Háromszáz éve készült el a bécsi Belvedere-kastély a neves osztrák építész, Johann Lukas von Hildebrandt tervei alapján. Ennek apropóján rendezték meg az alsó kastély barokk galériáiban a hatalmas pókszobrairól és celláiról ismertté vált Louise Bourgeois retrospektív kiállítását, mely 2023. szeptember 22 – 2024. január 28. között tekinthető meg.

A francia–amerikai művész e kiállítása azért is nagyon jelentős, mert a szobrok, installációk és grafikák mellett nagy számban kerülnek bemutatásra korai olajfestmények is, Bourgeouis ugyanis 1949 után már nem ragadott ecsetet. Már ezeken az alkotásokon is megjelenik az a formanyelv, ami végigkíséri az egész életművet: központban az emberi test és psziché áll, melyet a traumatikus gyermekkori emlékek feldolgozására való vágy mozgat. Továbbá, a tárlat különböző termeiben Bourgeois-tól származó idézetek segítik a befogadást, ezekből egyet szeretnék kiemelni, mely a színekre vonatkozik:

„A szín erősebb, mint a nyelv. A szín egy tudatalatti kommunikáció. A kék a békét, a meditációt, a menekülést jelképezi. A vörös az önérvényesítés minden áron – a harcban rejlő veszélyektől függetlenül – tele ellentmondással és agresszióval. A játékban lévő érzelmek intenzitását szimbolizálja. A fekete a gyász, a bűnbánat, a bűntudat. Visszavonulás. A fehér azt jelenti: vissza a kiindulóponthoz. Ez a megújulás, az újrakezdés lehetősége, mindent elölről. A rózsaszín nőies. A rózsaszín azt jelenti, hogy szeretnek és elfogadnak.”

Ahogy a cím is jelzi, Louise Bourgeouis művészetében összeolvasztja az egymással ellentétben álló dolgokat – bezártság és szabadság, múlt és jelen, tudatos és tudattalan stb. –, amit jól példáz az első teremben bemutatott Cell (Choisy), mely a művész gyermekkori, franciaországi otthonát ábrázolja egy cellába zárva, azonban, ha be is tudnánk jutni, félő, hogy a cella oldalán elhelyezett guillotine nyakat szeg. Emellett az absztrakt és a figuratív elemeket is kombinálja alkotásain, utóbbival gyakran szürreális atmoszférát teremtve. Két ilyen műtárgy-típust szeretnék kiemelni, melyek megfeleltethetők, mégis ellentmondanak egymásnak: nőalak, s feje helyett ház, teste helyett, vagy afelett ház, valamint ugyanez, csak növényekkel. Mindkét típus a nőiség pozitív és negatív aspektusaira reflektál, de míg az otthonban elnyomás, félelem rejlik, addig a természet menedékként szolgálhat és a megújulásra ad reményt, s Bourgeois ezen alkotásain keresztül maga is a természet részévé válik, egybeolvad azzal.

Mindent összevetve, bátran ajánlanám e kiállítást, átfogó, komplex képet ad Louise Bourgeois művészetéről, s magáról a művészről, akit a későbbiekben már nem csak úgy tudok ad hoc jellemezni, hogy a „pókos nő”.  Mindemellett a felső és az alsó Belvedere között, a barokk kert közepén Louise Bourgeois bronzból készült óriáspókját is megtekinthetjük.