Valencia centrumától nem messze, egy kis utcában található a Fantastik Lab nevű artist-run space, amelyet a helyi kezdő képző- és performanszművészek a „lehetőségek tereként” emlegetnek. A fiatal művészek számára az egyetem után ez a hely képviseli az első ugródeszkát az intézményrendszer felé. Ugyanakkor nem csupán kiállításoknak és performanszoknak ad helyet a Lab, hanem könyvbemutatóknak, koncerteknek, és különböző előadásoknak is, ami a hely nyitottságát és sokszínűségét tükrözi. Az ott töltött rezidens hónapjaim alatt sikerült megszervezni a találkozót a Fantastik Lab vezetői (Christina Ghetti képzőművész, Elia Torrecilla performanszművész, Celinda Ojeda González performanszművész és Mariela Yabo terapeuta) társaságában. Ők négyen szervezik a Lab-ot, velük beszélgettünk a szerepükről a hely működését illetően, a preferenciáikról, illetve arról, hogy milyen finanszírozási lehetőségek vannak egy ilyen, már-már fúziós tér fenntartására.

Hogyan kezdődött a Fantastik Lab története, hogyan találkoztatok?

Cristina Ghetti: Először Dani, a hely tulajdonosa ajánlotta fel nekem a helyet. Említette, hogy van egy kiadó, két helyiségből álló tér, ami ideális lehet műteremnek, vagy műhelynek több ember számára. Elia és én már ismertük egymást régebbről, ugyanis No(Dos)3 néven dolgoztunk együtt, és szükségünk volt egy műhelyre, ezt a teret pedig ideálisnak tartottuk. Arra gondoltunk, hogy megosztjuk műhelyként, és több embert bevonunk a költséghatékonyság kedvéért. Viszont hatalmas volt kettőnknek, majd hármunknak, aztán pedig jött az ötlet, hogy mi lenne, ha megnyitnánk a helyet a nagyközönségnek, és meghívnánk más, akár külföldi művészeket is, hogy dolgozzanak ebben a térben.

Celinda Ojeda González: Én Elia révén kerültem be a csapatba, ugyanis 2023 szeptemberében találkoztunk először Eleonore Ozanne performansz-eseménysorozatán. Majd egy idő után említette, hogy keresnek még egy művészt a térbe, ami már akkorra Fantastik Labbá vált. Majd ahogy tovább mesélt a helyről, egyre inkább megtetszett ez a fajta működés, így elhatároztam, hogy én is csatlakozok a Fantastik Lab szervezői és fenntartói közé, találkozásunkat követően 2 hónappal később.

Milyen teret kerestetek a Fantastik Lab alapításához? Milyen szempontok vezettek az alapításkor?

Cristina: Az én fejemben ez úgy él, hogy nem igazán kerestünk helyet, hanem sokkal inkább a hely talált meg minket egy nagyon szerencsés pillanatban, pont a világjárvány kellős közepén. 

Elia Torrecilla: Amikor ránk talált, egyből tudtuk, hogy ez lesz a mi helyünk. Ahogy már említettük, a kezdettől fogva arra törekedtünk, hogy megosszuk a teret másokkal is, és hogy megnyissuk a közönség felé.

Mindannyian művészek vagytok, de ebben a térben inkább igazgatóként, kurátorként, szervezőként vagytok jelen. Hogyan tudnátok meghatározni a szerepeteket a Fantastikban? 

Cristina: A szerepeink képlékenyek, koordinátorként, kurátorként és művészként is működünk, lényegében a pillanattól függően. Ezek a szerepek természetesen folyamatos áramlásban vannak. Azt hiszem, az egész csapat nagyon természetesen és rugalmasan kezeli az adott helyzeteket, hiszen minden program más jellegű szerepkört kíván meg tőlünk, nekünk pedig mindig az adott helyzethez kell igazodnunk. Megesik, hogy egy adott művész kurátori segítséget kér, viszont van amikor szimplán a helyszínen kell segítenünk az installálásnál vagy a cateringben. 

Celinda: Ahogy Christina is leírta, a szerepek eléggé horizontálisan és organikusan szerveződnek, bár vannak bizonyos konkrét hétköznapi feladatok, amelyekkel mindegyikünk foglalkozik. Mint például a számlák befizetése, a kapcsolattartás, vagy a jövő évi kiállításbeosztás megszervezése, és mindezek mellé társul egyfajta „randomizált” szerepkör, amit pedig maga az esemény alakít.

Elia: A szerepeink változóak és rugalmasak. Ahogy mondod, egyszerre vagyunk művészek, menedzserek, szervezők és kurátorok, ami esetünkben azt jelenti, hogy maguk az események is hibridek, hibrid művészeti gyakorlatokon alapulnak.

