A cikkben olvasható eset, bár nem a mi történetünk, mégis fontosnak érezzük, hogy megszólaljunk az eseménynek kapcsán – felhívva a figyelmet az ügy súlyosságára és az egyetem vezetőségének mulasztásaira. Mivel az áldozat mind a mai napig az intézménybe jár, ezért muszáj ehhez az amúgy is érzékeny témához óvatosan nyúlnunk. 

2025. november 20-án megjelent Mérő Vera A sírás nem elég című cikke, amely egy megrázó, dühítő történetről számol be. Mérő Vera író, újságíró, jogvédő és műsorvezető, a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene oldal és alapítvány elindítója. Őt kereste fel  három és fél évvel ezelőtt az az egyetemi hallgató, aki szexuális erőszak áldozata lett a saját kollégiumi szobájában. Azután vette fel a kapcsolatot Mérő Verával és az Egyenlítő Alapítvánnyal, miután a kórház és a rendőrség is a szokásos kifogásokkal elhajtották. A kórházi esemény utáni tablettából és NoSpa-ból így lett orvosi vizsgálat, a rendőrség “csak figyelmet akar” mondatából pedig így lett rendőrségi jegyzőkönyv és feljelentés. Az orvosi vizsgálat után látleletet nem adtak, pedig kötelesek lettek volna. Mennyire ironikus, elszomorító és felháborító egy ilyen eset után, hogy az intézmény nem jár el méltányosan az ügy érdekében? Mérő Vera többször felkereste a tanszékvezetőt, a rektort és mindenkit, akinek ebben szava lehet, azonban a bántalmazó jogviszonya nem szűnt meg sem a kollégiummal, sem az egyetemmel a vádtétel után. Az egyetem szintén tett feljelentést, mégsem függesztették fel, még a vádemelés után sem.

Felmerül a kérdés: az intézményen belül hogyan működik a felelősségvállalás? Az, hogy egy hallgatót tehetségesnek tartanak, önmagában nem jelentheti azt, hogy bármilyen helyzetben automatikusan védettséget élvezzen. A bántalmazó mégis következmények nélkül folytathatta tanulmányait: részt vehetett az Erasmus-programban, lediplomázott, szerepelt a diplomakiállításon, sőt külsős műtermet is biztosított számára az intézmény. A vezetőség jóváhagyásával, így kapta ezeket a “lehetőségeket” a bántalmazó. Majd az eljárás végén pedig a bíróságtól felmentést kapott az alábbi indoklással a vádlott: „a nem beleegyezés még nem erőszak”. A magyar jogszabályok nem az áldozatokat védik. „Nem véletlen, hogy Magyarországon a nemi erőszak látenciája legalább 24-szeres, vagyis 100 esetből jó esetben 4 kerül a hatóságok elé, és ezeknek is csak töredéke zárul az elkövető elítélésével. Az áldozatok pontosan tudják, hogy a magyar jogrendszer nem védi meg őket – ahogy a hatóságok és a többi intézmény sem. Ez a nemi erőszak kultúrája.” – Patent

A három nap eltelt, a fellebbezési idő lejárt, az ítélet jogerős, az ügy “lezárult”? Nem zárult le. Az elmúlt napokban több online fellépéssel találkoztunk. Emellett az egyetem hallgatói több akciót is szerveznek az áldozattal szolidaritásban.  „Pedig az ember azt hinné, a hallgató, aki a közösség tagja, nem csupán egy ügyszám, mint aminek például a bíróság kezeli az áldozatokat.” ¹ Azt hinnénk, hogy az intézmény, amely nap mint nap a művészet szabadságáról, emberségről, érzékenységről beszél, nem engedheti meg magának, hogy vak vagy néma maradjon ebben a történetben. Mégis, mintha újra és újra azt bizonyítaná, hogy az áldozatnak itt nincsen helye, csak az intézményi csendnek és a saját érdekeinek. Az intézmény patinás hírnevének fenntartása fontosabb, mint a hallgatók érdekképviselete?

Miközben a hivatalos kommunikáció hallgat, a hallgatói közösség nem. A közösségi médiában való megjelenés, újraközlés lényeges, annak érdekében hogy minél több emberhez eljuthasson az ügy fontossága és aktualitása. Rendkívül elszomorító, hogy ma, 2025-ben is ilyen problémákkal küzdünk. Radikális vélemények sora jelent meg Instagramon, köztük Farkas Alízé: legyen változás vagy zárjanak be a művészeti egyetemek. Péntek este az épület lépcsőjén egy véres ágybetétet hagytak a hallgatók.

A napokban az intézmény másik épületének ablakában új mű jelent meg: ”NEM”, piros betűkkel. Kiáltás, gesztus és egy vizuális emlékeztető arra, hogy nem lehet elsétálni a történtek mellett. A hallgatók teszik azt, amit az egyetemnek kellett volna: emberséggel, felelősséggel reagálnak. „..milyen faramuci a magyar joggyakorlat. Hogy a sírás, hogy a könyörgés, hogy a »könyörgöm, kérlek hagyd abba, fáj, nem akarom« nem elég.” ² Hány bizonyíték, hány jelzés, hány összetört élet szükséges ahhoz, hogy a rendszer – és benne az intézmények – végre felismerjék: a nem beleegyezés erőszak.

A hallgatói közösség többsége kiáll az áldozat mellett, mint ahogy ezt a történetének a megosztásával is jelezték az elmúlt napokban. A Hallgatói Önkormányzat szintén megtette az első lépéseket a nyilvános diskurzus elősegítése érdekében, keddre, november 25-re ugyanis rendkívüli fórumot szervezett az egyetemi hallgatók számára. Az egyetemen zajló, hallgatói szervezésű programok több tanszék közös törekvésére támaszkodnak. Hétfőn, november 24-én 15:45-re a hallgatók néma demonstrációt szerveznek a főépület lépcsőjére.

A megfelelő reagálási idő a tiltakozásra ebben a helyzetben nem létezik. November 25-én, kedden lesz a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja, aminek alkalmából a NANE Egyesület szervez egy néma felvonulást. A Néma Tanúk: Megemlékezés a nőgyilkosságok áldozatairól, felvonulás a nők elleni erőszak ellen a 16 Akciónap globális kampánya, melynek célja a nők elleni erőszakkal szembeni fellépés. A rendezvény 17 órától kezdődik a Szabadság téren, majd 18 órától indul a néma felvonulás a Szabadság tér – Bajcsy-Zsilinszky – Nyugati tér útvonalon. Az esemény végén a Kossuth téren lesz megemlékezés az áldozatokról. 

Szombaton indult egy petíció is, LEX “R”: Csak az igen jelent igent címmel. Írjátok alá, hogy végre változást érjünk el!

Az összefogás a jelen szituációban nagy jelentőséggel bír. A Képző.art szerkesztősége kiáll az áldozatok mellett és elítéli az érintett intézmények cselekvésének hiányát. Kiállunk az igazság mellett! 

A Képző.art szerkesztősége: Antalka Gyopár, Antman Kíra, Bodor Sára Vera, Kincses Gergő, Primecz-Munkácsi Lőrinc, Magyar Míra, Zachar Veronika