Az elmúlt tizenhat év mélyreható töréseket és károkat okozott a hazai intézményrendszerben, amelyek helyreállítása összetett, és szakemberek bevonását igénylő feladat. A leendő kormánynak számolnia kell az eddigi károk felszámolásával és a kulturális szféra helyreállításának megkezdésével.
Az AICA – Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége Magyar Tagozata, valamint egy független szakmai munkacsoport – melynek tagjai: András Edit, Mélyi József, Nagy Gergely, Róka Enikő és Sasvári Edit – külön-külön állásfoglalást tett a leendő kormány számára. A javaslatokat egy időben, egymástól függetlenül tették közzé.
A két szövegben számos közös pont és egyetértés található, ami jól tükrözi az előző rendszer hibáit és kirajzolódnak azok a területek, amelyeket sürgősen orvosolni szükséges a szabad kulturális közeg kialakítása érdekében. Ilyen például az MMA mint uralkodó szervezet átalakítása; az olyan értékét vesztett, felújításra váró vagy éppen nem megvalósuló intézmények működésének strukturálása mint a Műcsarnok, az Iparművészeti Múzeum vagy a Közlekedési Múzeum; vagy a művészet decentralizálása. Legfontosabbnak az autonóm struktúrák létrehozását és a művészet finanszírozásának megerősítését, valamint a művészi lét fenntartásához szükséges alapfeltételek megfogalmazását tartják.
A Képző.art szerkesztősége kiáll a kortárs magyar művészet és a kultúra autonóm működése mellett.
Bízunk egy olyan jövőben, ahol a kulturális dolgozók, a művészek és a független szféra szereplői számára a megélhetés biztosítása mellett a szakmai és alkotói fejlődés is hangsúlyos szerepet kap. Olyan kulturális szférát szeretnénk, amely valódi perspektívákat nyit, és mindannyiunk számára pozitív irányú változásokat hoz.
A továbbiakban a kortárs képzőművészet jövőjével fogllalkozó állásfogalalásokat közöljük újra.
Mit akar a kortárs képzőművészet. A kortárs képzőművészeti terület jövőjével kapcsolatos állami feladatok
A kortárs képzőművészet vizuális kultúránk egyik legmeghatározóbb része, mivel olyan művészeti gyakorlatot és gondolkodásmódot jelenít meg, amely kritikusan és reflexíven viszonyul világunkhoz, a társadalmi és politikai folyamatokhoz. Történeti perspektívából nézve a mindenkori kortárs művészet közegében keletkeznek azok a művek, amelyek egy-egy korszak lenyomataként maradandó értéket képviselnek. A kortárs képzőművészet akkor lehet eleven és maradandó, ha folyamatosan létrejön, ha bemutatják, megőrzik, közvetítik, vagyis nem szakad meg a működése. Ehhez egy összetett, más művészeti területekhez, az oktatáshoz, archiváláshoz, közművelődéshez is szorosan kapcsolódó, nemzetközi összefüggésrendszerbe ágyazódó intézményi és finanszírozási háttér szükséges.
Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben a kortárs képzőművészet jelentős változásokon ment keresztül, amelynek következtében ökoszisztémája meggyengült és részben felbomlott. Ennek egyik meghatározó oka az állami kulturális szerepvállalás átalakulása, különösen a kortárs művészet működését szolgáló intézményi struktúra leépítése. A terület irányítása döntően az alaptörvénybe is beemelt Magyar Művészeti Akadémia (MMA) befolyása alá került, amely jelentős forrásokkal rendelkezik és megkapta a kortárs képzőművészet szimbolikus intézményét, a Műcsarnokot.
A most bekövetkezett politikai fordulat lehetőséget teremthet a kortárs képzőművészet intézményrendszerének konstruktív átalakítására. Esély nyílhat a kortárs képzőművészet ökoszisztémájának helyreállítására, nemzetközi színvonalú működtetésére, valamint az új körülményekhez alkalmazkodó struktúrák kialakítására. A változás alkalmat adhat a rendszer hosszútávú működőképességének biztosítására, és ezzel párhuzamosan egy korszerű, jövőorientált vízió megfogalmazására, valamint a képzőművészet nemzetközi struktúráival kompatibilis intézmények megteremtésére.
Ezek megvalósulása véleményünk szerint egy tágabb, kiszámítható és hatékony intézményi keretben képzelhető el, melynek a sarokpontjai a következők:
• kultúráért felelős minisztérium
• független, szakmai képviseletre épülő, komplex támogatási rendszer – ezen belül is elsősorban az NKA jelenlegi működésének újragondolása.
