November 14-én megnyílt az egykori ArtBázis tere a közönség előtt, és bemutatkozott a Bázis.
Az új formáció kurátorok és művészek közös kezdeményezéseként jött létre. A tér nem csupán kulturális helyszínként, hanem aktív közösségként is működik, amely a pince terét találkozási ponttá alakítja.
Az alapító tagok: Agócs Gyöngyvirág, Bera Viktor, Csapó Júlia, Domokos Ferenc, Kató Emese, Kincses Gergő, Vaida Ilona és Zachar Veronika

Mi késztette a csapatot arra, hogy belevágjon a Bázis létrehozásába?

A fiatal művészek és kurátorok számára elérhető terek hiánya, szűkössége és sokszor nem megfelelő típusa indított el bennünket abba az irányba, hogy ne csupán egy helyet keressünk, hanem létre is hozzunk egyet. Egy olyan teret képzeltünk el, ahol fiatal alkotókként nem feltétlenül kollektívaként, de közösségben, egymást segítve, akár egy légtérben dolgozhatunk. Bár eddig kevésbé hangsúlyoztuk a korábban itt működő ArtBázis Összművészeti Műhely örökségéből fakadó „műhely” jelleget, egyre inkább úgy érezzük, hogy ez a fogalom pontosan leírja azt, amit csinálunk: egy közösségi, képzőművészeti kísérletezésre nyitott tér, amely remélhetőleg nemcsak szimbolikusan, hanem fizikailag is teret ad ezeknek a folyamatoknak. Ugyanakkor a Bázis. maga is egy intézménykísérlet, hasonlóan más artist-run space-ekhez és projekttér-formátumokhoz.

A folyamat konkrétan onnan indult, hogy megtudtuk: az addigi bérlők kiköltöznek, és a tér felszabadul. Megláttuk benne a lehetőséget, hiszen már rendelkezett egyfajta művészeti múlttal, és minden adottsága megvolt ahhoz, hogy újra aktív projekttérré váljon. Olyan alkalomnak tűnt, amelyet nem szerettünk volna elszalasztani.

Amikor kiderült, hogy lehetőségünk nyílik a helyiség használatára, az is egyértelművé vált, hogy az adottságai miatt egyszerre működhet kiállítótérként, műteremként és fotólaborként is. Elkezdődtek az egyeztetések azokkal, akik érdeklődtek a tér iránt, és hamar kirajzolódott, kik azok, akik szervezőként, kurátorként vagy ott alkotó művészként hosszabb távon is részt vennének a fenntartásában. Így alakult ki az alapító tagok köre, az elmúlt hónapokat pedig már közös célok és együttműködési lehetőségek keresésével, valamint a felújítással töltöttük. 

Miért éreztétek ennek a helynek a szükségességét?

Bár Budapesten viszonylag sok olyan tér létezik, ahol pályakezdők is szervezhetnek kiállításokat és művészeti eseményeket, jóval kevesebb az olyan hely, amely valóban hozzáférhető, szakmai térként működik, és rendszeres programot visz. Hasonló hiány tapasztalható a műteremhelyiségek terén is: ezek gyakran drágák, szűkösek, a város peremén találhatók, vagy infrastrukturálisan nem megfelelőek. Emiatt sok pályakezdő művész az otthonában dolgozik, ami nem mindig ideális, különösen nagyobb léptékű vagy speciális munkák esetén.

A Bázis célja, hogy a műtermi munka és a nyilvános, szakmai működés egy térben, egymást erősítve valósuljon meg. Nem pusztán kiállítótérként, hanem közösségi és szakmai közegként gondolunk rá, ahol folyamatos alkotómunka zajlik, és rendszeres események teremtenek lehetőséget találkozásra, tudásmegosztásra és együttműködésre.

