Szükség van?

Nehéz magabiztosan a levegőbe kiáltani, hogy márpedig egy újabb képzőművészeti folyóiratra szükség van. Elbizonytalanodni annál könnyebb. Az érdeklődök metszete szűk, mely néha azt az érzést kelti, hogy képzőművészetről olvasni maximum képzőművészeknek van igénye, rosszabb esetben: nekik illik. Erre motiválni másokat nagy vállalkozásnak tűnik, mégis emiatt indultunk el és erre való törekvésekkel telt az az első évünk.

Egy misszió

Júniusban jutottunk oda, hogy megfogalmazzuk magunknak küldetésünket, mely röviden ennyi: a kortárs képzőművészet neked is szól! Cikkeinkben ezért törekszünk közérthető megfogalmazásra és áttekinthetőségre, hiszen a képernyőt bámulva sokszor nehezebb olyan koncentrációval olvasni, mint egy könyv soraiba elmélyedve. Más szempontból is döntő volt a június, hiszen ekkor gondoltuk újra a megjelenésünket és indítottuk el közösségi média felületeinket, hogy mindenki a számára kényelmesebb oldalon követhesse a folyóirat aktualitásait. Azóta pedig debütált a Képző FM podcast is, melyet YouTubeon és Spotifyon is nyomon lehet követni.

Négy témát jártunk körült. Otthon/talanság, Utópia/disztópia, Vénusz Updated – Nőiség, női test, feminizmus, Beuys100 – Mindenki művész?. Amikor egy-egy ilyen hívószó kapcsán ötletelni kezdtünk, elképzelni sem tudtuk, miket tartogat számunkra. Üdítő érzés volt látni, ahogy a fogalmak mögé egyre több és több tartalom került, több irányból megvizsgálva egy-egy jelenséget. De elég közel tudunk kerülni ezzel a célhoz? A cikkírás önmagában elegendő cselekvés ahhoz, hogy tágítsuk a művészetkedvelők közönségét és segítsünk megszelídíteni a kortárs képzőművészet ijesztőnek hangzó fogalmát?

Egy misszió kijavítása

Mielőtt megválaszolom ezt a kérdést, – melyre sokan sejthetik a választ –, szólnék a szerkesztőségről. Együtt belemerülni egy-egy témakörbe, sikeresen végigvinni egy projektet vagy kudarcba fulladni valahol félúton tanulságos dolog. Köszönöm a szerkesztők munkáját, megjegyzéseiket és ötleteiket, hogy őszintén fogalmaznak, ha valami nem jó és a heti megbeszéléseinket az egyetlen időpontban amikor tíz egyetemista össze tud ülni, szerda este kilenckor. Fontos közösségé lett a szerkesztőség számomra.

Arra kellett ráébrednünk, hogy a cikkírás pusztán nem elegendő, a művészet szeretetét és a közös gondolkodás szépségét kár volna a közösségtől elszeparálni. A missziót így korrigálnunk kell. Közösséget szeretnénk teremteni, ezért terveink között szerepel, hogy még több eseményen személyesen találkozhassunk, nem csupán kerekasztal vagy tárlatvezetések során, de kötetlenebb eseményeken is. Ezt a belső igényünket csupán megerősítették a Kolorádó Fesztivál feminisztikus kibeszélői és Beuys-projektünk, melyben nem képzőművészettel foglalkozó emberekkel dolgoztunk együtt vagy az olyan cikksorozatok, mint az OFF-kibeszélő, ahol nem csak képzőművészek szemléletét vontuk be a kiállítások értelmezésébe.

Nehézségek

Vannak olyan kérdések, amikkel az indulás óta nem birkóztunk meg. Gondolkodunk mely intézményi forma lenne a legmegfelelőbb a hosszútávú fennmaradáshoz, melyben a folyóirat szuverenitása és képzős kötődése egyaránt megmaradhat. Cég, szakkollégium, alapítvány? A második év reméljük eldönti.

A közösségi média algoritmusaival is küzdünk, hiszen a választási kampányok és multik százmilliókkal fizetett hirdetett posztjai között nem egyszerű feltűnni a hírfolyamban. A követés nem garancia a hírfolyamban való megjelenésre, és ezen sajnos nem tudunk változtatni. Friss oldalaink még nehezebb helyzetben vannak, a posztok elérése kiszámíthatatlan. Hatalmas segítség lehet, ha beállítod a követés elsőként funkciót, esetleg megosztod, lájkolod, elmented cikkeinket, hiszen így az algoritmus is több emberhez juttatja el a posztokat.

Én sajnálom azt is, hogy az egyetem részéről nem fúj egy támogató hátszél, mely egyszerűsítené dolgunkat. Bízok benne, hogy előbb-utóbb többen látnak értéket a folyóirat tevékenységében, hiszen ez a hosszútávú fennmaradáshoz ugyanúgy elengedhetetlen, mint a folyamatos közös munka.

Konklúzió

A küldetés tehát már egyértelmű, lássuk mennyivel jutunk ehhez közelebb a folyóirat második évében.