Mindannyian eszünk. Van, akinek az étkezésről a paradicsomleves, a mákos tészta, a töltött káposzta, a rántott hús vagy a lángos ismerős ízjegyei ugranak be, másoknak az általános iskolai menza kockás abroszokkal terített zsúfolt és zsizsegő asztalai, vagy a nagymamánál töltött vasárnapi meghitt családi ebédek emlékei elevenednek meg. Egy biztos: az evéssel kapcsolatos tapasztalataink nemcsak a tányér széléig terjednek. Az étel a tápanyagforrás mellett szokás, kultúra, életmód, identitás- és közösségformáló eszköz¹, számos esetben szimbolikus jelentéshordozóként is értelmezhető, kifejezi, hogy egy társadalom hogyan szervezi önmagát, miképp viszonyul a világhoz és környezetéhez, valamint lelki értéket is képvisel.² 

Rengeteget árul el személyünkről az, hogy milyen ételt eszünk, de az élelem hiánya és az abból adódó éhség is erősen befolyásolja gondolkodásunkat, viselkedésünket. Odüsszeusz számára például az emberi tapasztalat egyik őrjítő jellemzője, hogy bármennyire is rosszul állnak a dolgok – társait felfalják a szörnyek –, az éhes ember elméje nem ragadja meg az események súlyát.³ Örkény István Étvágy című egypercesében olyan éhség kínozza a lágerlakókat, hogy a kenyér mellett a kocsis lovait és magát a fogatost is felfalják.⁴ Kafka éhezőművésze a művészet önpusztító tulajdonságának bemutatása mellett az éhezést belső hiányállapotként jelöli meg azzal, hogy mivel a művész nem talált olyan ételt, ami ízlene neki, ezért nem találta meg az örömét a földi világban sem.⁵ 

A Mit fogunk a tejbe aprítani? cikksorozat egy gondolatkísérlet arról, hogy milyen elképzelésekkel rendelkezünk a jövő ételéről, az étkezés körülményeiről, valamint az evés társadalmi, politikai és ökológiai vonzatairól. A bemutatott hipotetikus kísérletek elképzelt jövőképeket tárnak elénk, miközben a jelen jobb megértéseként és azok felülvizsgálataként szolgálnak. A spekulatív design elméleti keretében az étel a jövő, alternatívák vagy termékeny és kreatív fikciók médiumaként jelenik meg. A sorozat célja a spekulativitás feltérképezése a kortárs művészetben és food designban, amely segít felismerni és megkérdőjelezni a jelenünket alakító technológiai, gazdasági és kulturális feltételeket a megterített asztal fölött.

A spekulatív jövő mint kritikai módszer 

Tallinn utcáit ellepték a kerekeken guruló, ételt szállító robotok. Az észt Bolt 2024 őszén vezette be autonóm kiszállítását, amellyel élelmiszert juttatnak el a város lakóihoz, emberi futár közreműködése nélkül. A robotokkiszállítás segítségével a vállalat alacsony emissziójú, fenntartható alternatívaként pozícionálja magát a városi logisztikában.⁶ Az ötletes technológiai innováció és kényelmes szolgáltatás azonban túlmutat a hatékony élelmiszer-kiszállításon. Ha az étel előállítása, elosztása és fogyasztása egyre inkább automatizált rendszerekbe szerveződik, akkor hogyan viszonyulunk ételeinkhez, és miként módosul az étkezés kulturális, társadalmi és etikai jelentősége a jövőben? Az egyre rohamosabban fejlődő technológiák az ételhez és az élelmiszer-rendszerekhez kapcsolódó spekulatív, jövőorientált gyakorlatok térnyerését eredményezték, melyek a jelen társadalmi és kulturális folyamatait feltáró kritikai módszerekként is értelmezhetők.

„...a lehető világok legjobbika”⁷ 

Jelenlegi világunkban égető szükségünk van a spekulatív gyakorlatokra. Ennek oka a kapitalista realizmus eszméjében keresendő, amelyet Mark Fisher úgy fogalmazott meg, hogy a kapitalizmus nem csupán az egyetlen életképes politikai és gazdasági rendszer, de jelenleg még egy koherens alternatíva elképzelése is tulajdonképpen lehetetlen.⁸ Fisher értelemzése alapján a jelen ideológiai működésének egyik legfontosabb sajátossága az, hogy magától értetődővé teszi saját feltételeit azzal, hogy eleve a rendszer képére formált vágyakat, igényeket és reményeket termel.⁹ A gazdasági, technológiai és társadalmi struktúrák szükségszerűként és megváltoztathatatlanként jelennek meg, míg spekulatív gyakorlatok pontosan ezt a természetesnek tűnő látszatot igyekeznek megbontani azáltal, hogy kérdeznek, a megoldási javaslat kényszere nélkül. 