Az egyetemek elhagyása után sokan szembesülnek azzal, hogy pótolniuk kell a korábbi munkakörnyezetet és a szakmai közösséget, miközben a kiállítási lehetőségek gyakran hosszú várólistákhoz kötődnek. Felismerve, hogy ebben a térben együtt tudunk alkotni és bemutatkozni, és hogy a közös jelenlét valódi szakmai többletet jelent, örömmel vágtunk bele a megvalósításba.

A megnyitó után pedig kifejezetten motiváltak vagyunk abban, hogy azt a teret hozzuk létre, amelyet kezdetben elképzeltünk: a fizikai tér már adott, a közösség működik, most az időnkkel és az ötleteinkkel gazdálkodva nekilátunk a „bázis-csinálásnak”. 

Hogyan kezdődött az egész? Mi a tér története?

A Horánszky utcai cím ismerős lehet: itt működött korábban a Halász Gabi és Telek Balázs művészházaspár által 2007-ben alapított ArtBázis Összművészeti Műhely. Miután 2015-ben sajnálatos módon Telek Balázs elhunyt, egy ideig üresen állt a tér, majd a Cafe Analog használta műhelyeként egészen 2025 nyaráig. Az ArtBázis szellemisége és közössége emellett a FotóFalu alkotótáborban él tovább azóta is. A korábbi alkotóműhelynek teret adó tér viszont nehezen viselte az elmúlt évtizedet, de a szuper hangulat szerencsére megmaradt.

Voltak olyan helyek amik inspirációként szolgáltak?

Fontos referencia maga az egykori ArtBázis, amelynek minőségi szakmai programjai és közössége mértékadó előképet jelent. Emellett több budapesti artist-run space is inspirációt adott, mint például a Re_set art space, a Pince, vagy a MŰTŐ.

Hogyan állt össze a csapat, és hogyan működik a struktúra?

A csapat és maga a projekt elindítása Bera Viktor nevéhez kötődik. A kezdeti időszakban még formálódott a kör, volt, aki visszalépett, más később csatlakozott, de viszonylag gyorsan összeállt az alapító tagság: Agócs Gyöngyvirág, Bera Viktor, Csapó Júlia, Domokos Ferenc, Kató Emese, Kincses Gergő, Vaida Ilona és Zachar Veronika. A folyamat kifejezetten intenzív volt: az ötlet a nyár elején született meg, augusztus közepén pedig már át is vettük a tér kulcsait.

Részben ismertük egymást egyetemekről és közös projektekből, de nem egy kész közösségként indultunk. Mindenki más elképzeléseket hozott magával, ami a sokszínű szakmai háttérből is adódik: művészek, fotósok, festők, grafikusok és kurátorok dolgoznak együtt. Ez a sokféleség tudatos cél volt, akárcsak a szerepek kiegyensúlyozása. A műtermi munkát néhány állandó alkotó végzi, míg a kiállítások és események szervezését főként kurátori tapasztalattal rendelkező tagok viszik. A tér fenntartásával járó feladatokat – az adminisztrációtól a fizikai munkáig – közösen osztjuk meg.

Mik a fő céljaitok jelenleg?

A legelső cél a megnyitás volt. Ezután a tér belakása és folyamatos működtetése a prioritás: alkotás, kiállítások, események, befogadás, vendéglátás, közösségépítés.
A hosszú távú cél egy élő, rendszeres programmal működő művészeti tér létrehozása, ahol havonta új kiállítások nyílnak, kísérőprogramokkal, például beszélgetésekkel, vetítésekkel, workshopokkal és időszakos műterem-megnyitásokkal.
Ahogyan a Mission Statementünkben is megfogalmazzuk, célunk egy olyan hely létrehozása, ami összeköt minket és közösségi térként funkcionál, valamint a vágyunk egy olyan műhely megteremtésére, ahol szabadon lehet alkotni, beszélgetni, workshopokat tartani, kiállításokat létrehozni és szakmailag kísérletezni. Célunk különböző művészeti területek – mint festészet, grafika, fotó, film, elméleti és kurátori gyakorlatok – találkozási lehetőségének megteremtése. Fontosnak tartjuk az interdiszciplinaritást, hogy teret adjuk friss kapcsolódások, diskurzusok kialakítására; a tér múltját megőrizve, szellemi örökségét tovább építve.

