A küszöbén állunk, sőt már be is léptünk azon az ajtón, ahol a poszthumán létmódok nemcsak disztópiaként vagy sci-fi-ként képzelhetőek el. Hétköznapjainkba szervült a végletesség és a halandóság. Az antropocénnak nevezett földtörténeti kor, – amelynek fogalma csak a 80-as években tört felszínre – azóta tart, amióta az ember dominánsan avatkozik bele a bolygó életébe és alakítja azt.

Datálhatjuk ezt az első ipari forradalomtól, a XVIII. századtól, de újkorunk jelenségéről már végképp nem hunyhatunk szemet a modern ember szerepvállalása óta. Ilyen például a szennyezés, a fosszilis anyagokra való áttérés, a McDonald’s éttermek megjelenése vagy politikai és emberi igazságtalanságok, mint a szomszédos országunk, Ukrajna ellen indított invázió.

Uli Golub, ukrán művész relevanciája napjainkban jelentősen megnőtt a szememben. Munkásságának alapköve a történetmesélés, amelyet mozgókép, installáció és performansz eszközeivel narrál. A spekulatív fikció és a futurizmus segítségével Golub alternatív létezési és együttélési modelleket keres és mutat be. A jelenünk és múltunk traumáit torz reflexióval tárja fel előttünk, amelyek társadalom-, öko- és biopolitikai kérdéseket hagynak maguk után.

2016-os Notes from underground című videómunkája ijesztő párhuzamot von a körülöttünk zajló eseményekkel. Magába foglalja az eszképizmust – valószínűleg mindnyájan találkozhattunk már ezzel –, azt a mechanizmust, amely a mindennapi élet kellemetlen, aggasztó történéseitől próbál minket elhatárolni. Egyfajta mentális escape-gomb.

A 3D szimulációs film egy karakter hétköznapjait mutatja be, aki lakásába zárkózik a frusztráló valóság elől. Az országában zajló lázadások és katonai zavargások, társadalmi szerepek és emberi kapcsolatok megrémítik. Biztonságát maga köré halmozott tárgyakkal biztosítja ebben a folyton változó, bizonytalan világban. Golub saját készítésű fotói alapján animálta az anyagot, s ezen személyes narratíván keresztül ismerteti a társadalom aktuális problémáit.

Kortárs az, aki műveiben megszólítja a mai embert és képviseli azt, ami jelen korunkra hat vagy hatnia kellene. Golub ars poeticája ez a feltáró attitűd, ami szerepet vállal és párbeszédet kezdeményez a társadalmi problémákban. Munkáinak célja az emberi faj szociális és szimbiotikus ökoszisztémái lehetséges jövőképének fejlesztése, amely alternatívát jelenthetne a mai társadalom és az antropocentrikus világ számára.

„Hogyan tudunk mi, emberek és nem emberek békésen egymás mellett élni minden különbségünk és konfliktusunk ellenére ugyanabban az otthonban, amely a Föld bolygónk?”