Ha a farmert a nyugati kultúra szimbólumaként kezeljük, akkor Beuys gesztusa sokkal inkább a fennálló rendszer megbontása.

A két kör, sebészi pontossággal van kivágva, nem esetleges, kiszakított, hanem tudatosan kialakított. A kör egy tökéletes forma, szakrális értelmezésben Istent és az Ő teljességét szimbolizálja. Azonban a lyuk mindkét irányban megjelenik, tehát értelmezhető úgy is, hogy az emberiség transzcendenstől való elfordulása és a földtől, természettől való elszakadása összefüggő tünet.

Beuys nem egy újabb tetszetős réteget próbál felvarrni a történelem során egyébként is túlterhelt, túlrétegezett felületre, hanem nullpontot keres, tiszta lapot, gyökerekig való lehatolást. Az ideológiák és identitások vállalásának fontos eszköze egy jelvény ruhára való felvarrása. Beuys egy ellentétes gesztussal, az anyagon lyukat ejtve, kivágva talán épp az emberi egyenlőségre hívja fel a figyelmet, az ideológiai szélsőségek felé való elköteleződést kritizálja és a megbélyegzettség ellen küzd. Olyan programot kínál, ami nem egy újabb matricát ad, nem egy átvérezett kötés újbóli elfedését, hanem a seb fájdalma árán is vállalja a gyógyulást. Ez magában foglalja azt is, hogy a nyugati kultúrát és ideológiát erősen kritizálja és egy nyugat és kelet szétválasztottsága előtti egység ideájához kíván visszatérni. A beuysi szociális-kulturális utópia kapcsán felmerül a kérdés, hogy csupán elméleti és utópikus Beuys eszméje, vagy kínálhat valós megoldást a társadalmi problémákra. Beuys határozottan állást foglal amellett, hogy nem finom átmenetekkel, hanem kizárólag radikális, alapokat megrengető gesztusokkal lehet valódi gyógyulást elérni.

Beuys kapcsán érdekes elgondolkozni azon, hogy egy olyan szemlélet, amely az anyag szellemi jelentőségére nagy hangsúlyt fektet mennyire ültethető át digitális formába?

Beuys rajzolt volna digitálisan? Egy plüss nyúllal nem lehetett volna a nyulat helyettesíteni. Egy 3D-s modellezésben nem lett volna értelme a zsírt a sarokba rakni. Milyen médiumhoz nyúlna ma Beuys? Milyen víziója lenne egy ilyen illúzióvesztett korban?

Véleményem szerint az alkotásnak fontos aspektusa az anyaghoz való viszony, amely megnyilvánulhat az anyag átlényegítésében, vagy egy olyan tárgy használatában, amelynek anyaga és minősége meghatározza a műalkotást. Beuys munkáinak az ereje abban rejlik, hogy radikálisan nyúl az anyaghoz, pakolja a zsírt, megfogja a döglött nyulat, lyukat ejt a farmeren. Az anyagok valódi, fizikai aspektusa nélkül Beuys munkái bohóckodásnak hatnának. Úgy vélem, hogy nem volt idegen Beuystól az a gondolat, hogy az anyag a szellem hordozója, és a szellem az anyagban csillan meg, az anyagon át válik láthatóvá.

Debrecenben, a Modemnek van egy aktuális projektje, ami az NFT-vel foglalkozik. Ennek okán merült fel bennem, hogy milyen lenne Beuys viszonya a virtuális világhoz. Nekem az a meglátásom, hogy Beuysból nem lehetne NFT-t gyártani. Igaz, hogy egyrészt a Nam June Paikkal való együttműködésben, másrészt a performanszok fotóra, videóra való rögzítésében használta a fotó, videó, műhold adta lehetőségeket, nem zárkózott el a technológiai fejlődés által kínált eszközök használatától. Ám ez csak a mű dokumentálására és közvetítésére vonatkozik, a mű megformálását nem módosította.

Beuysnál a mű térben és időben keletkezik, és szignifikáns eleme az anyaggal való interakció. A zsír és filc kapcsán a tatár történet elmesélése egyértelművé teszi, hogy Beuys számára különösen fontos nem csak az anyag jelentése, hanem eredete is.

Egy egész mítoszt felépített aköré, hogy indokolja a filc és zsír használatát a munkásságában. Nem csak az anyag materiális valósága figyelemre méltó Beuys kapcsán, hanem mint már említettem, a megmunkálás közvetlen nyers ereje, az a taktilis élmény, például a zsír érintése és pakolása, amely végtelenül hétköznapi, ugyanakkor heroikus, transzcendens.

Az irodalom nyelve egy olyan jelrendszer, amit egyszerűen és könnyen lehet digitalizálni. Ezzel szemben a képzőművészet olyan anyagokkal dolgozik, amely nem konvertálható kettes számrendszerbe. Beuys művészi vízióit képtelenség lenne digitális eszközökkel megvalósítani, Beuys világát nem lehetne pixelekből felépíteni. Az Orwell lábhoz kapcsolódóan érdemes elgondolkozni azon, hogy a digitális felületek áthatolhatatlanok, nem lehet rajtuk lyukat képezni. Lehet üresen hagyni, radírozni, vagy akár áttetszővé tenni egy réteget (pl. Photoshopban), de lyukat vágni képtelenség. A virtuális tér meg van töltve jellel, (a nulla is egy jel) nincs lyuk, hiány, üresség, kivágás. Beuys gesztusát nem tudom hogyan lehetne átültetni egy digitalizált közegbe. A hiba is jelként épül be a rendszerbe, az áramellátás megszűntetése pedig teljes leállást jelent, egy lyuk létrehozása elképzelhetetlen.