Az infláció szóra az utóbbi időben, főleg hazánkban, igen gyakran felfigyelhet az ember, meghallva egyből unalmas számokra, grafikonokra és százalékokra asszociálunk. A szeptember 17. és október 16. között megvalósuló Spirituális infláció című kiállításnak azonban semmi köze nem volt se gazdaságpolitikához, se részvényekhez, se árfolyamokhoz, vagy kriptovalutákhoz. A kiállításon azonban egy teljesen más kontextusban jelenik meg ez a fogalom. A kiállítás készítői arra keresték a választ, hogy a különböző vallási és egyéb transzcendens szimbólumok milyen mértékű amortizációt szenvednek el a jelen információval túlterhelt, materiális társadalmában.

A kiállított munkák közül Puskás Melittaflóra festményeit érezhettük a legbensőségesebbnek, ez az intimitás részben az installálásnak köszönhető, részben maguknak a képeknek. A négy komponensből álló sorozat négyzet alakban egymás felé fordítva lógott a plafonról, a képek között pont annyi helyet hagyva, hogy féloldalasan be tudjunk hatolni a képek világába, megszüntetve ezzel a látogató külső valóságát. Ebben az első látásra kaotikus, másik valóságban egy fiktív nő személyes tereiből láthatunk részleteket, különböző intim használati tárgyak keverednek vallási szimbólumokkal. Ezzel a profán eszközök felmagasztalódnak szakrális tárgyakká, vagy az utóbbiakat degradálja az alkotó közönséges dolgokká. Az azonban nem világos, hogy milyen okból kerültek helyükre a keresztek vagy az angyal szobrocska, ugyanis a képek azt sugallják, hogy a tárgyak tulajdonosa nem a keresztény értékrend szerint él. Ennek ellenére a képek a beszédes címekkel kiegészítve egy történetet mesélnek el, amit a látogató voyeur szerepben figyelhet meg.

A kiállítás leghátsó termében Kuzma Eszter Júlia Altar of the Holy Generation című egész teret betöltő installációja kapott helyet. A helységbe lépve, a füsttől csak a stroboszkóp lüktetését érzékelhetjük, és csak akkor kezd felsejleni a műalkotás körvonala, ha belevetjük magunkat a gomolygó szürkeségbe. Ekkor tárul elénk a két méternél is magasabb szárnyas oltár, melynek középső részén a művész által rajzolt négyzetháló vetített képe folyamatosan szétbomlik, és újra összeáll.

Ez a szétesés párhuzamba hozható azzal, ahogy a rave-ek közben hullik darabokra a valóság az esemény alatt elfogyasztott kábítószereknek és intenzív fény- és hanghatásoknak köszönhetően. A két szélső elemhez közeledve megláthatjuk a meghökkentő aprólékossággal megfestett ecstasy tablettákat, ami egy közkedvelt tudatmódosítószer ezekben a bulikban. A mű válaszokat nem ad, a látogatóra bízza, hogy elgondolkozzon a techno és a vallás közötti kapcsolatról.

Kuzma Eszter Júlia The light in me, The idol of me, The penance in me című három kisképből álló sorozata is látható volt a kiállításon. A három szentképen a művésznő önmagát helyezi a középpontba a 21. század szelfikultúrájához hasonlóan. A művek egyfajta önmeghatározásként értelmezhetőek, azonban a néző nem ismerheti meg az alkotót igazán, hiszen az egyetlen képen (The idol of me), ahol találkozhatna tekintetük, ott egy fénylő napszemüveg akadályozza meg ezt, akárcsak a digitális világ önmeghatározó szelfieinél a képernyő.