Dunne és Raby spekulatív design-definíciója is szorosan ebbe a fogalmi hagyományba illeszkedik. A spekulatív tervezés tudatosan elhatárolódik a problémamegoldó, innováció-orientált design tradíciójától. Nem meghatározni szeretné a jövőt, sőt a jövő előrejelzése egyáltalán nem érdekli, hanem azok a lehetséges jövőképpel kapcsolatos elképzelések mozgatják, amelyeket a jelen jobb megértésére, valamint annak megvitatására használhat fel, hogy milyen jövőt akarnak az emberek, és természetesen hogy milyen jövőt nem akarnak.¹⁰ 

“Az ember nem tekinthető többé sem a gondolat eredetének, sem pedig a végpontjának” – írja Cary Wolfe, aki ezt a gondolatot a poszthumanizmus elméletével kapcsolatban fogalmazta meg, azonban párhuzamba vonható a spekulatív tervezői gyakorlatok filozófiájával is.¹¹ Wolfe tézise különösen élesen rajzolódik ki Thomas Thwaites Goatman (2016) című spekulatív projektjében. Thwaites olyan külső vázakat, végtag-protéziseket és egy mesterséges, testen kívüli „kecskegyomrot” tervezett magának, amelyek a kecskék létmódját és mozgáskultúráját kényszerítik az emberre.¹² A kísérletben a tervezés kiindulópontja nem az emberi testet, vágyakat és kényelmet helyezi középpontba, és a folyamat végpontja pedig szintén nem a klasszikus felhasználói elégedettségre alapoz, sokkal inkább egy olyan disztópikus állapotot idéz meg, ahol az embernek fel kell számolnia humán tulajdonságait egy nem-emberi közösségbe (a kecskenyájba) való integrálódás érdekében.

Spekulatív food design osztályozása

A food design jelentése az elmúlt két évtizedben jelentősen átalakult, és egy igencsak sokrétű, interdiszciplináris területté vált. Francesca Zampollo osztályokba sorolta és jól elkülöníthető irányzatokba tagolta az étel-tervezés legfontosabb aspektusait. Felosztása szerint létezik a Food Product Design, ami magára az élelmiszerre és annak fejlesztésére koncentrál; a Design For Food, amely az összes olyan terméket, amelyet élelmiszerek előkészítésére, főzésére, tálalására, tárolására és szállítására terveztek; a Design With Food, amelyek a kulináris művészetek határait feszegető séfektől vagy az élelmiszer-ipari anyagokkal kísérletező élelmiszer-tudósoktól származnak; az Agriculture and Farming, amely magában foglalja az élelmiszerlánc első szintjén végzett innovációt, ahol maga az élelmiszer előállításra kerül; a Food Space Design, amely aldiszciplínában megtaláljuk az összes élelmiszeripari tér tervezését, köztük az étkezési és főzési tereket; az Eating Design, amely az egész étkezési helyzet megtervezéséről szól; és végezetül a Food Service Design, amely az étkezési élményt és a kapcsolódó szolgáltatásokat tervezi meg. Ezek az alkategóriák alapvetően a klasszikus, problémamegoldó tervezői logikára építenek, és piaci vagy ipari igényeket szolgálnak ki, osztályozásuk azonban a megvalósíthatóságtól és alkalmazhatóságtól eltávolodó spekulatív és kritikai munkákra is illeszthető.¹³ 

A spekulatív food design egyik legszélsőségesebb példája az Atelier Van Lieshout (AVL) kollektíva tevékenysége, különösen a SlaveCity (2005) című projektjük. Az AVL egy olyan sötét disztópiát vázol fel, ahol az élelmiszer-előállítás a végletekig fokozott hatékonyság jegyében zajlik. A SlaveCity egy tökéletesen megtervezett, 200 000 lakosú várost mutat be, átfogó infrastruktúrával, amely magában foglalja a szolgáltató épületeket, egészségügyi központokat, falvakat, bordélyházakat és múzeumokat, 60 négyzetkilométernyi területen. A város egyetlen energiaforrása az, amit maga termel biogáz, nap- és szélenergia felhasználásával, egy „bölcsőtől a sírig” helyzet kialakítására törekedve, amelyben minden zárt körű újrahasznosítási rendszerként működik, és nincs hulladék. A város lakói nem kapnak fizetést, munkájukat olyan kiváltságokkal jutalmazzák, mint például a bordélyház látogatása.¹⁴

Az AVL víziója szándékosan provokatív, azonban jól illusztrálja a kritikai design lényegét: nem egy jobb terméket kínál, hanem a jelenlegi technokrata és profitmaximalizáló logikánkat viszi el a végső, abszurd konzekvenciákig, kényszerítve a befogadót arra, hogy újragondolja  jó és  rossz, etikus és etikátlan közötti határvonalakat. 

