Célom azt bizonyítani, hogy a diktatórikus, transzhumán elnyomás olyan módon képes megjelenni a videójátékban, amelyben a társadalom mellett a test is áldozatául esik az autoriter hatalomnak. Vagyis létrejön egy olyan redukciós folyamat, ahol a diktatorikus hatalom nem a test fejlesztésében, hanem a test kisajátításában látja a lehetőséget pozíciójának megszilárdítására. Ez a hatalommegszilárdítás pedig végső soron ideológiabefagyasztást eredményez. Ahhoz, hogy e folyamatok átláthatóak legyenek, elengedhetetlen a videójátékot megelőző asztali szerepjátékának cselekménybeli hátterét és a játékban lévő gigacégek működését ismertetni.
A Cyberpunk franchise történelmi vonatkoztatása – az NUSA metamorfózisa
A Cyberpunk sorozat alternatív valóságában a hidegháborút követően az Új Amerikai Egyesült Államok (NUSA) szertefoszlik1, a gazdasági állapota eléri a teljes összeomlást. A Gang of Four nevezetű, befolyásos nagytőkésekből álló politikai szervezet a válság káoszát kihasználva szakít a demokráciával, így a saját cselszövéseiket támogatva, Washington D.C. városán kívül az általános jólét ellehetlenül, tehát korrupció, hajléktalanság és munkanélküliség tarolja le az NUSA államait. Ez a radikalizált környezet olyan felkeléseknek a következménye, amik egy évtizedekig elhúzódó belföldi vérontáshoz vezetnek.
A második közép-amerikai háború idején a Gang of Four banda népszerűsége csökken, mivel fény derül a háború igazi motivációjára: a féktelen terjeszkedéspolitikára. E külpolitikai törekvés kudarca miatt a feloszlásuk elkerülhetetlenné válik. Habár a kormányváltás új reményt jelent az új-amerikai polgárok számára, a demokrácia visszaállítása sikertelennek bizonyul. A 2020-as évektől fellépő elnök, Elizabeth Kress, egy mindenre kiterjedő diktatúrát épít fel, miközben a politikai szférába bevonja a techóriások hatalmi játékát is, mert politikai karrierje előtt Kress a Militech hadászattal foglalkozó világcég vezetőjeként munkálkodott. A hadsereg központi szerepe miatt az NUSA katonasága egy föderalizmus érdekeit védő szervezetté alakul, így az NUSA totalitarizmusa letagadhatatlan lett.
A techóriások dekonstrukciója
A romokban heverő NUSA felfoghatatlan veszteségei – mint a százmilliós nagyságrendűre becsült emberáldozat és a visszafordíthatatlan környezeti pusztítás – megfelelő gazdasági és hatalmi játszóteret biztosítanak az olyan mamutvállalatok számára is, mint az Arasaka. Így kialakulhatnak az új-amerikai a földön nagyvárosi kerületeket befoglaló gyárak és monopóliumrendszerek. Ahogy Mikhail Agursky Szovjet kommunizmus, orosz nacionalizmus című írásában is olvasható,
„a kommunizmus már régóta politikai filozófiába csapott át, amely elsősorban azt tanította, hogy milyen eszközökkel lehet kihasználni, sőt akár provokálni a válságot, s így hasznot húzni az általános frusztrációból”.2
A játékban szereplő vállalatok a kommunizmushoz hasonlóan, kihasználva a népelégedetlenséget és a gazdasági összeomlást sikeresen kolonizálják az NUSA gazdasági szféráit. A játékbeli cégek kinevelik vállalkozói oligarchiáikat, ezzel egy sajátos rendszer jön létre, a „cég-nacionalizmus”. Innentől fogva a szociális és gazdasági értékeket a céges hatalmak határozzák meg.
