A Mit fogunk a tejbe aprítani? névre keresztelt cikksorozat a jövő ételével, az étkezés körülményeivel, valamint az evés társadalmi, politikai és ökológiai vonzataival foglalkozik, és elméleti alapját a spekulatív food design szolgáltatja. A spekulatív és kritikai tervezés az ételt a jövő és a kreatív fikciók médiumaként értelmezi. A sorozat célja, hogy feltérképezze ezt a fajta spekulatív gondolkodást a kortárs művészetben és designban, valamint hogy segítsen felismerni és megkérdőjelezni a jelenünket alakító technológiai, gazdasági és kulturális feltételeket.

Az előző cikkben lefektetett elméleti alapok a továbbiakban olyan konkrét esetek elemzéséhez adnak iránymutatást, melyek újraértelmezik az étel, a fogyasztó és az ellátási láncok viszonyait. Francesca Zampollo Food Product Design és Design for Food  kategóriáit segítségül hívva a sorozat aktuális számában három olyan étkezéshez köthető, kritikai design és művészi projektet mutatunk be, amelyek tudatosan túllépnek a piaci hatékonyságon.

Food Product Design: In Vitro Meat Cookbook

Zampollo meghatározása szerint a Food Product Design az ehető tárgy technológiai, formai és tápanyagbéli fejlesztésére fókuszál. Ilyen például a Next Nature Network In Vitro Meat Cookbook (2014) című munkája, amely a laboratóriumi körülmények között tenyésztett hús elképzelt jövőjét vizsgálja. A projekt a szélesebb közönséget igyekszik ösztönözni arra, hogy a mérnöki technológiák segítségével ellenőrzött környezetben, sejtekből tenyésztett hús felhasználási lehetőségeit mérlegelje.¹

A hústermelés elképesztő mennyiségű energiát igényel, és a világ CO2-kibocsátásának 15%-áért felelős. Ahhoz, hogy a húsáért tartott állatoknak elegendő táplálékot biztosítsunk, hatalmas területű termőföldekre van szükségünk, miközben az állatok tartásának módja sem ideális. Mindeközben a világ népessége egyre csak növekszik: ha az emberiség száma eléri a 9 milliárd főt, a hústermelés helyzete tarthatatlanná válik. Habár ehhez még bővebb kutatásra van szükség, de elképzelhető, hogy az in vitro hús egy napon a hús alternatívájaként szolgálhat.² Az In Vitro Meat Cookbook azt az időpillanatot előlegzi meg, amikor az emberiség már széles körben a mesterséges hús fogyasztását választja vagy arra kényszerül. A fiktív szakácskönyv olyan recepteket tartalmaz, amelyek központi eleme az in vitro hús és annak variációi.

Az előételeknél megtalálhatjuk például az átlátszó sashimi receptjét, amely csökkenti a veszélyeztetett kékúszójú tonhal túlhalászását. Ez egy érszövetek, idegek és szervek nélkül tenyésztett, szinte láthatatlan hús, amely még zsírosabb, mint a hal, amiről mintázták.³ Főételnek választhatjuk a „kötött steaket”, egy speciális kötőgéppel kialakított mélyvörös „húsfonalból” készült fogást. Az izomrostok hossza eredetileg az állat méretéhez van kötve, ez a recept azonban lehetővé teszi, hogy a test korlátaitól megszabadulva készüljön húsfonal az izomszövetekből.⁴ Az in vitro fagylalt ötvözi a desszert puha textúráját a népszerű húsfajták ízével. A szakácskönyv két opciót kínál, a Dragon-t, amelynek íze a mitológiai szörnyre emlékeztet, valamint a sós Polar Bear-t, melyet valódi jegesmedvéből tenyésztettek.⁵

Hagyományosan a steakhez vagy a sült húshoz ösztönösen a vadságot, az életerőt és az állati testtel való közvetlen kapcsolatot társítjuk. A laborhús viszont megtöri ezt a szimbolikát. A kötött hús vagy az átlátszó sashimi szeletek mesterséges struktúrája szakít az állati anatómiával, így felszámolja az étel közvetlen kapcsolatát élettel és a halállal. Az étkezés bizalmas és intim tevékenység – felmerül tehát a kérdés, hogy nehezebb-e a mesterségesen előállított objektumokat a testünkbe fogadni?

