Az alkotók művei nagyon különböznek egymástól, ugyanakkor ki is egészítik egymást, hiszen Borenich Dalma inkább a társadalmi, Törteli Lilla pedig a személyes nézőpont felől közelíti meg témáit, és itt a kapcsolat: mindketten saját élményeikből, tapasztalataikból, traumáikból merítkeznek.

Törteli Lilla a PTE-n végzett festő szakon. Multidiszciplináris munkái egy-egy epizódot, kisebb vagy nagyobb személyes történeteit örökítik meg. A művek különböző társadalmi szerepek perspektívájából ábrázolják ezeket az élményeket, a néző azonosulhat a gyermekkel, a szülővel vagy a művésszel is. A munkák hordozói főként a papír és a gipsz, de találunk installatívabb jellegű „emlékezetsapkákat” is közöttük. Líraian melankolikus, összekeveredő és kitisztuló érzelem- és gondolatháló nyitja meg az emlékezés, a gyász, az öröm felé az utat ezekben a munkákban.

Borenich Dalma elsőéves az MKE festő szakán, Radák Eszter osztályában. Festményei vászonra, illetve farostlemezre készültek. Nyers, intenzív színhasználatuk formálja nem mindennapivá az olyan – egyébként mindennapi – szituációkat, hogy a befogadó akaratlanul is elgondolkozik azok társadalmi igazságtalanságán. A munkák azonban mégsem moralizálóak, nem mondanak ítéletet, pusztán rögzítik a városi nyomort, felhívják a figyelmet annak létezésére.

Egyetemes, időtlen jelenetek elevenednek meg mindkét alkotó munkáiban, melyek elrendezése egyfajta közösséget teremt a személyes és a kollektív között. Címeik nem olvashatóak, de sejtjük, hogy merre kell tapogatóznunk, amikor a képek részleteit szemléljük.

A munkák rámutatnak arra, hogy a társadalom alakítható intézmény, a saját rendszerbe épülésünk által fejlődik.

Annak ellenére, hogy komoly és felelősségteljes témáknak ad teret a kiállítás, a terembe belépve mégis groteszk otthonosság-érzés foghatja el a nézőt, amelyet a megnyitón zsibongó gyerekek és a fúvószenekar előadása csak erősített. Olyan kérdés fogalmazódik meg ilyenkor, hogy miért is lehetséges, hogy a valójában rettentő súlyos témákkal telített környezetben ennyire otthon érezheti magát az ember. Minden színes, minden játékos, és mégis minden hihetetlenül megterhelő.

Azzal szembesülhet a befogadó, hogy a kiállítás a saját címét egyszerre erősíti és kérdőjelezi meg. Valóban egymás kedvéért születtünk?

Kurátor: Gábriel Nóra
Fotódokumentáció: Szemethy Zoltán
A kiállítást 2022. december 20-ig lehet megtekinteni.