Bodor Sára Vera másodéves képzőművészet-elmélet szakos hallgató a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. 5 hónapos ÚNKP kutatásában a népi kultúra elemeit feldolgozó kortárs magyar képzőművészeti projektekkel foglalkozott. Elsősorban fiatal művészek olyan alkotásaira fókuszált, amelyek kritikusan közelítik meg a népi kultúra reinterpretációját és a ma leginkább támogatott merev, nacionalista értelmezési kereten túl visszahódítják a népi kultúra elemeit, illetve azok kortárs kultúrán belüli szabad értelmezési lehetőségeit. Célja a téma társadalmi és történeti kontextusainak feltérképezése és megértése volt, elsősorban művészeti példákon keresztül.

A népi kultúráról szóló közbeszédben és a tudományos diskurzusban is gyakran találkozhatunk olyan szavakkal, mint például az autentikus, ősi, hagyományos, vagy nemzeti. Sokszor magabiztosan használjuk őket, pedig tudományos szempontból nem egyértelmű a jelentésük. A konszenzus hiánya is hozzájárul ahhoz a rengeteg feszültséghez, ami ma Magyarországon a népi kultúráról és annak kortárs kontextusba emeléséről szóló diskurzust jellemzi.

A feszültségek megértéséhez azonban a népi kultúra kultúrtörténeti hátterét is ismernünk kell. Európa számos nemzetének¹, népének történetében először a 18-19. század során az írástudó, kulturális és politikai, elsősorban felsőközéposztálybeli vezetőréteg² merevítette ki az adott nép folklórjának egy szűk olvasatát. A romantika kora és a nemzeti függetlenségi törekvések a 19. század második felében Magyarországot is elérték, így itt is előtérbe került a népi kultúrával és a népművészet különböző területeivel (népköltészet, népzene, népi tánc, díszítőművészet, népviselet)³ való foglalkozás.

A népi kultúra nemzeti függetlenségi törekvések korában létrejött olvasata pedig tagadhatatlanul kissé nacionalista és idealizáló.

A komoly néprajzi gyűjtések kezdetei Bartókkal az 1920-30-as években, a 20. század szélsőséges ideológiái, majd a rendszerváltás időszaka és az azóta eltelt évtizedek persze mind változtattak rajta (rendszerint a népi kultúráról alkotott képet az aktuális uralkodó ideológiához igazítva), a kortárs magyar kulturális tendenciákat befolyásolni szándékozó politikai beszédmód ma mégis ismét a hagyomány erősen archaizáló megközelítését promotálja. Ennek a rugalmatlan értelmezési rendszernek jelentős hatása van a kortárs kultúra támogatott szegmensére.

Megfigyelhető tendencia (különösen a fiatalok körében), hogy sokan nem tudnak azonosulni ezzel a merev, idealizáló értelmezési rendszerrel és az ennek keretei között létrejövő kulturális produktumokkal. A fiatal generáció így is számos válsággal és problémával néz szembe, napjainkban nem könnyű az identitáskeresés. Ezeket a nehézségeket tovább fokozzák a népi kultúrához kötődő ambivalens érzések. Pedig a népi kultúra értelmezhető a kapitalizmus, a gyors fejlődés, a globalizáció, az ökológiai válság, és az urbanizáció ellenpólusaként is.⁴

A kortárs magyar kultúrában ezért számos olyan zenei, képzőművészeti, színházi, dizájn, stb. projekttel is találkozhatunk, amelyek kritikusan, friss perspektívából közelítik meg a domináns diskurzusban szereplő merev értelmezési rendszert, eltérítik azt, és eddig kevésbé kutatott területekre világítanak rá.

Kutatásomban ezek közül vizsgáltam meg közelebbről néhányat⁵, több művésszel interjút is készítettem. Foglalkoztam Trapp Dominika ide kapcsolódó projektjeivel (pl. ,,Ne tegyétek reám…”, Parasztok atmoszférában), Drótos Dominika Invisible Artwork című installációjával, Molnár Judit Lilla hímzett objektjeivel (National Protective Equipment, Invisible Work, Handmade), K. Takács Márton és Kazsimér Soma Bevezetés a kritozoológiába néven futó projektjével, a Regős Simon által írt és rendezett Puszták népe adaptációval, és a hungarofuturizmussal.

Az általam vizsgált művészeti példák – és még sok más hasonló kortárs projekt – bizonyítják, hogy napjainkban érdemes és fontos a népi kultúrával kritikus módon foglalkozni. Továbbá bizonyítják azt is, hogy az általuk képviselt, inkluzívabb, rugalmasabb kultúrafelfogások rendkívül relevánsak, és számos, egyébként láthatatlan, de fontos problémát tesznek láthatóvá. A kutatásomban vizsgált művészek praxisukon keresztül, különböző perspektívákból közelítve újraértékelik a népi kultúrát, és a korábbi hierarchikus sémák ismétlése helyett eltérítik a jelenlegi ,,elit” által fenntartott idealizáló narratívát. Ezzel hozzájárulnak egy nyitottabb, befogadóbb népi kultúra felfogás kialakulásához, ami teret adhat a szabad diskurzusnak.

A borítóképen (1) Ionescu Raul, Juhász Tibor és Turi Péter (fotó: Hivessy Menyhért, 2023), és (2) Molnár Judit Lilla Invisible Work (2018) című munkája látható (fotó: Balogh Viktória, Lakatos Attila)

A kutatás részletes összefoglalója itt olvasható:
https://drive.google.com/file/d/162YNyi3mlofmvSiCouS7KKozFR1KK7AH/view?usp=share_link