Balogh Bökény & Merényi Márton
Feltárás
Az installáció a pincerendszer tulajdonságaira, a zártságra és a sötétségre épít. A nagy földalatti teret a fény és az ablak fordított viszonya emeli ki, amelyet a látogató a rendelkezésére álló fényforrással, árnyjátékkal tud életre kelteni.

Biró Tádé, Pattantyús Bálint és Péter Attila
Hiányos létra (2026)
A repetitív, mantra-szerű szövegre épülő munka a„Bennem van a létra! Benned a létra!” kijelentés folyamatos ismétlésével az emelkedés, az átjárás vagy a fejlődés lehetőségét hordozza, miközben az ismétlés intenzitása performatív, szinte kántáló jelleget kölcsönöz.
Te felmásznál ezen a létrán?

Florian Alacs
MANHUNT (2026)
A Manhunt multimédiás projekt: rövidfilm és performansz egyben, amelyeket egyszerre kell nézni. Az előadást a Z generáció háborútól és a militarizációtól való félelme, és a félelemkeltő propaganda kampányok hatékonysága inspirálta.

girlscanscan kollektíva (Kammermann Lilla, Szilágyi Emese)
Tripping on Kőbánya (2026)
A girls can scan egy kutatásalapú kritikai praxis, amely feminista megközelítéssel a 20. és 21. századi közép- és kelet-európai építészeti örökséggel foglalkozik. A Tripping on Kőbánya két projektet köt össze: egyfelől a Tripping on Modernist Monuments kutatással Kőbánya történetét és épített örökségét vesszük górcső alá, valamint szkennelünk. A Kőbánya története diapozitív-sorozat 1873-tól 1983-ig öleli fel a kerület múltját, amelyet Bíró Ferenc ötlete alapján dr. Létay Miklós állított össze, és 1984-ben a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár adott ki.

Herczeg Tamás
Vándor (2026)
Herczeg Tamás Vándor című, 2026-ban készült térinstallációja egy bizonytalanul megragadható jelenlét emlékét idézi meg. Nem test és nem forma, inkább egy felvillanó érzet, amely szálak formájában rajzolódik ki a térben. Ezek a szálak keresik egymást, elindulnak, megállnak, eltűnnek, majd újra felbukkannak, mintha csupán ideiglenesen találnának helyet. A munka a jelenlét és az emlékezet határán egyensúlyoz: nem tudni, amit látunk, az még történés vagy már emlék. A fény változó intenzitással létezik, hol felerősödik, hol szinte teljesen eltűnik, mintha magát a létezést tanulná. Kimozdul, szétfolyik, felejt; eredete ismeretlen marad, a kérdés pedig nyitott: vajon valaki felkapcsolva hagyta a lámpát?

Irene Plaque
Dollhouse
A Dollhouse performansz során a szereplők babákká, a babák pedig műkritikusokká válnak. Az előadás végig a környezettel, a közönséggel és a textíliákkal játszik: folyamatos kölcsönhatásba lép velük, így a nézők nem maradnak meg pusztán szemlélőkként, hanem a történet alakítói is lesznek egyben.

Jimmy Dave
Zénón (2022–) I., (2025)
A Zénón egy kinetikus installáció, ami a kizökkent idő tapasztalatát vizsgálja, középpontba állítva a személy és a külvilág közötti disszonanciát. Működésének alapja a phasing jelenség – a párhuzamos ciklusok aszinkron ismétlődése –, amely egy teljesen újfajta időérzékelést hoz létre.

Kaparelisz Asterinos
Kaparelisz Asterinos 2025-ös, vegyes technikával készült installációja az emlékezethez, helyekhez és személyekhez való kötődés kényszerét vizsgálja. A munka kérdésfelvetése egyszerre egzisztenciális és metaforikus: mintha mindenáron láncolni akarnánk magunkat helyekhez, emberekhez és emlékekhez, miközben felmerül a kérdés, hogy mindennek van-e bármiféle jelentése „idelenn, a bányában”. A tér így nemcsak fizikai közegként, hanem mentális és társadalmi állapotként is értelmeződik.

Kováts Janka
Held in Tension (2026)
Kováts Janka 2026-os textilinstallációja térspecifikus munkaként a tér, a feszítés és a résztvevő közötti viszonyt vizsgálja felfüggesztett objektumok rendszerén keresztül. A mű nem előre meghatározott formában jelenik meg: szerkezete az adott hely, jelenesetben a pincerendszer fizikai adottságaira reagál, az anyag saját tulajdonságaira támaszkodva alakul. A fix rögzítések nélküli elemek esetében az anyag viselkedése határozza meg a térbeli elrendezést, így az installáció nem autonóm tárgyként, hanem térbeli helyzetként értelmezhető. A résztvevő jelenléte és mozgása, a folyamatosan változó nézőpontok aktiválják a munkát, amely moduláris felépítésének köszönhetően különböző terekhez igazodva újrarendezhető.

Makai Panna & Szabó Fülöp
.initEchoe (2026)
Az .initEchoe a hydra.ojack.xyz nyílt forráskódú, live-coding alapú vizuális szintetizátorára épülő, helyspecifikus kísérleti projekt, amelyben a rendszer valós időben fogad és alakít képi jeleket: rétegez, torzít, szűr és visszacsatolásokat hoz létre, miközben a paraméterek a környezethez igazodva élőben módosíthatók. A helyszín, vagyis a kőbányai pincerendszer közvetlenül beleépül a kompozícióba, ugyanis a generált képek a tér fényviszonyaihoz és adottságaihoz igazodnak, így maga a környezet alakítja a rétegek, torzítások és visszacsatolások működését.

Metzing Eszter
Speleothem (2024)
Metzing Eszter Speleothem (2024) című munkája boroszilikát üveg, latex, pamutvászon, pamutcérna és vatelin felhasználásával létrehozott, változó méretű installáció. A cím a barlangi képződményekre utal: a speleothem a barlangokban a vízből kiváló ásványi anyagok lerakódásával kialakuló szerkezet, például cseppkő vagy cseppkőoszlop. Az anyaghasználat az organikus növekedés és a mesterséges struktúrák közötti átmenetet vizsgálja. Az áttetsző és puha, ugyanakkor feszülő és sérülékeny anyagok egymás mellé rendelése a természetes folyamatok és az emberi beavatkozás viszonyát tematizálja, miközben a képződés, a rétegződés és az időbeliség kérdéseit is előtérbe helyezi.

Készítette: Antman Kíra és Magyar Míra.