Miért kezdtél el művészettel foglalkozni?
Nincs külön oka, mindig is természetes volt számomra, hogy vizuális módon fejezzem ki magam. Tervezőgrafika szakon végeztem a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, így az időm nagy részében alkalmazott grafikai és illusztratív munkákkal foglalkozom. A teljesen elvárás mentes rajzolás és festés pedig az, amivel kicsit kikapcsolom magam ebből a viszonyrendszerből, tudok csak magamra fókuszálni.

Aktuálisan mi foglalkoztat leginkább?

Az utóbbi fél év nagyon kimerítő volt a diploma és mellette a teljes munkaidős állás miatt, így nagyon kevés időm maradt festeni. Azt érzem most ez foglalkoztat leginkább, s bár még nincs kialakult ritmusom, már most rengeteg ötletem van, amit alig várok, hogy megfesthessek.

Hogyan kezdesz bele egy alkotásba? Kötődik valamilyen rituálé a kreatív munkához?

Nálam ez általában egészen spontán történik, amikor éppen időm van rá. Általában minél több kötelező feladat terhét érzem magamon, annál inkább szeretnék helyette rajzolni vagy festeni. Ezzel sokszor fel is borítom a napi ritmust, mert leülök rajzolni valamit, amivel aztán eltelik a fél nap. A jövőben szeretnék ennél eggyel következetesebb módon alkotni, szerintem egy saját műterem sokat segíthet az ilyen személyes szokások kialakításában.

Ki- és mi inspirál?

Alapvetően nem vagyok az a rajongó típus, inkább irodalmi hangulatok, művészeti áramlatok, vizuális trendek mentén tájékozódom, nem egy-egy személyhez vagy stúdióhoz kötődik mikor inspirációt gyűjtök. A teljesség igénye nélkül: a dél-amerikai modern irodalmat, a mágikus realizmust (itt hazai szempontból Gion Nándort is megemlíteném), a sodró erejű kedvenc nagyregényeimet (Nádas Péter munkássága) mindig olyan biztos pontoknak tekintem ahol szívesen elkalandozom, ha inspirálódni szeretnék.

Hogyan jelenik meg a queer esztétika a munkáidban?

Mind az illusztrációkban, mind a festményeimben hangsúlyos szerep jut a leszbikus szerelem és intimitás ábrázolásának. Szerintem a heteronormatív vizuális narratívák, a tárgyiasítás és a pornókultúra mind szerepet játszanak abban, hogy a leszbikus szerelmet ábrázoló képi sémák jelentős része fetisizált és szexualizált. Ez a male gaze-el átitatott formanyelv nem csak hiteltelen reprezentációja a meleg nőknek, de nagyon toxikus is, ha azt vesszük, hogy az embernek mennyire fontos és milyen alapvető igénye van arra, hogy reprezentálva érezze magát, a saját szexuális kisebbségét. Számomra a queer esztétika azt jelenti az alkotásban, hogy olyan vizuális narratívákat hozok létre, amik szembemennek ezekkel a képi sémákkal, úgy, hogy egy saját, atmoszférikus és intim közeget teremtenek, amihez leszbikusként sokkal könnyebb kapcsolódni. Nem egyszer érkezett már hozzám olyan üzenet a világ egy-egy pontjáról, hogy a képeim segítettek valakinek coming out-olni a család előtt, vagy hogy fontos szerepet játszottak valakinek a saját nemi identitásához való kötődés kialakításában.

Tudnál ajánlani olyan alkotásokat, filmeket, sorozatokat, amelyek szerinted jól reprezentálják a queer közösséget vagy esztétikát?

Az instagram oldalamon (Azzurro Velluto) van egy külön highlight, ahol queer tematikában alkotó művészeket gyűjtök, ezt szívesen ajánlom mindenkinek! Friss élményként pedig a Budapest Pride keretében megrendezett BiztonságosTér kiállítást szeretném példaként hozni, ahol Gábriel Nórával közösen kerestünk fel olyan hazai alkotókat, akik a művészetükben reflektálnak LGBTQI+ témákra.

Mi okozza a legnagyobb kihívást az alkotás során?

Bárcsak több időm lenne ezzel foglalkozni! Szerencsére ez a kihívás legyőzhető, de jelenleg ezt érzem a legnagyobb akadálynak. Természetesen – hogy ne csak ilyen banális példával éljek – az aktuálpolitikai színtéren játszódó csaták engem is nagyon megviselnek, sokszor érzem reménytelennek itthon a helyzetem, az alkotást, és gondolom úgy, hogy egy befogadóbb európai országban kevesebb nehézség lenne.

Szerinted mi adja egy mű értékét?

Friss esztétika államvizsga után elég nehéznek érzem ezt a kérdést. Sokféle perspektívából meg lehet közelíteni ezt a témát, még a szubjektív szűrőn belül is. Szerintem ha egy alkotás elindít bármilyen gondolatot, érzést, motivációt, az már nagyon szuper – másik oldalról pedig, ha közelebb kerül közben magához az alkotó, annak az önreflexív útnak az értéke szinte biztosan átszüremlik a létrehozott művön is.

Mit tanácsolnál egy pályakezdő illusztrátornak, művésznek?

Szerintem nagyon fontos kísérletezni, sokféle médiumot és anyagot kipróbálni. A másik tanács az a belső hang és motiváció keresése, önismeret, türelem, ami a kezdeti szakaszban sokszor újraírja majd az éppen alakuló vizuális vagy stiláris koherenciát – én legalábbis sokáig féltem ettől, de pár év után visszatekintve nagyon örülök neki, hogy úgy alakítom a stílusom, hogy közben sose tudnám és nem is szeretném formailag behatárolni.

Van olyan médium vagy technika, amit még nem próbáltál, de nagyon érdekel?

Igen, nagyon szeretnék kerámiával foglalkozni a jövőben! Főleg a nerikomi technika érdekel, de a mázazás a grafika határterületein is szeretnék majd tevékenykedni.

Ha nem művészettel foglalkoznál, akkor?

Akkor nagy valószínűséggel pedagógus, lovasterapeuta vagy meseterapeuta lennék, mert ezek a foglalkozások nagyon közel állnak hozzám, és nem kizárt hogy a jövőben fogok ilyen irányban tovább tanulni.

+1 Melyik a legszemélyesebb alkotásod?

Van egy kacsás festményem, amit vissza kellett kérnem a DinDin Galériából, mert annyira hiányzott, hogy muszáj volt hazahoznom. 🙂 Jelenleg ebben a galériában érhetőek el a festményeim.

A Budapest Pride Fesztiválhoz kapcsolódva a Képző.art aktuális témája a queer művészet. Queer alkotók és művek bemutatásával reflektálunk a queer art helyzetére a hazai és a nemzetközi színtéren.