Az elméleti megalapozás után most a kedves olvasók kezébe adjuk a kanalat! A következő részekben Zampollo kategóriáihoz igazodva izgalmas megoldásokkal operáló, néhol gyomorforgató spekulatív és kritikai food design projekteket szemlézünk. Lesz itt szmoghabcsók, húsfonal és húsevő dohányzóasztal, minden mi szem-szájnak ingere.

Olvasásukhoz jó étvágyat kívánunk!

Borítókép: Burton Nitta (Projects by Michael Burton & Michiko Nitta): Algaculture, 2010. Közeljövőbeli algakultúra-szimbiózis ruha. Forrás: https://www.burtonnitta.co.uk/Algaculture.html.

1. Wágner Máté. Mutasd meg, mit eszel, lefotózzuk, ki vagy! (CapaZine – Let’s eat!). Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, CapaBlog, 2021. https://blog.capacenter.hu/2021/10/17/wagner-mate-mutasd-meg-mit-eszel-lefotozzuk-ki-vagy-capazine-lets-eat/.
2. Forgács Attila – Németh Marietta. „Ettelek volna meg…”. Valóság, 40. évf. 2. sz. 1997, 83–92., itt 83. o. https://adt.arcanum.com/hu/view/Valosag_1997/?pg=216&layout=s.
3. Vogt, Katja Maria. Who You Are Is What You Eat: Food in Ancient Thought. In: Oxford Handbook of Food Ethics. Szerk. Anne Barnhill – Mark Budolfson – Tyler Doggett. Oxford University Press, 2018, 741–758. o., itt 744. o. https://katjavogt.github.io/wp-content/uploads/paper-vogt-food-ethics.pdf.
4. Örkény István. Étvágy. In: Egyperces novellák. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1977, 62–63. o.
5. Kafka, Franz. Az éhezőművész. 1922. http://boldogsag.net/index.php?option=com_content&view=article&id=6210:franz-kafka-az-ehezmvesz&catid=385:magyar-irodalom&Itemid=241.
6. Autonomous robots now delivering groceries in Tallinn. Bolt Blog – Newsroom, 2024. https://bolt.eu/en/blog/autonomous-robots-now-delivering-groceries-in-tallinn/.
7. Pangloss. In: Irodalmi alakok lexikona. Arcanum Kézikönyvtár. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-irodalmi-alakok-lexikona-F7D7A/p-F81F4/pangloss-F81FE/.
8. Fisher, Mark. Kapitalista realizmus. Nincs alternatíva? Ford. Tillmann Ármin – Zemlényi-Kovács Barnabás. Napvilág Kiadó, Budapest, 2020, 16. o.
9. Fisher, Mark. Kapitalista realizmus. Nincs alternatíva? Ford. Tillmann Ármin – Zemlényi-Kovács Barnabás. Napvilág Kiadó, Budapest, 2020, 26. o.
10. Dunne, Anthony – Raby, Fiona. Speculative Everything: Design, Fiction and Social Dreaming. The MIT Press, Cambridge, 2013, 2–3. o.
11. Wolfe, Cary. Posthumanism. In: Posthuman Glossary. Szerk. Rosi Braidotti – Maria Hlavajova. Bloomsbury Academic, New York, 2018, 356–359. o., itt 357. o.
12. Thwaites, Thomas. A holiday from being human (GoatMan). https://www.thomasthwaites.com/a-holiday-from-being-human-goatman/.
13. Zampollo, Francesca. What is food design? The complete overview of all Food Design sub-disciplines and how they merge. Online School of Food Design, 2023, 4-10. o. https://www.researchgate.net/publication/310706545.
14. Baraona Pohl, Ethel. Slave City / Atelier Van Lieshout. ArchDaily, 2009. https://www.archdaily.com/30114/slave-city-atelier-van-lieshout.