A szivárvány, mint vihar utáni sötétségben felsejlő misztikus fényjáték, egy évezredek óta megfigyelt és csodált jelenség. A világ minden pontján, különböző kultúrákban használják a remény és béke szimbólumaként. Találkozhattunk vele az Ószövetségben, a skandináv mitológiában, keleti kultúrákban, néhány évtizede pedig az LMBTQ közösség talált benne önmagára.

A hetvenes évek közhangulata új, erős LMBTQ jelkép megszületését sürgette. Ekkor ült össze három alkotó, Gilbert Baker, aktivista és designer, Lynn Segerblom, batikművész, és James McNamara, varró. Mindhármuk munkásságában fontos szerepet játszottak a színek, így a szivárvány, mint a remény első lejegyzett jelképe, Baker szavaival élve, természetes és szükséges választás volt.

Ők hárman harminc önkéntessel együtt két hatalmas, több, mint 9 méter hosszú zászlót készítettek el saját kezűleg. A textil csíkokat maguk batikolták, majd varrták össze.

Egyik zászló sem a ma ismert designnal született: eredetileg nyolc színben álmodták meg a szivárványt, Segerblom pedig fricskázott egyet az amerikai lobogón azzal, hogy csíkjait egy fordított szivárványra cserélte.

Baker mind a nyolc színt külön jelentéssel ruházta fel: rózsaszín – szexualitás, vörös – élet, narancs – gyógyulás, sárga – napfény, zöld – természet, türkíz – varázslat/művészet, indigo – harmónia, ibolya – lélek. Végül a pink színnel a későbbi gyártásnál előállítási problémákba ütköztek, a türkizt pedig pusztán a szimmetria miatt hagyták el.

A pride zászló sikere a szivárvány jelkép erejében rejlik. Mind a szimbolikája, mind az élénk, vidám színei ünneplésre és büszkeségre buzdítanak. Baker a különböző árnyalatokat is úgy értelmezte, hogy azok mögé bárki nemtől, szexualitástól, rassztól függetlenül be tud állni.

Ugyanakkor bármennyire is inkluzív a design, 2018-ban Daniel Quasar, grafikus továbbgondolta, és az eredetit alapul véve megtervezte a progresszív pride zászlót, melynek bal oldalán nyíl alakban elhelyezett egy fekete és egy barna sávot, az LMBTQ közösségen belül a különböző bőrszínnel rendelkező személyek reprezentálására, illetve a transznemű zászló rózsaszínjét, kékjét és fehérjét. A nyíl célja, hogy emlékeztetőül szolgáljon, hogy még mindig van hova fejlődnünk az elfogadás terén társadalmi szinten. Az új színek fókuszba helyezése a megszokott látványt más kontextusba foglalja, így a befogadó frissen tudja azt értelmezni. Célja, hogy rákényszerítse a nézőt saját gondolataival, előítéleteivel való szembenézésre.

Quasar gondolatmenetén elindulva az ezt követő időszakban számos azonos elvű design készült. A legfrissebb széles körben elfogadott zászló az intersex szimbólummal egészül ki, mely egy lila kör sárga alapon. A színek vibráns kontrasztot alkotnak, lényegük pedig, hogy nem hozhatóak egyenes összefüggésbe egyik nemmel sem.

A mai napig tartó kiegészítések fényében a pride zászló szerepe is változik: az elfogadás mellett fontos, hogy az emberi jogokért tartó állandó küzdelem mellett is kiáll.

A szivárvány zászló sikere után sorra készültek designok a közösségen belüli különböző kisebb csoportok reprezentálására. Időben korábbi munkái közé tartozik a biszexuális zászló megszületése. Michael Page a kilencvenes években vette kezébe a korábbi szimbólumot, két egymást metsző háromszöget, és formálta át zászlóvá: egy magenta sáv jelképezi azokat, akik az azonos neműekhez, egy kék pedig azokat, akik az eltérő neműekhez vonzódnak. Középen ez a két szín fedi egymást egy mély lilát képezve, mely a kettő csoport metszeteként azokat képviseli, akik mindkét nemhez vonzódnak.

Szintén ebben az időszakban dolgozta ki Monica Helms a transznemű zászló designját, melyet, ahogyan Page a biszexuális zászlót, a társadalmi tudatosság növelésének szellemében tervezett. A színek a nemi sztereotípiák szerint szimbolikusak: rózsaszín a lányt, kék a fiút jelképezi. A középső fehér sáv a tapasztalatok és élmények heterogenitását jelképezi. A minta úgy van kitalálva, hogy bármelyik irányba forgatjuk, mindig helyes marad, ezzel szimbolizálva a transznemű emberek életének és érzéseinek valódiságát.

Ez a tervezési tendencia az ezredfordulóval nem ért véget, hanem az internet forradalmával egyre csak felgyorsult, így mind a mai napig készülnek zászlók az egyre szűkebb közösségek identitásának reprezentálására.

A Budapest Pride tevékenységét támogatva a Képző.art aktuális témája a queer művészet, melynek kapcsán alkotók és művek bemutatásával reflektálunk a queer art helyzetére a hazai és a nemzetközi színtéren.