Nehéz szavak. Ezt biztosan megtanultuk idén Pannonhalmán.

Állítólag – legalábbis úgy tartja a közbeszéd – Pannonhalma egy tér. Legyen hát, fogadjuk el térnek. Ebben a térben megtalálható többek között egy vendégház, egy arborétum, egy kápolna, egy letört kardélű Szent István-szobor, egy gimnázium, egy apátság, és egy 800 éves bazilika is.

Szerintem – legalábbis a tapasztalatom szerint – Pannonhalma idő is. Ebben az időben – legalábbis a tapasztalatom szerint – elképzelhetetlen dolgok szoktak történni. Vigilia, laudes, vesperas. Hajnali „a piacere”. Molnár Piroska Testhez-verseket olvas. Időkapszula. Feltárás. Ezek elképzelhetetlen és elmondhatatlan dolgok, ezeket csak tapasztalni lehet.

A szavak azért vannak, hogy eljuthassunk velük a kimondhatatlanságig. Hamis illúzió, ha azt gondoljuk, hogy a szavak a kimondhatóságot szolgálják. A szó ugyanis nem más, mint a kimondhatatlanság felismerésére szolgáló rafinált eszköz. Nemes Nagy Ágnes ezt úgy vonatkoztatta a lírára, hogy a vers a sorközökért íródik. A szavak legfőbb hátránya, hogy helytelen használatukkal visszafordíthatatlan károk okozhatók. Ebből adódik a szavak legfőbb tulajdonsága is: a szavak nehezek.

A művészet azért van, hogy eljuthassunk vele az ábrázolhatatlanságig. Hamis illúzió, ha azt gondoljuk, hogy a művészet az ábrázolásra törekszik. A művészet ugyanis nem más, mint az ábrázolhatatlanság felismerésére szolgáló rafinált eszköz, satöbbi. A művészet a szavakhoz hasonlóan: nehéz. A kettő együtt: nagyon nehéz. Mégis úgy tűnik, hogy a kettő egyszerre érvényesülve kapargatni kezdi a csöndbe burkolózó fogalmak héját, húsát és végül talán a magját is.

Nehéz elképzelni a jövőt és majdhogynem ugyanilyen nehéz elképzelni a múltat is: hogy mi lesz 800 év múlva, és hogy mi volt 800 évvel ezelőtt. Sőt, nemcsak a jövő és a múlt, hanem a jelen is csak nagy nehézségek árán tárható fel. Már ha egyáltalán léteznek ilyen idősíkok. Meg ha egyáltalán léteznek síkok, terek. Meg idő(k). A feltárás receptúrája tartalmazhat többek között egy csipet ásatást, ízlés szerint modern és hagyományos technológiát, esetleg egy hintésnyi imádságot. Pontos mennyiség nincs. „Amennyit felvesz” – mondaná mindenki nagymamája.

A múlt üzent. Itthagyta nekünk Pannonhalmát. Akkor nem tudták, hogy értjük-e majd mindazt, ami ránk maradt. Igazából mi sem tudjuk pontosan, hogy képesek vagyunk-e felfogni Pannonhalma terét és idejét. Talán kapiskáljuk.

Szeretnénk üzenni a jövőnek. Nem tudjuk, hogy értitek-e majd mindazt, amit nektek adunk. Nem tudjuk, milyen nyelvet beszéltek majd. Nem tudjuk, lesz-e vallás, lesz-e művészet. Azt sem tudjuk, hogy lesz-e tér, lesz-e idő. Találgattunk egy kicsit. Itthagytuk nektek Pannonhalmán, a Boldogasszony-kápolna tövében.

Nehéz szavak… nehéz szavak.

alkotók: ARADI Mátyás, BÁNHIDI-RÓZSA Bence, BODNÁR Blanka, BORENICH Dalma, BURJÁN Vanda, CSAPÓ Dóra Gabriella, HAJNA Luca, KOZMA Lilla, LEHEL Vilmos, MÉLYI József, MÉSZÁROS Fanni, NÉMETH Krisztina, REGŐS Simon, REINING Vivien, RYBALTOVSZKI Anna, SCHELL Réka

fotódokumentáció: SZABÓ Attila