Az emeleten lévő egyetlen teremben Ács Kinga Noémi játékos objektjei voltak láthatóak. A terem közepén a SACRED SAFE. Maybe PRISON? című piramis alakú installáció lógott a térben, melynek mind a négy oldalán egy-egy kirakós, logikai játék várta az érdeklődőt. Amennyiben a néző elfogadta a játékra invitálást, a kirakós tükörnégyzeteit elcsúsztatva megoldhatta a feladványokat, amik ha sikerültek, megpillanthatta a piramis belsejében található üzeneteket. Amennyiben sikerült bepillantást nyernünk a széfbe, a kortárs kapitalista rendszer szinte minden fiatalt érintő problémáira reflektáló viaszképeket láthattunk meg. Ilyen problémák például a saját identitás megtalálása, transzgenerációs sérelmek feldolgozása vagy a családi minták leküzdése.

A terembe megjelenő második munka a Social Media című installáció, ami talán gyerekkorunkból már ismerős, logikai játék volt. A látogató a négyzet alakú tükrön található labirintust egyensúlyozva megpróbálhatta a benne található kék golyócskákat bejuttatni a közepső körbe. Egyszerre azonban, csak pár golyót tudtunk a jó irányba terelni, akárcsak a valóság útvesztőjében, ahol szintén egy időben csak bizonyos számú célt sikerülhet megvalósítanunk, így prioritásokat kell felállítanunk.

Hasonló kérdésekre reagál a térben még megjelenő utolsó installáció is. Közepén egy tükrös plexilapokból készült forgatható óra látható, ami körül pedig viaszból társadalmunkban gyakran vágyott tárgyak láthatóak. A látogató az óra beállításával, majd megpörgetésével saját sorsának kovácsává válhat. Ács Kinga Noémi interaktív munkái között pár pillanatra ismét gyereknek érezhetjük magunkat. Annak a játékosságnak köszönhetően, amely sokszor kiveszni látszik a jelen jelen közösségeinkből, és amire a munkák is reflektálnak.

A kiállításra belépve Horváth Richárd Bless your God című sorozatát pillanthatjuk meg először. A három részből álló sorozat egyes elemein a múlt különböző kultúráinak istenei jelennek meg egy street artos plakát stílusában. Ré, Budai és Árész a jelen társadalma számára már szinte teljesen ismeretlen, a művész pedig a kortárs szimbólumokkal tovább devalválja „tekintélyüket”, felmagasztalva ezzel a kortárs társadalom attribútumait. Az intenzív színek és a hangsúlyos fekete vonalak a 80-as évek rave-kultúrájának plakátjaira utalnak.

A térben látható volt még a művész How to isolate yrself? című munkája is, amin Uroborosz, a saját farkába harapó kígyó jelenik meg egy QR kód társaságában. Ez a mitológiai alak szintén lassan a feledésbe merül, ezt a művész a digitális kor motívumával tovább amortizálja. A kígyó az élet ciklikusságának, az újjászületésnek és a megújulásnak a jelképe, ezt a jelen internet-központú társadalma kifejezetten gátolja, az egyént arra sarkallva, hogy minél több digitális eszközzel vegye körül magát, ezzel izolálva el magát a valós kapcsolatoktól. Erre utal a munka címe, és a QR kódot leolvasva megjelenő Google-keresés is: HOW TO ISOLATE MYSELF?. A helyzet komikuma, hogy a keresésre elsőként a koronavírus kapcsán létrehozott irányelvek jelennek meg, amely hatványozva a munka aktualitását. Az Is your SALVATION game weak? című installációnál a látogatók kiválaszthatják, melyik letűnt istentől várják a megváltást. A látogató attól függően választhat a kihelyezett búcsúcédulákból, hogy melyik, a 21. században is fontos erényre van szüksége.

A kiállításon a néző nem csak, mint befogadó volt jelen, hanem a munkák igyekeztek bevonni a látogatót, ezzel ők is a művek részeivé váltak, a munkák ott helyben és időben valósultak meg. Ez hatványozottan igaz volt a megnyitóra és a finisszázsra, ahol megtapasztalhattunk egy techno bulit testközelből is. Sőt, az utóbbin interaktív performanszokban is részt vehettek a legbátrabb vendégek.