A kortárs képzőművészeti intézményrendszer hatékony megújítása csakis egy olyan, felelős kulturális minisztériummal képzelhető el, melynek koncepciójában szerepel a kortárs művészet integrálása a magyar kultúrába, a területet ismerő, kompetens szakemberek közreműködésével.
Az új alkotások létrehozásának, bemutatásának, közvetítésének, illetve megőrzésének előfeltétele egy független, önálló szervezetként működő, autonóm szakmai döntéshozatalra épülő, nyilvános és átlátható pályázatokat kiíró NKA. Vissza kell állítani a pénzelosztás arányait: a miniszteri keretet minimalizálni kell vagy meg kell szüntetni.
A kortárs képzőművészeti intézményrendszer alapstruktúráival kapcsolatos változásokra van szükség.
• Legyen ismét a terület legfontosabb intézménye a Műcsarnok
Azzal, hogy 2013-ban a Műcsarnok az MMA-hoz került, az állam a kortárs képzőművészet legfontosabb intézményét szakította ki a rendszerből. Az ökoszisztéma működéséhez elengedhetetlenül fontos, hogy a Műcsarnok kikerüljön az MMA fennhatósága alól, és visszakapja eredeti funkcióját: a kortárs magyar és nemzetközi képzőművészet bemutatását és közvetítését. Élére nemzetközi, nyílt pályázat útján kiválasztott vezetőt szükséges kinevezni.
• A kortárs képzőművészet nemzetközi mobilitásának támogatása
A Műcsarnok újrapozicionálásával együtt biztosítani kell a kortárs képzőművészet nemzetközi mobilitásának intézményes kereteit is. A korábban létezett exportirodák rendszere, a képzőművészeti területen elsősorban az ACAX kulcsszerepet játszhat a nemzetközi, intézményközi kapcsolatok építésében.
• Médiumok, kritikai színtér
A kortárs képzőművészet kritikai diskurzusának médiumai – művészeti lapok, kiadványok, TV-műsorok – közül az elmúlt 16 év alatt több is eltűnt, ellehetetlenült, anyagilag kivérzett. Olyan feltételeket kell létrehozni, amelyek újra élénkítik a kortárs képzőművészetről szóló kritikai párbeszédet. Mindezt nem lehet pusztán kormányzati akarattal létrehozni, támogatni viszont az NKA, vagy célzott pályázatok útján lehet.
• Archiválás
A jövő szempontjából megkerülhetetlen a kortárs magyar művészet folyamatos – különösen digitális – archiválása és dokumentálása, e feladat intézményes kereteinek megteremtése, valamint a meglévő, jelentős értéket képviselő archívumok megőrzése és digitalizálása.
• A művészeti civil szféra erősítése
A kortárs művészeti “újratermelés” egyik kulcsfontosságú közege a nonprofit, civil szervezeti színtér. Intézményei azonban az elmúlt évtizedben források és a korlátozott lehetőségek miatt számottevően meggyengültek. Ennek a jelentős dinamizáló erővel rendelkező területnek a fejlesztését célzott állami és önkormányzati pályázati konstrukciók megalkotásával lehetne támogatni.
Kortárs képzőművészet tágabb keretekben
A kultúra tágabb intézményi kereteinek helyreállítása – ezen belül is a kortárs képzőművészeti intézményrendszer működési feltételeinek megteremtése – csak akkor lehet sikeres, ha figyelembe vesszük azokat a kapcsolódó területeket is, amelyek szorosan összefonódnak a kortárs művészet működésével. E területek új struktúráinak kialakításakor elengedhetetlen, hogy a kortárs magyar képzőművészeti szervezetek képviselői is helyet kapjanak a döntési folyamatokban.
A múzeumi gyűjteményezés koncepcionális és strukturális kereteinek átalakítása a kortárs képzőművészetre is jelentős hatást gyakorolhat. Ezzel párhuzamosan az oktatás területén súlyos problémát jelent a művészettörténet-tantárgy megszüntetése, míg a közművelődésben a művészetközvetítés új formái jelenhetnének meg. Az önkormányzatok kulturális tevékenységében mindeközben új intézményi formák alakulhatnának ki.