A projekt egy olyan jövőt vetít előre, ahol a hús előállítása laboratóriumokban történik, receptje „szabadalommá” válik, elkészítését pedig kizárólag a megfelelő technológiával rendelkező nagyvállalatok vihetik véghez. Az In Vitro Meat Cookbook még ha nem is figyelmeztető szándékkal készült, mégis felveti azt a dilemmát, hogy miközben az emberiség felszabadulhat az állattenyésztés etikai, gazdasági és ökológiai terhei alól, a húsipar és ezáltal az élelmiszertermelés egy jelentős része technokrata kontroll alá kerülhet.

Design For Food: Carnivorous Domestic Entertainment Robots

A legtöbb háztartási eszköz szinte észrevétlenül szolgálja az ember kényelmét, de nem James Auger, Jimmy Loizeau és Alex Zivanovic tárgyai. A Carnivorous Domestic Entertainment Robots (2008) a Design For Food kategóriájába tartozik, amely az élelmiszerek előkészítésére, főzésére, tálalására, tárolására és szállítására tervezett termékeket foglalja magába. Auger, Loizeau és Zivanovic olyan tárgyakat alkottak, amelyek nem hálózatról kapják az energiát, hanem csapdába ejtik és megemésztik a legyeket és egereket, hogy energiát nyerjenek. 

Ilyen például a  Légypapír Robotóra (Flypaper Robotic Clock), amelyben egy hosszú ragadós papír van kifeszítve. A görgő alján egy kaparó eltávolítja a papírral csapdába ejtett rovarokat. Ezek az alatta található mikrobiális energiacellába esnek, ahol a baktériumok megemésztik a legyeket, és kémiai változásokat okoznak, amelyekből a berendezés energiát nyer. Az energiát az LCD óra meghajtására és a görgő forgatására használják. Hasonló elven működik a Dohányzóasztal Robot (Coffee Table Robot), amely félig asztal, félig egércsapda. Ha az asztalon morzsák vannak, az egér felmászik a jobb szélső asztallábon a bútor tetejére. Amikor az egér a középső csapóajtóra áll, az érzékelők kinyitják az ajtót, és az egér a mikrobiális kalitkában találja magát. A lebontott állat energiát termel, amely az ajtót, az érzékelőt és az asztal elején található LED-es kijelzőt működteti.⁸

A Carnivorous Domestic Entertainment Robots tárgyai túlmutatnak az egyszerű bútorokon, és szinte már a háziállat kategóriájába esnek. Auger Living With Robots: A Speculative Design Approach tanulmányában a háziasított robotokkal foglalkozik. Berker gondolatait idézve Auger a háziasítást hagyományos értelemben egy vadállat megszelídítéseként értelmezi, metaforikus értelemben pedig szerinte akkor megy végbe a domesztikáció folyamata, amikor a felhasználók különböző környezetekben új technológiákkal találkoznak. Ezeket az idegen technológiákat be kell illeszteni a fogyasztó és környezete rendszereibe, napi rutinjába és értékrendjébe.⁹ Esszéjében Maurice Rheims elméletét is beemeli, és kutyához hasonlítja a tárgyakat: „Az ember számára a tárgy egyfajta érzéketlen kutya, amely elfogadja az ember kedveskedéseit, és saját módján viszonozza azokat, vagy inkább úgy viszonozza, mint egy tükör, amely nem a valós képeknek, hanem a vágyott képeknek hű.”¹⁰ A Carnivorous Domestic Entertainment Robots sorozat a hasznosságot meghaladó tárgyakat szemléltet: a robotok már nemcsak tárgyak az ember számára, anyagcseréjük és ciklikusságuk okán bizonyos szempontból „élőkké”, szórakoztató és mesterséges társakká váltak, egyszerre háziállatok, szobanövények és normál háztartási termékek.¹¹

Auger, Loizeau és Zivanovic projektje izgalmas megoldásokkal vonja be a robotokat a háztartásokba, azonban jelentős negatív visszhangot váltott ki a közösségi médiában. Ennek okaként Auger a robotok negatív filmábrázolásait és popkulturális beágyazottságát jelölte meg. A robotok húsevő viselkedése állatkínzással kapcsolatos vádakhoz is vezetett, felerősítve ezzel a robot-háziasítás etikai dilemmáit.

Magyar példa az ételfejlesztésre: az alga mint superfood Doktor Melinda Utópia projektjében

Doktor Melinda üvegtervező művész Utópia (2023) című diplomamunkája több food design diszciplínát is magába olvaszt, és az algára mint superfoodra fókuszál. Az alga előállításához kapcsolódó kutatás és tervezés során a matéria élelmiszer célú feldolgozási módszereit, anyagtársításait és hasznosíthatóságát vizsgálta, majd receptúrák fejlesztésével mutatta be annak sokszínű felhasználási lehetőségeit.