Hogyan szeretnétek ezeket a célokat elérni?

A működés közös munkán és együttműködésen alapul, a csapaton belül és a budapesti kulturális színtér szereplőivel egyaránt. Fontos számunkra a belső egyetértés: a lényeges döntéseket közösen hozzuk meg, mindenki véleménye számít.
A kiállításokat rendszeresen kísérőprogramok egészítik ki, gyakran közös kurátori munkában, miközben az egyéni bemutatkozásoknak is teret adunk. A cél egy sűrű, élettel teli program kialakítása workshopokkal, vetítésekkel és kísérleti projektekkel, amelyek visszatérésre és párbeszédre ösztönzik a közönséget. 

Milyen elvárások és ötletek vannak a jövőre nézve?

Egy kísérleti terep számunkra maga a Bázis fenntartása is. Így nem annyira elvárásokkal mint inkább ötletekkel és lelkesedéssel indulunk neki és kíváncsian várjuk mi alakul ki belőle. 

Bízunk benne, hogy egy kedvelt, és gyakran látogatott közösségi térként funkcionálhatunk a közeljövőben. Szeretnénk minél több alkotónak kiállítási lehetőséget biztosítani, minél több projektet szervezni, befogadni. 

Hogyan kapcsolódhatnak be mások, hogyan használható a tér?

A kiállítások jelenleg előzetes egyeztetéssel látogathatók, mivel fix nyitvatartás még nincs. A nyilvános programokat a közösségi médiában jelentjük be. A tér egyszerre nyitott és zárt: szeretnének izgalmas szakmai programokat szervezni, ugyanakkor fontos, hogy a tagok számára megmaradjon a biztonságos, nyugodt alkotótér jellege.

Milyen kihívásokkal találkoztatok, amelyekre érdemes felkészülnie annak, aki hasonló projektbe kezdene?

A felújításon már túl vagyunk, ami gyorsan világossá tette, hogy minden több időt és pénzt igényel, mint amire előzetesen számítottunk. A szakmai programok működtetésének tanulságait még mi magunk is folyamatosan tanuljuk. 

Mindezt munka, egyetem és rezidenciaprogramok mellett csináljuk, ami eleve megnehezíti az összehangolt működést. Ezért kulcsfontosságú a jó kommunikáció, az egymás felé való nyitottság és az, hogy a felelősségek megosztása kiegyensúlyozott legyen. 

Egy ilyen projektben az egyik legnagyobb kihívás az időhiány és az információk folyamatos, átlátható megosztása. A közös munka kompromisszumokat igényel, ugyanakkor szükség van arra is, hogy legyenek, akik egy-egy területért felelősséget vállalnak. A hosszú távú működés alapja, hogy mindenki arányosan tudjon részt venni a munkában és a lehetőségekben. 

Ezeknek tekintetében mik a legvadabb elképzeléseitek?

Hogy 20 év múlva is legyen Bázis, és akár a nyugdíjas összejövetelünket is itt tarthassuk!

December 11-én nyílt Vaida Ilona “Anyáról lányára” című kiállítása, amely az első olyan tárlatuk amely hosszabb ideig látható, és a bemutatkozó kiállítás után itt már szerepet kap a kurátorok és a művész kapcsolata, jelen esetben Domokos Ferenc és Zachar Veronika dolgoznak mint kurátorok, Ilonával, mint fotóművésszel.
A kiállításról bővebben itt olvashattok.

Ne maradjatok le a Bázis eseményeiről! Kövessétek őket instagramon és facebookon, legyetek részei ti is egy új közösségnek.