Fontos leszögezni, hogy a kortárs képzőművészet a művészeteken belül önálló terület, az új kultúra egyik legmeghatározóbb és legdinamikusabb, alapvetően nemzetközi összefüggésrendszerben működő ágazata. Ahhoz azonban, hogy a hazai kortárs képzőművészet kilépjen tetszhalott állapotából és ismét érdemben jelen legyen a nemzetközi színtéren, elkerülhetetlen a támogatási rendszer és az intézményi struktúra átfogó újragondolása.
Javaslat a kortárs képzőművészeti szcéna fejlesztésének (jövőképének) 12 pontjára
1. Intézményi autonómia
A kortárs képzőművészet állami intézményeinek szakmai függetlensége elengedhetetlen, beleértve vezetőik átlátható, szakmai alapú kiválasztását, kinevezését. A Műcsarnoknak újra a kortárs képzőművészet szimbolikus intézményévé kell válnia és ki kell kerülnie az MMA fennhatósága alól.
2. Szükséges egy önálló kulturális minisztérium megerősítése, valamint a kultúra soft power szerepének és társadalmi hatásának tudatosítása. A kulturális irányítás koncepciójában hangsúlyosan kell megjeleníteni a kortárs képzőművészet integrálását a kultúra egészébe. Ennek megfelelően az intézmények működésének is tükröznie kell, hogy a kortárs képzőművészet jövője nem szűk szakmai kérdés, hanem kritikai és reflektív szerepén keresztül az egész társadalom számára értéket teremt. Rendszeres, intézményesített egyeztetés szükséges a terület szereplőivel – nem csak formálisan, hanem valódi beleszólással.
3. Finanszírozás és átláthatóság
A politikai befolyásoltságot csökkentő, stabil és kiszámítható támogatási rendszer kialakítása szükséges, az érintett szakmai szereplők bevonásával. Meg kell erősíteni a független, szakmai alapon működő pályázati rendszereket. A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) jelenlegi működésének újragondolása mellett olyan finanszírozási struktúra kialakítása szükséges, amely hosszú távon is biztosítja a kortárs képzőművészet kiegyensúlyozott és konstruktív működését.
4. Piaci környezet
Kortárs művek vásárlásának ösztönzése, adókedvezmények kidolgozása.
5. Nemzetközi jelenlét erősítése
A kortárs magyar művészet nemzetközi láthatóságának és integrációjának elősegítése többféle módon: a nemzetközi mobilitás akadályainak csökkentésével, egyszerűbb, a kompatibilitásra törekvő bürokrácia kialakításával. A korábban eredményesen működő szervezetek (pl. ACAX) visszaállítása. Magyar művészek támogatása nemzetközi projektekben, vásárokon és biennálékon. Rezidenciaprogramok bővítése, külföldi kurátorok és intézmények bevonása a magyar szcéna aktivitásába, valamint magyar kurátorok nemzetközi tájékozódásának elősegítése.
6. Kulturális decentralizáció
A budapesti központú rendszer újragondolása, a vidéki intézmények, kiállítóhelyek és alkotóközösségek támogatása és fejlesztése, szempontjaik beépítése a kortárs képzőművészettel kapcsolatos diskurzusokba. A német Kunstverein-modell alkalmazása egyes vidéki városokban.
7. Művészet és társadalom kapcsolatának erősítése
Kísérletező, kritikai, közösségi, részvételi, társadalmilag érzékeny projektek támogatása.
8. Művészi életpálya / megélhetés
Az egyik legelhanyagoltabb problémacsomag. Alkotói ösztöndíjak rendszerének felülvizsgálata, a társadalombiztosítási és nyugdíjrendszer rendezése, a műteremhez való hozzájutás kérdései. Kiállítási díjak, jogdíjak (pl. kiállítási honorárium) bevezetése, átlátható szabályozása. Szerzői jogok korszerű kezelése, valamint az ehhez szükséges intézményes keretek megteremtése.
9. Független szcéna támogatása
Artist-run space-ek, nonprofit galériák és kezdeményezések kiszámítható, dedikált finanszírozása. Ezek olyan innovatív helyek és szereplők, ahonnan a nagy intézmények felszívják a legfrissebb jelenségeket. Mégis, rendkívül kiszolgáltatott a helyzetük, támogatásuk sokszor ad-hoc jellegű.
10. Oktatás
A művészeti felsőoktatás autonómiája és minősége kulcsfontosságú az egész terület szempontjából, de az oktatás minden szintjén erősíteni kell a kortárs művészet jelenlétét. Legyen újra önálló és érettségi tantárgy a művészettörténet a középiskolában.