A spirulina platensis a mikroalgák csoportjába tartozó, mikroszkopikus méretű, szálszerű cianobaktérium. Egyik legfontosabb fotoszintetikus pigmentje a fikocianin, amely számos jótékony hatással bír az általános közérzetre és az egészségre. Vizes élőhelyeken és lúgos tavakban növekszik, ahol más mikroorganizmusok számára a túlélés gyakran nehéz vagy lehetetlen. Ezt a speciális tenyésztési környezetet imitálva Doktor egy spirulina kultiválására szánt eszközt, úgynevezett fotobioreaktor apparátust tervezett az emberi léptéket szem előtt tartva, ami könnyedén beépíthető a mai vagy akár a jövőbeli városi és otthoni környezetbe.

De miért is jó az emberiség számára a spirulina tenyésztése és fogyasztása? Egyrészt a termelés szempontjából előny, hogy ellenálló és igénytelen baktériumokról van szó, valamint hogy ennek az algának 16–36 óránként megduplázódik a térfogata, így rendkívül hatékony és kevésbé kényes az előállítása. Másrészt 50–70%-os fehérjetartalommal, 30%-os szénhidrát- és rosttartalommal, valamint magas vitamin- és ásványianyag-tartalommal könnyedén a superfood kategóriájába sorolható. Hatékony fotoszintézise és magas tápértéke miatt a spirulina képes enyhíteni a mezőgazdasági folyamatok terheit. Termesztése a hagyományos növényekhez képest jelentősen alacsonyabb föld-, víz- és erőforrásigényű, ezáltal kedvező a minimális termőterülettel rendelkező vagy vízhiánnyal küzdő régiók számára. Nem utolsósorban a fotobioreaktor lehetővé teszi, hogy az alga előállítása a jövőben ne globális óriásvállalatok, hanem helyi háztartások kezében kerüljön, ezáltal decentralizálva az élelmiszer-termelést, ami biztonságosabb tenyésztést és csökkenő ételpazarlást eredményezhet.

Most, hogy laboratóriumi húsokat kóstoltunk sashimi, kötött steak és fagylalt formájában, háziállatként funkcionáló húsevő robotokkal foglalkoztunk és a jövő algatenyésztő inkubátorait is megismertük, kellően jóllakottnak érezhetjük magunkat. Ám mielőtt hátradőlnénk, ne feledjük: a desszert még hátravan. A sorozat következő részében a szmogos habcsókoké és a lakóépületekbe integrált, futurisztikus növénytermesztésé a főszerep. Egy rövid emésztési szünet, és hamarosan folytatjuk!

Borítókép: Next Nature Network: Kötött-steak, 2014. Forrás: „Knitted Steak”. Bistro In Vitro – Menu. https://bistro-invitro.com/en/dishes/knitted-steak/.

1. Next Nature Network: „Welcome to Bistro In Vitro”. Bistro In Vitro – The world’s first lab-grown meat restaurant. https://bistro-invitro.com/en/welcome-to-bistro-in-vitro/ 
2. Uo.
3. Next Nature Network: „See-through Sashimi”. Bistro In Vitro – Menu. https://bistro-invitro.com/en/dishes/see-through-sashimi/ 
4. Next Nature Network: „Knitted Steak”. Bistro In Vitro – Menu. https://bistro-invitro.com/en/dishes/knitted-steak/ 
5. Next Nature Network: „In Vitro Ice Cream”. Bistro In Vitro – Menu. https://bistro-invitro.com/en/dishes/in-vitro-ice-cream/ 
6. Barthes, Roland: Mitológiák. Ford. Ádám Péter. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1983, 94. oldal
7. Uo. 93. oldal
8. Carnivorous Domestic Entertainment Robots. transmediale/archive, 2009. https://archive.transmediale.de/carnivorous-domestic-entertainment-robots 
9. Berker. Idézi: Auger, James: Living with Robots: A Speculative Design Approach. Design Interactions, Royal College of Art, London, 2014, 21. oldal https://www.researchgate.net/publication/271040606_Living_With_Robots_A_Speculative_Design_Approach 
10. Rheims. Idézi: Uo. 22. oldal
11. Uo. 38. oldal
12. Uo. 40. oldal