Cseh Dániel, Home Delux, Quarantine Edit című festménye a jólétben megélt melankólia faliszőnyege. Az otthon részletei szabadon lebegnek a feszítetlen vásznon. Perspektívák ütköznek, nincs keret, nincs hierarchia. Tekintetünk szabadon kószál a részletek között. A kép dekoratív és színes világával elsőre zavarba ejtő. A kígyószerűen egymást követő elemek azonban végigvezetnek a lakáson: az erkélytől, a nappalin és a hálószobán át a konyhába. Az útvonal tetszetős, de a szobák nem mondanak el történetet, nem narratívak.
A lakás üres és díszletszerű, két figura osztozik rajta: egyikük az erkélyen ül, míg a másik gondolataiba mélyedve a szobában eszik. Mindketten elzárkóznak tőlünk és egymástól is. Az evő a maga világába fordul, elmélyed mindennapos tevékenységében. A másik alak a távolba mered, nézelődni valót keres. A kép ambivalens érzéseket kelt, az idill és nyugalom mellett megsejtünk valami kimondatlant, ami talán a két figura közötti szoba ürességében feszül.
Nagyon tetszik, ahogy Cseh aktualizálja a képet a Quarantine Edit kiegészítéssel és áldását adja, hogy mi ezt az ürességet megtöltsük 2020 nyomasztó tapasztalataival. Ez a visszahúzódás, a bezárkózás, a távolságtartás mindenki számára meghatározó élmény. A személyes tereink összeszűkültek, a mindennapi dolgok új jelentéseket kaptak. (Korábban az Instagramra Home Delux, Vacation on a Dime (Filléres vakáció) címmel töltötte fel, ami általánosabb témák felé tereli az értelmezést.)
A kép színei és a megtört perspektíva David Hockney munkáit is eszembe juttatják. Hockney Cseh Dánielhez hasonlóan sokat kísérletezett különféle perspektívák egy képben való ütköztetésével. Ilyen munkák például az 1980ban készült Mullholland Drive: The Road to the Studio vagy a Nichols Canyon. Hockney a stúdióból hazaúton töprengett el, hogyan ábrázolhatná egy képben az egész tájat, úgy, ahogy az autóból látja. Számára is a szemlélődés, a tekintet barangolása a lényeges.
A megszokott terek a karantén alatt nyomasztóvá válnak. Érdektelenné és unalmassá. A tekintetünk kalandozik, de semmi izgalmasba nem ütközik bele. A néző ugyanúgy vár valamire, mint a festett figurák. Cseh Dániel képén nem a lakás a lényeg, a bútorok vagy az alakok, hanem a szemlélődésünk. A frusztráció, amit a bezártság kelt. A falakra való ráeszmélés.