Habár ezek a belterjes cégek időről időre egymásnak feszülnek, valójában mind ugyanazt a célt követik: egyazon ideológiának csupán kaleidoszkóp-szerű variációi. A kommunista elnyomás új értelemben jelenik meg a játékban: több elszigetelődött csúcshatalom márkanevek mögé rejtőzve igyekszik megszüntetni a hatalommegosztást, hogy végül csak egyetlen csúcscég uralkodjon.
A cégek kommunikációs tűzfalainak köszönhetően egy olyan steril látszat mögé bújnak, ahol az agresszív hatalmi élcelődések láthatatlanul az irodákban maradnak. A játékbeli gigacégek humanitárius értékekhez való hozzáállása egy olyan romlott, profitorientált rendszerről tanúskodnak, ahol a központosítottság nemcsak a hatalom hierarchikus felépítésében jelenik meg, hanem a városszerkezetben is, például a városközpontokat leuraló felhőkarcolókban. Ezek az épületkomplexumok rengeteg munkalehetőség teremtésével orvosolhatnák a gazdasági válságot, azonban a munkakörülmények nem kielégítőek. A mélyen hierarchikus központokban olyan dolgozói rétegek alakulnak ki, amelyek között az előrehaladási lehetőségek korlátozottak. A céges váz felső harmadában az ember inkább rivális, mint munkatárs, a korrupció mint problémamegoldási módszer alapvetővé válik, és a hatalmi szerepek megváltoztathatatlanok. Mark Fisher a Kapitalista Realizmus c. művében Michael Mann Szemtől szemben című ’95-ös filmjéről értekezik. Ebben látható, hogy a filmbéli McCauley bandája számára az emberi kötelékek összeegyeztethetetlenek a bűnözői életvitelükkel:
„jól tudják, hogy megállapodásaik ideiglenesek és formálisak, hogy csupán cserélhető elemei egy gépezetnek, hogy nincsenek garanciák, hogy semmi sem tart örökké”.3
A játékbeli techóriások működése egy ilyen „darálógépezetként” értelmezhető: öltönybe bújtatott, vállalkozónak álcázott bandák bűncselekedeteinek otthona, ahol a környezet kiszipolyozására mindig van fedőtörténet. A dolgozók dehumanizációja és minden kisebb cég felemésztése bizonyítja, hogy a játékban szereplő gigacégek soha nem az embereket szolgálták.
Transzhumán diktatúra – az Arasaka cég-ideológiájának rögzítése
A kortárs videójátékok sajátossága, hogy a játékbeli interaktivitásban multi- vagy nonlineáris hiperepika valósul meg.4 Azaz a játékos képes a történet folyamán hozott döntéseivel a szerteágazó cselekmény végkifejletét befolyásolni. A Cyberpunk 2077 esetében hat különböző befejezés választható. Ezek közül az egyik a transzhumán diktatúra bevezetése az Arasaka cég hatalmának megszilárdításával. A mamutvállalat egy sorsfordító technológiával rendelkezik: a Relic nevű biochippel, amely alkalmas a „Mind Uploading”-ra. Ennek során egy élő vagy halott személy tudatának minden szegletét feltöltik a biochipre, hogy az később egy új hordozóban tovább éljen. Az Arasaka ezt a tudatátviteli technológiát a vállalat korábban elhunyt vezetője, Saburo Arasaka esetében alkalmazta először élesben, miután fia a cég normáit megszegve vette át a vezérigazgatói posztot. Lázadása következményeként – tudatát eltávolítva – át kellett adnia testét az apja számára, aki ezáltal a korábbi teljhatalmát visszanyerve folytathatta uralkodását.
