A fesztiválon bemutatott alkotások többsége a kurzus tematikájából adódóan szoftveres hangmanipulációra épülő performanszként vagy audiovizuális installációként jelent meg.

Az elektronikus alap egyes esetekben élő zenei elemekkel egészült ki, mint például Bodnár Blanka előadásában, aki az Intermédia Tanszék épületének otthonos zajaival lépett párbeszédbe, amelyek vég nélküli ismétlődésben lassan mégis nyugtalanítóvá, majd egyenesen őrjítővé váltak.

Párhuzamosan futó képanyaggal és MIDI-kontrollerrel kísérletezett Albert Eszter, aki live loopolt bogárhangokat helyezett elektronikus zenei környezetbe. A bogarakról készült közeli felvételekből összevágott montázs az organikus és a mechanikus találkozásának egy sajátos formáját jelenítette meg. Bódai András szintén audiovizuális performanszában a kép nem csupán a hang kísérőjeként működött: a képernyőn megjelenő hullámformák az előadó által modulált hanganyag valós idejű vizuális leképeződéseiként jelentek meg, miközben a kép és a hang együttes jelenléte a befogadónak egy meditatív, az ébren álmodás állapotához hasonló élményt nyújthatott.

Testközpontú performanszában Maron Veronika a relaxációt ellehetetlenítő, kellemetlen effekteket halmozó hanganyag kíséretében végzett zavartalanul jógagyakorlatokat. A létrejövő disszonancia egyszerre működött humorforrásként, valamint a rekreációs tevékenységek köré épült meggyőződéseink és elvárásaink kritikájaként. Mindeközben Kodolányi Kamilla a művészlét végeláthatatlan, a testet kizsákmányoló követelményeinek szabott határt: performanszában a pihenést művészeti értéket teremtő cselekvéssé alakította. „Csináljatok, amit akartok! Én most alszom.”

A performansz anyagtalan, konceptuális természetét ellenpontozva Gazdag Sára és Szeli Kamilla kézzel készült objektumokat vontak be előadásukba. Hangjukból felépített kísérleti kollázsukkal egy ismeretlen ökoszisztéma atmoszféráját teremtették meg, majd a sajátos formát öltő, puha anyagokból készült növényekkel és rovarokkal játékba lépve egyszerre váltak az elképzelt bioszféra szerves részévé és annak ágenciát gyakorló mozgatóivá. A természet működésével keresett személyes kapcsolódási lehetőséget Szentpéteri Zsuzsanna is, aki a selyemhernyók bábozódásának folyamatát imitálta long during performanszában: munkája egyszerre értelmezhető a természet aprólékos, gyakran észrevétlen munkája előtti tisztelgésként, valamint az átlényegülésre alkalmas tér létrehozásának kísérleteként.

A performanszok ideje alatt a kiállítótérben elhelyezett installációk között helyet kapott Réti Virág két mixed media munkája is. A múlt emléke nyugszik a lomtalanítások során előkerülő régi fényképekkel való találkozás keserédes nosztalgiáját és az elmúlás-emlékezés dichotómiáját idézte fel, míg a PÁNIK a pánikbetegség kimerítő rohamai után fennmaradt képi dokumentációból és a felgyorsult szívverést idéző hanganyagból építkezett. Tóth Gyöngyvér és Borenich Dalma Ocean in July című installációja a lelassulást és a tudatos jelenlétet hangsúlyozó, meditatív, víz alatti atmoszférát teremtett: a közösen létrehozott hanganyag és a térben elhelyezett kanapé egyaránt a szemlélődő jelenlét tapasztalatát erősítette.

A kiállító művészek listája: Albert Eszter, Baranyai Laura, Bodnár Blanka, Bódai András, Bölöni Szidónia, Borbély Polla, Covesan Dóra, Derényi Janka, Gazdag Sára Enikő, Glavánovits Martin, Haszon Janka, Horváth Marcell, Kodolányi Kamilla, Konfluxus Kollektíva, Ladányi András, Lepsényi Gellért, Maller Zsófia, Maron Veronika Klára, Molnár Barnabás, Prokob Boróka, Réti Virág, Szabó Lola, Szabó Hanna, Szeli Kamilla, Szentandrássy Adrien, Szentpéteri Zsuzsanna, Szuszla Tánya, Tobai Botond, Tóth Gyöngyvér és Borenich Dalma.

További információ az Intermédia Fesztiválról itt található.