Az egyik ilyen kérdésre a Women of the Avant-garde című, 2012-ben a Louisiana Múzeumban rendezett kiállítás katalógusában bukkantam rá. Így szólt: Mit szeretnél a legjobban? Eredetileg 1946-ban egy belga szürrealista magazinban, a Le Savoir Vivre-ben jelent meg.
Úgy gondoltam, hogy 2023-ban az Egyetemen újra fel lehetne tenni ezt a látszólag nagyon egyszerű, valójában nehezen megválaszolható kérdést. Ezért több órámon is felkértem a hallgatókat, hogy olyan egymondatos választ adjanak, amely majd névvel együtt jelenik meg ezen a felületen.
Mélyi József
Mit szeretnél a legjobban?
Schell Réka: Azt szeretném a legjobban, hogy „a világ kisimuljon és elcsendesedjen bennem és mindenkiben”1.
Bodor Sára: Azt szeretném a legjobban, hogy mindenki legyen toleránsabb és megértőbb saját magával és másokkal is.
Bekő Bodza: Hogy ne legyek gyáva.
Borenich Dalma: Olyan szavazatot, ami számít valamit.
Lányi Lilla: Megérteni, hogy mit szeretnék a legjobban.
Gazsó Márti: Azt szeretném legjobban, hogy hosszú, boldog élete legyen a szüleimnek.
Kaliszky Kinga: Egyszer megélni azt, amit itt nem tudok.
Tyurin Dániel: Nem függeni senkitől és semmitől.
Schanda Klára: Növényeket, kutyát és egy kedves párt a rumlimban – majd gyerekeket –, a divatos ruhaboltokban tudni vásárolni a méretemben ruhákat, nem foglalkozni velük vagy visszanevetni azokra, akik röhögtek a szuicid kísérleteim után, elfogadni, ezen továbblépni, élni a sok jóval, amit kaptam és kapok, és végre nem hadakozni azokkal a dolgokkal, amit meg tudok csinálni, csak lustának tettetem magam, magamat őszintén a legszabadabban kifejezni, elfogadni és értékelni azt, ahol tartok, és tudni, mit kell értékelni és elfogadni ezek közül.
Lebeda Dániel: Teret.
Guzmics Petra: Elszemélytelenedni, függetlennek lenni az énhatároktól egy napra.
Gargya Krisztina: Állandóan lelki békében szeretnék élni.
Fodor Balázs: A családi legendárium szerint alig kétéves lehettem, mikor egy alkalommal a Váci út és a Duna között a Tungsram gyár dolgozói strandján a felnőttek óvatlan félrenézéseit kihasználva beugrottam a 33 méteres medencébe, majd nagy riadalom közepette utánam vetette magát valaki, és kirakott a partra, míg én felszabadultan nevettem, egy másik történet szerint egy csónakból ugrottam a Balatonba, sőt olyan verzió is létezik, hogy az egyiket én, a másik akciót a testvérem követte el, végkimenetelét tekintve mindegy is talán, rövidesen mindketten egy vízilabdacsapatban kötöttünk ki, hogy kevesebb szorongással járjon szüleink számára a vízközeli gyerekkorunk, jóllehet azt sosem fogjuk megtudni, hogy lehetett volna szárazföldi tevékenységünk kevésbé traumatizáló, mindenesetre a magam részéről leginkább szorongásmentes életet szeretnék.
Szobonya Levente: Azt szeretném, hogy legyen erőnk tenni azért, hogy egy nap kevésbé érdekes időket éljünk.
Kovács Kristóf: A lehetőségekhez mérten megfelelő levegőt, ezenfelül krajcárt ültetni, és jól fűszerezett rálátást, ami talán a dolgok megértéséhez vezet.
Sebők Sarolta: Csak ezen a nehéz részen túljutni.
Deák Franciska: Azt szeretném a legjobban, hogyha megtanulnék a jelenben élni, teljesen átadva magam az adott pillanatnak.
Dunai Réka: Azt, hogy soha ne kelljen szembesülnöm azzal a dologgal, amit közvetlenül ezután a legjobban szeretnék.
Tóth Boglárka: Szakmai szempontból jelenleg azt szeretném a legjobban, hogy megtaláljam a szerepemet a hazai rendszerben, és közben önazonos maradhassak.
Csermák Tamara: Érezni és érteni.
László Tamás: Szeretnék elismert lenni, illetve megtanulni nemet mondani.
Antman Kíra: Megbarátkozni önmagammal.
Bakos Bettina: Arra vágyom, hogy az élet szeszélyes útvesztőjében, az önfelfedezés és a személyes fejlődés bugyrait bejárva, egészségben és bőségben, harmonikus utat kovácsolva felfedezzem lehetőségeim rejtett mélységeit és megtaláljam a beteljesülést – azaz zsonglőrködés az örömteli anya, az elégedett feleség és a kiteljesedett szaktekintély szerepeivel.
Gyurcsek Flóra: Fasírt.
André Fanni: Megtaláljam azt, ami igazán érdekel és lelkesít.
Vedres Luca: Szeretném éber állapotban megélni az életemet, hogy valóban jelen tudjak lenni benne.