Az idén 36. alkalommal megrendezett fesztivál 40 helyszínén és 4300 programján 140 ezer látogató fordult meg, a rendezvényt mégis sokan – ahogy mi is – családias hangulata miatt szeretik. Ahogy évről évre nő a fesztivál, ez a hangulat változik ugyan, de valahogy mégsem tűnt el teljesen. És habár a Művvölgy mindig is színes volt, növekedésének köszönhetően egyre több különböző műfaj és szubkultúra keveredésének lehetünk szemtanúi.

De hova is csöppentünk idén?

Kapolcs

Kapolcsra érve konstatáltuk, hogy idén is rengeteg fesztiválozóval számolhatunk, illetve a hőkupola itt is embert próbáló hőséget teremtett. Miután felállítottuk a sátrunkat, egyből szemezgetni kezdtünk a programfüzetből.
Először természetesen végigsétáltunk a patak mentén, megcélozva a kedvenc étkezdénket, a Gyöngyudvart, ahol velőspirítóssal feltöltve energiakészleteinket megterveztük további utunkat.

Első állomásunk az 51-es körzet és a Galántai Ház volt, ami az Artpool és a faluban élő Galántai házaspár, Klaniczay Júlia és Galántai György kelt életre. A kiállítások minden évben hasonló  témákat dolgoznak fel más és más dialektuson keresztül. Visszatérő téma például az elhíresült Kápolnatárlatok, aminek dokumentarista jellegű bemutatása mindig a pincében lelhető fel. Ez a két helyszín a magyar neoavantgárd történetét, emlékezetét és szereplőit mutatja be, egy igazi rejtett kincs azoknak, akik betévednek.

A Tűzoltószertár Élő Galériában idén is Silye Júlia művei voltak láthatók. A helyszínen a művésszel is volt alkalmunk beszélgetni, aki mindenkit örömmel és nyitottsággal fogadott a kiállításon és a kísérő programokon. Neokegytárgyak című kiállítására fiatalok és idősek, művészetben többé és kevésbé jártasak számára egyaránt érdemes volt ellátogatni: a sokszor humoros, mégis elgondolkodtató képek és plasztikák mindenki számára nyújtanak valamit – “fesztiválkompatibilisek”.

A galériából kifordulva kissé szomorúan vettük észre, hogy a Petőfi Udvar helyén idén bevásárlóközpont nyílt, ami természetesen kényelmet nyújtott a fesztiválozóknak, ugyanakkor egy újabb kereskedelmi tér vette át a kultúra helyét. Helyette azonban – idén először – a Talentum Hungaricum Udvar is megnyitotta kapuit, ahol feltörekvő tehetségek zenéjét ismerhettük meg. Nagy kedvencünk itt a Zækar volt.

A Buda Udvarban a Vízivárosi Galéria Art is Wind című projektje a fesztivál ideje alatt naponta változó zászlók formájában mutatott be kortárs képzőművészeti alkotásokat. A kezdeményező Fodor Balázs, a galéria vezetője volt, a zászlókon pedig többek között Benczúr Emese, Bozzai Dániel, Deim Balázs, Gerber Márton, Gerber Pál, iski Kocsis Tibor, Likár Gréta, Lőrincz Réka, Soós Nóra, Sztefanu Marina és Fülöp Gergő munkái jelentek meg.

Vigántpetend

A Roma Udvar idén is Petend szélén, az Intéző háznál kapott helyet. Bár a fesztivál egyik a központtól félreeső pontján található, mégis sokan látogattak el ide. A változatos programok és a vendégszerető hangulat folyamatosan vonzotta az érdeklődőket, akik gyakran hosszabb időre is ott maradtak. 

Az udvar célja, hogy a roma kultúrát a maga sokszínűségében mutassa be, és a negatív sztereotípiák helyett a közösség értékeit, kulturális gazdagságát és kortárs alkotóit helyezze előtérbe. A szervezők fontosnak tartották, hogy a programok ne csupán szórakoztassanak, hanem edukáljanak és érzékenyítsenek is, lehetőséget teremtve a személyes találkozásokra és a párbeszédre. Ennek megfelelően a könnyedebb, közösségi programok mellett ismeretterjesztő és művészeti események is helyet kaptak. A látogatók részt vehettek cigánydiszkón, cigánytánc-oktatáson, színházi előadásokon, kiállításon, valamint különböző érzékenyítő és közösségi foglalkozásokon. 

A budapesti HAB (Hungarian Art and Business) is Petendre, a Cirque du Tókertbe telepedett a RE-FRAME elnevezésű bázisukra, ahol Hugyecsek Balázs Öltés című helyspecifikus land art installációja volt a központi alkotás. A HAB csapata emellett közösségi szövéssel és változatos workshopokkal készült minden napra. A közösségi szőttes a fesztivál után Budapesten kerül majd összevarrásra.

Taliándörögd

Szombat délután a Művészvölgy Kúria árnyas kertjéből a Dörögdi Katolikus Templomba vezetett az utunk. Sétánkat megszakítottuk egy frissítő nyakonöntéssel, ami után a napon várakoztunk, hogy biztosan beférjünk a Fekete-Fehér című drámára. A kis templomban tekinthettük meg Göttinger Pál előadásában, amely Stefan Zweig világhírű Sakknovellájának színpadi adaptációja. A monodráma a sakkon keresztül mutatja be a hatalom, a szabadság és az emberi lélek határhelyzeteit, miközben dr. B. történetével a diktatúra pszichológiai következményeit tárja fel. 

Az Egyetemi Udvarban idén is a Magyar Táncművészeti Egyetemen és a Zeneakadémián volt a hangsúly. A naponta váltakozó zenei és tánc foglalkozások mellett koncerteket és előadásokat szerveztek. Ezek mellé a Magyar Képzőművészeti Egyetem a kisebbeknek-nagyobbaknak kézműves foglalkozásokat, a Testnevelési Egyetem pedig sport programokat biztosított. 

A Művészetek Völgye egyik nagy erőssége a nép- és világzenei felhozatal. Dörögdön a Világzenei udvar a Magyar Zene Házával együttműködésben várta izgalmas koncertekkel a fesztiválozókat, Kapolcson a Hagyományok Háza Folk Udvarban pedig minden nap hajnalig folyt a táncház. Emellett idén feltűnően nagy számú, a Besh o droM frontembere, Pettik Ádám humoros megfogalmazásában “népdalokat tönkretevő” zenekar kapott helyet olyan nagyobb színpadokon, mint a Lőtér vagy a Panoráma, ami rámutat a stílus népszerűsödésére és a fiatal generációk nyitott hozzáállására a népi kultúra felé.

Összegzés képpen

Még hosszú oldalakon keresztül mesélhetnénk az élményeinkről, mint például az Analóg Udvar izgalmas workshopjai és kiállítása, a Jazz Udvar nyugodt hangulata, vagy az isteni kenyérlángos. A programkínálat és a helyszínek száma közel végtelen, de sajnos most csak ennyi fér bele.

A 2025-ös “mocskosfidesznyár” után az idei Művészetek Völgyét ismét a nyitottság, a felszabadultság és a sokszínűség jellemezte. Az úgy a fiatalokban, mint a kulturális szcénában felgyülemlett feszültség helyére egyelőre csak a felszabadultság lépett, ami talán ebben a pillanatban így is van rendjén. Kíváncsian várjuk, hogyan alakul mindez a következő nyáron, mi biztosan ott leszünk a Völgyben!

Borítókép: Tombor Karina