopja 2025 májusában sem vesztett a lendületéből. Ekkor a magyar csoport egy stop-motion animációt készített, reflektálva a tájban való önfeledt kószálásra.
Ezután november 24-28. között került megrendezésre a régóta várt közös Printfest. Dobó Bianka és Suplicz Gergely hatalmas erőfeszítéssel dolgoztak a szervezésen, nem csupán szakmailag izgalmas előadásokkal készülve, de lelkileg is támogatva az összes hazai és külföldi résztvevőt.
A program biztos pontjai az esti közös vacsorák és a reggeli napindító kávézások voltak, minden más szabadon, szinte önmagát alakítva folyhatott le.
Koós Gábor és Renata Darabant munkásságukról szóló előadása után minden jelenlévő, akár egyénileg, akár csapatban, előadta az egy hét alatt megvalósítani kívánt ötletét. A kihívást az óriási fadúcok és a még nagyobb üres tér jelentette. A nagy munkában való gondolkozás sokaknak egyet jelent a komfortzónából való maximális kimozdulással, mely nyomást csak fokozza az együttműködés, illetve a szoros határidő.
A munkafolyamatokat úgy tudták ütemezni a hallgatók, hogy sokszor csupán egy-egy napot hagytak olyan lépésekre, melyekre a hétköznapokban akár heteket is rászántak volna. Ez a lendület szokatlan frissességet, váratlan megoldásokat eredményezett, s ez ahogy a nézőket, őket is meglepte.
Az öt helyben megalakult vegyes művészcsoport sikerrel valósította meg egyedi, kísérletező ötleteit a főépület nyitott és zárt tereiben. Az alkotások témái a quarter life crisis, azaz kapunyitási pániktól, a Brémai muzsikusok című grimm történetre való utaláson át, egészen a szlovák-magyar frazeológiáig terjed.
A Press play-hez hasonlóan helyet kapott a lépcsőfordulóban egy kollaboratív gyerekjáték felnagyított változata, a földszinten pedig meglátogathatjuk a Megkötözött Prométheuszt is, amely rendszerkritikussága révén számos anyagot és technikát felhasználó installációvá nőtte ki magát. Ráadás, hatodik grafikaként kiállításra kerülhetett az Our Labyrinth címet viselő fametszet, amelyet a Kisképzőről érkező diákok készítettek Suplicz Gergely vezetésével és Sárközi Róbert segítségével.
A hetet nem csupán az új ismeretségek és a régi barátok viszontlátása színesítették, hanem egy ünnepélyes kiállításmegnyitó is péntek este az esemény lezárásaként. Bojtos Anikó művészettörténész, aki a hét folyamán az egyetem könyvtárában maga is tartott előadást, nyitóbeszédében mindenkit az eddig kitűzött közös cél elérésére buzdított, ugyanakkor eszünkbe juttatta, mennyire fontos megállni és hálásnak lenni egymásnak és magunknak, amiért a kortárs grafika ennyire szabadon tud mozogni országhatárokon át.