Például vannak olyan alkalmak vagy projektek amikor egy művész egy másik művészperszónává válik, vagy önmaga kurátora és menedzsere, vagy egy performansz esetén önmaga rendezője lesz, szóval ezek a hibrid események is hibrid szerepköröket kívánnak meg tőlünk házigazdaként.

Hogyan és milyen módon működtök együtt, hogyan osztjátok meg a feladatokat, van-e köztetek bármilyen hierarchia, vagy teljesen egyenrangúak vagytok? 

Cristina: Nincs közöttünk hierarchia, minden a csapat együttműködésével és támogatásával történik. Próbáljuk a lehető legdemokratikusabban meghozni a helyet érintő döntéseket és felosztani az ezzel járó feladatokat. Rendszeresen tartunk meetingeket, ahol teljes mértékben közösen döntünk a feladatokról, adott projektek elfogadásáról. Mivel mi magunk is művészeti praxist folytatunk, és emiatt sokszor elutazunk Valenciából, emiatt a hely üzemeltetése sokszor attól függ, hogy mennyire vagyunk elérhetőek. De többnyire rotációs alapon fedezzük az igényeket és a teendőket.

Mi volt a Fantastik Lab fő célja a kezdetekben, és milyen kulturális szerepet tölt be jelenleg? 

Cristina: Kezdettől fogva egy horizontálisan nyitott térként képzeltük el, a kultúra és a művészeti gyakorlatok megosztásának helyeként, az ötletek és művészeti gyakorlatok tárházaként. Nyitottak vagyunk azokra a javaslatokra, amelyek tükrözik a kort, amelyben élünk.

Pont ezért is vagyunk nyitottak kollaborációkra, szervezünk performanszeseményeket és könyvbemutatókat, koncerteket a kiállítások mellett. Szeretnénk egy bázist képezni a képző- és előadóművészeknek egyaránt. Jelenleg még egy kis artist-run space vagyunk, ami organikus módon egyre ismertebbé válik.

Milyen alapon döntitek el, hogy milyen kiállításokat szerveztek, és van-e preferenciátok a téma vagy a médium tekintetében?

Elia: A Fantastik Labban igyekszünk nyitottak és rugalmasak lenni. Már a kezdetektől fogva eldőlt, hogy a kurátori vonal nem lesz merev, hanem azt szeretnénk, ha az adott környezeti vagy társadalmi kontextus és a jövő generálná az irányt.

Szerintünk egy szigorú kurátori vonal rögzítése során rengeteg olyan javaslatot kellene kihagynunk, amelyeket alapvetően nem akarnánk elvetni. Ez azt is jelentené, hogy egy kaleidoszkópszerű és összetett valóságnak csak egy szeletére összpontosítanánk a nagy egész helyett.

Cristina: A kiállítások szervezése egyrészt meghívásos alapon, másrészt az eddig beérkezett javaslatok kiválasztásával és rendszerezésével történt. Eddig szerencsés módon a legtöbb projektnek helyet tudtunk biztosítani, de mivel az utóbbi években egyre több kiállításterv és javaslat érkezett be, a projektek többségének a befogadása egyre nehezebbé vált, hiszen a Lab ideje is limitált. Ezért a következő évben szeretnénk felállítani egy szakmai zsűrit, hogy ki tudjuk választani az beérkező projektek közül azokat, amelyeket támogatni szeretnénk az infrastruktúránkkal.

Ami a preferenciáinkat illeti, azt hiszem, inkább folyamaton alapuló munkákat vagy projekteket keresünk, vagy olyan terveket, amelyek a galériák tereiből kiszorulnak, mint például helyspecifikus vagy efemer alkotások.

A programotok nagyon sokrétű: rezidenciaprogramok, csereprogramok partnerintézményekkel, kiállítások, performansz-rendezvények, filmklub, koncertek stb. és mindezek mellett még saját műtermek is rendelkezésre állnak. Van-e fix menetrendetek, vagy hogyan sikerül fenntartani ennyi funkciót ugyanazon a téren belül?

Celinda: Egy fix nyitvatartási idő betartását különböző okokból nem engedhetjük meg magunknak, ezért többnyire a rendezvényekre nyitunk ki. Igyekszünk kialakítani egy rendszeres nyitvatartási időt, bár ez nem mindig lehetséges.