Janina Loh a Trans- und Posthumanismus zur Einführung című kötetében a transzhumanizmus politikai hatáskörét is taglalja. Loh úgy értekezik a radikális élettartamnyújtásról , hogy ha az emberiség problémainak megoldása érdekében egyes tudományos és politikai környezetben dolgozó, felhatalmazott személyek életét meghosszabbítjuk, az örökkévalóságig tartó, zsarnoki következményekkel is járhat.5
Az Arasaka egy olyan vállalkozói birodalmat épített fel, ahol a kudarc nem opció. A természetes generációváltást kikerülve, egy olyan kiskaput nyit fel a Relic, ami a cégideológia tévedhetetlenségét okozza. Az Arasaka család transzhumán zsarnoksága a cégideológia befagyasztásaként értelmezhető, mely teljesen szembe megy azzal a valós történelmi tapasztalattal, ahogy az ideológiák evolúciója alakul az idő során. Meglátásom szerint a kommunizmus esetében is minden generációváltáskor elkerülhetetlen az entrópia, így a vezetők folyamatos cseréjével, valamint a külső politikai és társadalmi hatások miatt az eszmék értékrendje is átrendeződik. Tehát a hosszú évtizedek alatt lassú átalakulás következik be a leninizmustól egészen az eurokommunizmusig. Azzal, hogy a Relic mint technológia elérhető, az Arasaka család az entrópia természetes folyamatát kivégezve megszilárdítja ideológiáját. Amíg Saburo Arasaka, a családfő eredeti testét birtokolja, addig a leszármazott csupán betöltetlen hordozóként, rajzó intelligenciaként funkcionál. Egy redukált entitás, ami csak azért született, hogy felszámolja tudatát és átadja korporalitását a cégideológia fennmaradásának érdekében.
Testredukció és a test terjeszkedéspolitikája
Loh másik nézete szerint a transzhumanista gondolkodók egyik gyengepontja a társadalmiság transzhumán megragadása: az emberfejlesztéseket követő politikai és társadalmi következmények érintetlenül maradnak.6 Ennek ellentmondva a Cyberpunk 2077 a transzhumán társadalmiság egy olyan autoriter társadalom lehetőségét vetíti előre, ahol a testmodifikáció a játékbeli mamutcégek által manipulált rosszindulatú testredukciós folyamataként értelmezendő, nem pedig a Loh szerinti klasszikus reneszánsz-humanista és felvilágosodáskori „emberfejlesztés” (Bildung) hagyományának folytatásaként.7
A techóriások hataloméhsége elérte a szélső határértékét: a testiség a terjeszkedéspolitika új lehetőségeként tárulkozik fel. A testredukcióban az implantátumok által a test átalakul egy olyan masszává, aminek „fejlesztése” során a természetes szövetmennyiséget véglegesen ritkítva, egészséges testrészek eltávolításával új, céges krómtestrészeket helyeznek el. Azzal, hogy a techóriások testbe beépíthető, márkás alkatrészeket gyártanak, a vásárló tudattalanul alárendelődik a mamutcégeknek: ha a vásárló egy Arasaka feliratú acélkarral rendelkezik, a testi autonómiát felváltja a testi terméklét. Az egyén termékké válásával olyan körforgás keletkezik, amelyben az elavultság következtében a krómtestrészek folyamatos cserét igényelnek, hiszen a cégek állandó piaci diktálása határozza meg a króm aktualitását. Vagyis abban az esetben, ha az említett Arasaka acélkar karbantartása lehetetlenné válik ócska mivolta miatt, a króm eltávolításával visszafordíthatatlan testredukció lép érvénybe. A „Mensch x.0”8 valójában egy üres nem-test, csupán egy traumát hordozó csonk marad az eltávolított technológia helyén.
Elkerülhetetlen a folyamatos kiútkeresés egy olyan állapotban, ahol a cég mint uralkodó erő terjeszkedése behatol minden létezőbe, a polgári közéletben rejlő bizonytalanság örökérvényű, és a saját élet fölötti uralom egyedül a lázadásban teljesedik ki. A felaprózódott középosztály – áldozatául esve a mamutcégek hatalmának –, a radikalizmusban találja meg az otthonát: krómfüggőség és erőszak, egy személyre szabott pokol, ahol a létezés a techóriások kínálta látszólagos választási lehetőségektől függ.