11. Nyilvánosság és kritika
A független műkritika és szakmai diskurzus elősegítése a kritikai platformok és a művészettel kapcsolatos nyilvános párbeszéd támogatásával.
12. Köztéri művészet
A köztéri művészet intézményi kereteinek újragondolása.
2026. április 20.
András Edit, Mélyi József, Nagy Gergely, Róka Enikő, Sasvári Edit
Az AICA Magyar Tagozata elnökségének állásfoglalása a kortárs képzőművészeti intézményrendszer megújításáról
Az AICA, a Műkritikusok Nemzetközi Szövetségének Magyar Tagozata szakmai állásfoglalásban rögzíti azokat az alapvető strukturális követelményeket, amelyeket elengedhetetlennek tart a kortárs képzőművészeti intézményrendszer megújításához. Tagjaink a hazai képzőművészeti élet különböző szintjein – múzeumokban, galériákban, független szervezetekben, oktatási intézményekben – dolgoznak, ezáltal rálátásuk van a rendszer egészére.
Ezt a szöveget egy szakmai és kultúrpolitikai párbeszéd-kezdeményezésnek szánjuk. Az AICA szakmai kompetenciáját és tagságának tudását egy új kulturális politika és intézményi struktúra közös kialakításához ajánlja fel, és partner kíván lenni annak kidolgozásában.
A következő lépéseket tartjuk szükségesnek:
Önálló, szakmai alapon működő kulturális minisztérium létrehozását, amely képes stratégiai szinten koordinálni a kulturális szektort, és amely az ún. „arm’s length” elven alapul: a politikai döntéshozó meghatározza a kereteket, de a tartalmi döntések független szakmai testületekre hárulnak. A minisztérium egyik legfontosabb feladata a TAO-rendszer kiterjesztése a kulturális szektor egészére, valamint a magánszemélyek és vállalatok kulturális célú adójóváírási lehetőségeinek átfogó felülvizsgálata.
A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) reformját: a döntéshozatalban növelni kell a független szakmai szereplők arányát, a pályázati rendszert átláthatóbbá és kiszámíthatóbbá kell tenni, és lehetővé kell tenni a többéves működési támogatásokat – különösen a fiatal alkotók és kisebb szervezetek számára.
A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) szerepének érdemi mérséklését: az MMA alkotmányos státuszának felülvizsgálata és az oda összpontosított pénzügyi források és infrastruktúra újraelosztása szükséges. A jelenleg az MMA kezelésében lévő kiállítóhelyek – mindenekelőtt a Műcsarnok – kerüljenek ki az MMA fennhatósága alól, és igazgatásukról a minisztérium döntsön pályázati úton, amelyet független szakmai grémium bírál el.
Az állami művészeti vagyon és ösztöndíjrendszer visszaszerzését demokratikus kontroll alá: az összes állami alkotóház, a Derkovits-, Pécsi- és Kállai-ösztöndíj, valamint az egyéb művészeti források elosztása jelenleg olyan szervezeten keresztül történik, amely részvénytársasági formában, átláthatóság és demokratikus ellenőrzés nélkül működik. Állami közpénzek ilyen struktúrában való kezelése összeegyeztethetetlen a demokratikus normákkal.
A művészettörténet oktatás visszaállítását a Nemzeti Alaptantervbe: a 2024-ben kivett tantárgy visszahelyezése a tantervbe, az oktatás minden szintjén a kritikai gondolkodás alapfeltétele.
Az AICA kész részt venni a részletes szakpolitikai javaslatok kidolgozásában, a már zajló szakmai egyeztetési folyamatokkal összehangoltan.
Az AICA Magyar Tagozatának elnöksége részletes állásfoglalást készített a kortárs képzőművészeti intézményrendszer fejlesztéséről. A teljes szöveg az alábbi linken olvasható.
Budapest, 2026. április 20.
Az AICA Magyar Tagozatának Elnöksége
Don Tamás, Balázs Kata, Nagy Edina, Sárai Vanda, Török Krisztián Gábor
Borítóképek:
Kisspál Szabolcs akciója a Kívül tágas projekt keretein belül a Műcsarnoknál. Fotó: Bartha Máte, 2013. november 21.
Tisza győzelem. Fotó: Csoszó Gabriella / FreeDoc, 2026. 04. 12.