Cristina: Nincs fix menetrendünk; ennyire színes skálán ezt nehezen is lehetne létrehozni. Mindannyiunknak van a Lab igazgatása mellett munkája, illetve művészeti praxisa, ami szintén megnehezíti a fix menetrend kialakítását. Általában ahol csak tudunk, időt találunk arra, hogy jelen legyünk, viszont a saját művészeti karrierünk folytonos változása (külföldi kiállítások, utazás, stb.) a Fantastik Labra szánt időt folyamatosan módosítja. Mivel a saját időbeosztásunk is változik, a Lab programtáblázata is változatos lesz. Ugyanakkor együttműködünk olyan művészekkel, akik saját projektjeikkel vesznek részt nálunk, és ők általában saját időbeosztásukat irányítják. Emellett az ösztöndíjasok, akik szakmai gyakorlatra érkeznek, szintén fontos támogatást nyújtanak számunkra, például a nyitvatartásban, szövegek fordításában vagy posztok írásában.

Elia: Ugyanakkor, ha valaki rendezvényen kívül szeretné meglátogatni a teret, megpróbáljuk megszervezni, hogy kinyissuk az ajtókat. Na meg persze a rezidens művészeink vagy akár mi is használjuk a helyet, és akkor egyaránt a galériatér is nyitva van.

Hogyan és miként tartjátok fent a Fantastik Labot, és vannak-e speciális támogatások a spanyolországi nonprofit helyszínek számára?

Cristina: A Fantastik Labot teljes egészében a mi hozzájárulásunkból finanszírozzuk. Sajnos az ehhez hasonló jellegű, hibrid, non-profit terek számára szinte semmilyen támogatás nem létezik, amit valamilyen szinten a politika pillanatnyi állapota is befolyásol.

Emiatt külső segítség vagy támogatás szempontjából kiszolgáltatott helyzetben vagyunk.

Elia: Ami egy előnye is a helynek, ugyanis a Fantastik Lab egy független, teljes mértékben saját maga által irányítva tud működni.

A Fantastik Lab egy olyan tér, amely tele van lehetőségekkel mind a kezdő, mind a tapasztalt művészek számára, így egyre fontosabb szerepet játszik Valencia kulturális életében. Van-e hasonló hely vagy együttműködő intézmény Valenciában, amellyel együtt tudtok dolgozni?

Cristina: Úgy gondolom, hogy az egyetemek közül mind az UPV (Universitat Politécnica de Valencia) képzőművészeti kara, mind az UMH (Universitas Miguel Hernández) alteai művészeti kara támogat minket tartalommal, projektekkel és szponzorációval. Hasonló független terekkel még nem működtünk együtt, így ilyen jellegű tapasztalattal még nem rendelkezünk, de abszolút nyitottak vagyunk a kollaborációra.

Elia: Vannak nagyon érdekes terek, amelyekkel fokozatosan szeretnénk találkozókat és párbeszédeket kezdeményezni, de egyelőre még csak művészeti egyesületekkel való kollaborációban van tapasztalatunk. 

Mik a hosszú távú terveitek a jövőre nézve, hogyan képzelitek el a hely működését néhány év múlva, milyen célokat tűztetek ki magatok elé, mit szeretnétek elérni?

Cristina: A Fantastik Lab már a működéséből kifolyólag is árulkodik a fontosságáról. Egyre több ember tud a létezéséről és az emberek reakciójából kiindulva egyre inkább biztosak vagyunk abban, hogy egyre fontosabb darabja lesz a valenciai művészeti életnek. Óriási felelősséget érzünk abban, hogy tökéletesítsük és gördülékenyebbé tegyük a jelenlétünket. Azt hiszem, mindannyiunk mély vágya, hogy a struktúránk szilárddá váljon, amihez anyagi támogatásra van szükségünk, illetve természetesen több időre, amit a térnek szentelhetünk.

Ami viszont a rövidtávú célokat illeti, szeretnénk létrehozni egy leltárat minden műtárgyról és kiállításról, amely a térben megvalósul, illetve megvalósult. A hely gyűjteménye egyre csak növekszik, mert az alkotóktól egy kis méretű műtárgyat kérünk a kiállítási lehetőségért cserébe. Az egyik cél egy katalógus létrehozása lenne, ami minden projektet tartalmaz, és amelyek rövid történetünket alkotják. Az első kiállítások fontos alapkövei annak, ami itt és most történik a kultúra területén. Reméljük, hogy ezeket a célokat teljesíteni tudjuk, és továbbra is jelen tudunk lenni. Illetve szeretnénk meghirdetni az első open call-unkat, ahova várjuk a változatos pályamunkákat.

Elia: Számomra a cél továbbra is az, hogy teljes szabadságban működjünk, és továbbra is rugalmas térként létezni, ahol az emberek megoszthatják ötleteiket és javaslataikkal színesíthetik a teret.