Milyen politikai szerepe van annak ahogyan élünk, ahogyan és amit alkotunk? Beuys gondolatmenetét követve, ha mindenki művész és az élet maga is művészet, a művészet pedig politikai, akkor valamilyen formában minden ember művészetében felfedezhető direkt vagy indirekt megfogalmazott politikai üzenet? Mit jelent az aktivizmus a közösségi média korában? Beuys teóriái rengeteg kérdést vetnek fel.

Az aktivizmus jelentheti békés konfliktus felvetését, törekvést, cselekvést a változásért. Mint művészeti irányzat, a XX. század elején kezdődött, az I. világháború hatására. Az aktivista művész társadalmi szerepet vállal, megfigyeli a világban zajló eseményeket és a művészet eszközeivel reagál rájuk.

Joseph Beuys aktivizmusának középpontjában az ökológia és környezetvédelem állt. Alapítótagja volt a német Zöld Pártnak, aminek választási plakátot is tervezett. Mi a különbség az aktivista művészet és a propaganda között?

Elsőre azt gondolnám, az a propaganda, ami az éppen aktuális hatalmon lévő politikát elfogultan reklámozza, célja a befogadó befolyásolása, az aktivista művészet pedig reflektál a jelenlévő körülményekre, változásért cselekszik. Ez talán nem is ennyire egyszerű, a stílus, nyelvezet függhet az alkotó személyétől és az aktuális témától is, így akár az is előfordulhat, propaganda és aktivista alkotás hatása között nincsen vagy csak nüansznyi a különbség. Történelmi távlatból talán könnyebb elválasztani a kettőt, de nézőpont kérdése is.

Joseph Beuys – 7000 Oaks, 1982
Renata Lehning

Beuyst legtöbben egy progresszív, radikális, humanitárius esztétikával azonosítják, ellenben politikai pozícióját ambivalenssé teszi Hans Peter Riegel által írt életrajza, miszerint a művész elkötelezett követője volt volt Rudolf Steiner okkultista és rasszista ideáinak. Elhatárolható a művész személye a róla alkotott ideától? Bár Beuys politikai identitása megkérdőjelezhető, a zöld aktivista művészetben úttörő volt.

Humoros, de provokatív akciói megosztották kortársait, ilyen volt többek között a Documenta 7, kortárs művészeti kiállításon prezentált 7000 Oaks című land art projektje is, mely során 7000 tölgyfát ültetett el önkéntesek segítségével Kasselben. Minden fához tartozott egy-egy darab bazalt kő, melyeket a Museum Fridericanum előtt halmoztak fel, a hatalmas teret elfoglaló halom pedig csak akkor zsugorodott, ha az emberek, önkéntes alapon fákat ültettek. A projekt célja a város életterének tartós megváltoztatása volt, reagálva az egyre terjedő urbanizációra.

Beuys a 7000 Oaks-ra egy szimbolikus kezdetként tekintett, egy rendszert szeretett volna létrehozni, ahol az emberek fákat ültetnek, misszióban a környezeti és szociális változásért. Hitt abban, hogy ha az emberek kreatív energiájukat pozitív irányba fordítják, újraformálható a társadalom. Tudatosságra hívja a városi embert, felhívja figyelmét a nagyobb ökoszisztémára. Provokálni akart, stimulálni, felébreszteni.

Ha egy alkotás esztétikai élményen keresztül hív tudatosságra ébredésre, direkt vagy indirekt kérdéseket tesz fel, hogyan, milyen nyelvezetben érheti ezt el, hogy a befogadó ne érezze magát izolálva? Ha az alkotás célja az emberek megszólítása, Beuys példája és saját tapasztalataim alapján bárhol helye lehet: galériában, a közösségi médián, az utcán, vagy akár egy beszélgetés keretein belül is.

Olafur Eliasson: Ice Watch, 2015
Eric Feferberg

Beuys hatása felfedezhető több kortárs művész munkásságában is, többek közt Olafur Eliasson környezetvédő aktivista projektjeiben. Eliasson és Minik Rosing Ice Watch című alkotása során grönlandi olvadó jégtömböket helyeztek a párizsi Panthéon elé 2015-ben, egy időben az ENSZ klímaváltozási konferenciával, mely abban az évben a Párizs melletti Le Bourget településen került megrendezésre. Az átmeneti installációval a közönség kapcsolatba léphetett, megtapinthatták az olvadó jeget, átérezve a grönlandi jégsapkát olvadásának súlyát.

A klímaváltozás egy rendkívül aktuális téma, az ebből adódó klímaszorongás pedig a Z generáció nagy részét érinti . Manapság már a legtöbb fiatal tisztában van a globális felmelegedés fogalmával, és a jelenség bolygónkat érintő következményeivel, sokan éreznek késztetést arra, hogy a változásért tegyenek. Szinte már divat tudatosnak lenni, az igazságért küzdeni, vagy legalábbis annak a látszatát kelteni. A közösségi média korában végtelen mennyiségű információ és impulzus ér minket nap mint nap, az interneten másodpercek alatt tudunk posztolni és befogadni politikai, aktivista tartalmat.

Ha beírom az instagram keresőjébe a #artactivism és #activistart szavakat, összesen több, mint százezer találatot dob fel nekem. A legtöbb kép és szöveg kombinációja, téma többek közt az egészségügyi igazság, antirasszizmus, klímavédelem, lmbtqia+ jogok, fogyatékkal élők jogai, feminizmus, és még sorolhatnám.

Ha instán megosztok egy infografikát arról, hogyan tehetünk a klímaváltozás ellen, vagy egy videót, ami ezt a témát dolgozza fel, az már aktivizmus? A mélyebb tudás, reflexió nélküli közösségi média aktivizmust slacktivism-ként szokták emlegetni. Kérdés, hogy ez a felszínes, performatív cselekvés inkább segít, vagy árt az ügynek. Általa több emberhez, szinte a világ bármely pontjára eljuthat az aktuális probléma, beszélgetéseket kezdeményezve, viszont jellemzően pár nap vagy hét után jelentősen elhalkul a diskurzus, egy újabb katasztrófára reagálnak a fogyasztók.

Visszatérve Beuys teóriáihoz, miszerint mindenki művész és ezáltal politikai szerepe is van, szerintem érdemes erre reflektálnunk: „Tudomásul veszem-e, hogy a világ érzékelésével bizonyos fokú felelősség is jár? Abban, ahogyan én látom a világot, én vagy én is alakítom, vagy megosztom a narratívát, esetleg szerzői szerepem is van?” (Olafur Eliasson)

Döntéseinkkel, politikánkkal bizonyos fokú felelősség jár. Fontosnak érzem tisztázni, szerintem politizálni többet jelent, mint az éppen aktuális pártpolitikával foglalkozni. Politikai ereje van többek között annak, mivel töltöm az időmet, mire költöm a pénzemet, mit olvasok, miről beszélgetek, milyen kérdéseket fogalmazok meg, és annak is, mit és hogyan alkotok. Egy nagyobb egész részei vagyunk, egyéni cselekedeteink, döntéseink pedig hatással vannak a környezetünkre, társadalmunk tele van szociálpolitikai kérdésekkel, amelyekkel kapcsolatban mi passzív vagy aktív politikát gyakorlunk. Politizálni az élet része, és ez rendben van így. Én abban reménykedem, egyre többen, egyre több témáról merünk beszélgetni egymással, egymást önreflexióra és kritikus gondolkodásra inspirálva.