A múzeumok bővülése, működésük színvonala mindig is a jólét indikátora volt. Az életkörülmények romlása épp ezért szorosan összefügg az utóbbi időben bejelentett múzeumbezárásokkal. Az amúgy is alulfinanszírozott kulturális szektor erősen megérzi a dráguló energiaárakat, így szeptembertől folyamatosan érkeznek a bejelentések az energiatakarékossági intézkedésekről. A válság áldozatai elsősorban a vidéki múzeumok, de a főváros sem kivétel, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumot is bezárták. A Magyar Múzeumok Az energiaválság első múzeumi áldozatai címen foglalta össze az októberig bejelentett bezárásokat, a teljesség igénye nélkül.

Már a pandémia alatt is rengeteg értékes hónapot kényszerültek zárva tölteni az intézmények. Az ebből fakadó tapasztalatok vajon segíthetnek-e most is? Vagy épp ellenkezőleg, a múzeumok talán kifogytak az ötletekből, és a látogatóknak sem olyan érdekes már egy online kiállítás? Most azért mégiscsak más a helyzet. Ebben a cikkben nem a bezárások indokoltságát tárgyaljuk, és nem is a fenntartók döntéseinek okát fejtegetjük, hanem a kialakult helyzetre próbálunk megoldásokat keresni. Hogyan pótolhatják a múzeumok a kieső bevételt, hogyan tarthatják fenn a közönség figyelmét és dolgozóik munkamorálját? Sajnos ezekre a kérdésekre nincs központi iránymutatás, megoldásokra nincs állami támogatás, ezért mi, képzőművészet-elmélet szakos hallgatók hoztunk néhány szerény javaslatot.

Külső terek

A legkézenfekvőbb lehetőség talán olyan terek használata, melyeket nem – vagy legalábbis nem a múzeum költségvetéséből – kell fűteni és világítani. Kisebb-nagyobb átalakításokkal a múzeumok jellemző tevékenységei közül sokat át lehet emelni az intézmény falain kívülre. Kültéren például plakátkiállítást lehet rendezni művészeti, tudományos, vagy közéleti témákban. Erre több példa is volt már Budapesten, talán a járvány is hozzájárult ehhez: Hans Eijkelboom fotókiállítása a Madách téren 2021 nyarán, a minden évben megrendezésre kerülő és nagy érdeklődéssel kísért ARC plakátkiállítás, vagy az ukrán menekültek fotóiból készült összeállítás a Móriczon. (Persze számolni kell ezek megrongálódásával is, ami az utóbb említett kiállításon sajnos meg is történt: megnyitása után egy héttel szétverték.)

A múzeum bemutathat ezenkívül köztéri installációkat, performanszokat is, vagy különböző oktató-szórakoztató tematikus sétákra hívhatja az érdeklődőket. Persze várhatóan a legnagyobb fagyokban kevesen akarnak majd kültéri programokon részt venni, így a tél sok esetben az előkészületek ideje lenne ezekre a programokra. A múzeumoknál “létfontosságúbb”, továbbra is nyitva tartó munkahelyeken, vagy például iskolákban viszont ilyenkor is lehet programokat, művészetpedagógiai, múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartani, a Független Képzőművészeti Tanszék tevékenységéhez hasonlóan.

Online

Tágabb értelemben az online terek is a múzeum falain kívüli terekként értelmezhetők. Ezek használata felfelé ívelt a járvány alatti lezárások következtében, de sok intézménynek még mindig van hova fejlődnie. A gyűjtemények digitalizálása, korábbi kiállítások, kutatások archívumának honlapokon keresztüli elérhetősége a legtöbb helyen továbbra is fejlesztésre szorul. Ezek nyilvánossá tétele nem magától értetődő, de az ICOM (International Council of Museums –Múzeumok Nemzetközi Tanácsa) új, a múzeumok inkluzivitását, elérhetőségét hangsúlyozó múzeumdefiníciója mindenképpen ebbe az irányba mutat.

Ha a múzeum online kiállítással próbálkozik, valószínűleg rengeteg idő-, energia- és pénzráfordításra lenne szükség, ami a legtöbb magyarországi intézménynek nehézséget okoz. Az ehhez hasonló projektek száma nagyon megugrott az utóbbi években, így egyre nehezebb kiemelkedővé válni. Talán nem is ez a legjobb megoldás az online jelenlét fejlesztésére. A podcastok népszerűsége viszont továbbra is nő, érdemes lehet ezzel foglalkozni, vagy például kisebb játékok, kvízrovatok létrehozását megfontolni.

Publikáció

Online, vagy – ha a költségvetés engedi – akár offline publikációk megjelentetésére szintén lehetne fókuszálni ebben az időszakban. Sajnos a tudományos területen dolgozóktól egyébként elvárt publikációk nem mindig láthatóak, fontos volna ezen is változtatni. Az online jelenlét témájánál már említett korábbi kutatások eredményeit is hasznos rendszerezni, közzétenni. Emellett teljesen új publikációk is születhetnek, akár az intézményt vagy annak bizonyos részeit összefogó téma multidiszciplináris feldolgozása mentén. Kevésbé tudományos kiadványokon, publikációkon keresztül eltérő csoportokat (pl. gyerekeket) célozva a múzeum akár közönségének bővítésére is kísérletet tehet. Intézményen belüli interjúk által pedig az érdeklődők jobban megismerhetik a múzeum működését.

Továbbképzés

A múzeumok belső működésének felfrissítésére is lehetőség nyílhat, például továbbképzéseken keresztül. Lehet szó különböző szociális témákról való érzékenyítésről, új digitális technológiák megismeréséről, vagy környezettudatosságról. (Utóbbival amellett, hogy valóban súlyos probléma, azért is érdemes foglalkoznia a múzeumoknak, mert a kisebb ökölógiai lábnyommal elkerülhetik a klímaaktivisták haragját.) Együttműködések alakulhatnak ki a múzeum és más intézmények között, kölcsönösen workshopokat tarthatnak egymásnak. Izgalmas megoldás lehet az is, ha az intézmény dolgozói ‘’egymást képzik tovább’’, például ha a restaurátor, a kurátor, a gyűjteményvezető, és a marketinges bemutatják egymásnak saját tevékenységüket. Ezáltal a komplex munkafolyamat egésze javulhat, a projektek kivitelezése hatékonyabb lehet.

Mindezeket segíthetné egy nem túl nagy összegből megvalósítható, gyorsan összerakható állami program. Reméljük, hogy a múzeumok és fenntartóik mindent megtesznek azért, hogy ilyen vagy ezekhez hasonló projekteket hozzanak létre, hogy túléljék ezt a mindenki számára nehéz időszakot, és hogy amikor – kicsit legyünk optimisták – vége a válságnak, visszatérhessenek a régi kerékvágásba, vagy akár egy új, progresszívabb útra térhessenek.

Bodor Sára Vera a Képzőművészet-elmélet Tanszék 1. évfolyam ötletei alapján
(Antman Kíra Zoé, Bakos Bettina, Bodor Sára Vera,
Csermák Tamara, Guzmics Petra, László Tamás, Rizmajer Anna)